2012. december 12., szerda

Döbbenet, Hihetetlen, Felháborító, Lelkiismeretfurdalás, Érthetettlen



Mint ahogy már írtam Napsinak nem szépek a fogai, sőt, ezért nagyon örült amikor kiesett az első fogacskája. Aztán épp a barátnőimmel készültünk a Capriba vacsizni, amikor felhívott, hogy kiesett a második fogacskája is, amikor beleharapott egy banánba. Nagyon boldog volt, bár ezek a fogak szépek egészségesek voltak, izgalommal várta, hogy most már a csúnya metszők is biztos ki fognak esni, hisz már látszódik a két szép csont fog, félig lógnak is a tejfogak mozognak is de az íny a fogak felét még erősen tartja, nem lehetett kihúzni őket. Még azon a hétvégén, bedőlt az egyik metszőfoga, nehezére esett enni, de kihúzni nem bírtuk, még erősen fogta az ínye. Hétfőn elmentünk a gyerekfogászatra, ahol időpontot akartunk kérni. Azt mondták, hogy a mi dokink nincsen, helyettesítés van, de telefonáljak be, mert ne zavarjam személyesen a rendelést. Furcsa volt, hogy a telefonnal nem zavarom a rendelést de mindegy, nem foglalkoztam vele. Hazajöttünk egy után hívtam a rendelőt, ahol azt mondták, hogy menjünk be most, nem kell időpont, megnézik. Kulisszatitokként elárultam még, hogy Napsi szégyelli a fogait, és izgul, hogy mit fognak rá szólni, megnyugtattak, hogy semmi gond megnézik, ellátják. Napsi izgatott lett, hogy most kell mennünk de megnyugtattam, hogy minden rendben lesz. A váróban megbeszéltük, hogy mindent úgy kell majd csinálni, ahogy a doktornéni mondja, fogni fogom a kezét. Nehéz volt mindezt úgy tennem, hogy bentről egy kisfiú sikított a doktornő meg emelt hangon szinte kiabálva mondta, hogy ez nem fájhat, csak hisztizel. Mosolyogtam Napsira és már a saját megnyugtatásomra ezredjére mondtam, ne félj Napsikám hidd el, minden rendben lesz. Aztán bejutottunk, Napsit beültették a székbe, engem átküldtek a szék másik oldalára. Elmondtam miért jöttünk, hogy a hétvégén, befelé fordult a foga, nem tud enni. A doktornő, rám se nézve azt mondta ez a fog biztos nem hétvégén nőtt ekkorára. Én mondtam, hogy nem a csontfog, hanem a tejfog, dőlt be de nem hagyott magyarázkodni, csak a csont fogról beszélt. Úgy éreztem kár erőlködnöm, mindegy mit gondol, nem magyarázkodom, hogy azt hittük majd kitolja a tejfogat a csont fog. Fogót kért  és kihúzta Napsi fogát mindenféle magyarázat, figyelmeztetés nélkül. Napsi, nyugton ült, az asszisztens egy poharat adott a kezébe, hogy tessék, zsibbasztó, jól öblögesd ki. DÖBBENET, zsibbasztó foghúzás után. Miért nem előtte, futott át az agyamon, de ekkor már Napsikám kiugrott a székből és fejét a hasamba fúrta, szorosan szorosan ölelt. A doktornő még megjegyezte, hogy nem adja oda a fogat, mert nagyon ronda. Kérdeztem, hogy a másik metszővel mi lesz, de mutatta, hogy már nincs ott. Kiléptünk a váróba, Napsikám csendes zokogásban tört ki, mondta, hogy nagyon fáj Neki, óriás könnycseppek gurultak kis arcocskáján. HIHETETLEN de két fogát húzta ki egyszerre. Nem győztem vigasztalni, simogattam, puszilgattam, öleltem a szívem szakadt meg érte. Nagy nehezen összeszedtük magunkat és elindultunk. Ekkor mintha valami bűvöletből léptem volna ki, magamhoz tértem és kiakadtam. FELHÁBORÍTÓ, hogy így bánt a gyerekemmel egy GYEREKFOGORVOS, hogy arra nem volt képes, hogy egy kis lidocainnal el érzéstelenítse foghúzás előtt az ínyét, hogy nem adta oda azt a két kis fogat ha ronda ha nem!!! Hogy nem adott egy rohadt matricát dehogy az sem jött ki a száján, hogy ügyes voltál. LELKIISMERETFURDALÁS gyötör, mert úgy érzem nem álltam ki a gyerekem mellett, hogy nem kértem ki magunknak a viselkedését.
A parkolóban Napsikám megnézte a visszapillantóban a fogait, ahol a két szép metszőfog átvette a helyét a régiek felett. Este valami kis feketét láttam a két új fog között, nem piszkáltam, sebes volt, biztos az alvadt vér, majd elmúlik. Este kitudja hanyadjára átbeszéltük Zolival a fogorvosos történetet, ekkor villant be, hogy ugyanez a doktornő húzta ki Zoé fogát is. Megfogadtam, hogy ehhez biztos, hogy többet nem megyünk. Másnap ( kedd ) reggel az oviban elmeséltem a horror történetünket. Ekkor az egyik anyuka elmondta, hogy pont tegnap volt Ő is a 16 éves fiával, akinek ugyanez a doktornő, fúrta a gyerek fogát és a fúró beleszorult a fogába elképzelni se tudja, hogy, hogy de alig bírták kiszedni....
Este fogmosás után Napsikámmal összebújtunk egy kicsikét még, és ekkor azt mondta, hogy Anya, egyébként ott van még a régi fogam. Hol, mutasd, de már tudtam, hogy hol. Megkocogtattam és tényleg ott volt a két fog között egy darabka a tejfogból. ÉRTHETETTLEN, hogy valaki, hogy lehet ennyire hanyag, figyelmetlen. Ha esetleg szépen, érzéstelenítéssel, egyenként, szépen lassan dolgozott volna, nem úgy mint egy futószalagon, akkor ez nem történik meg. És nem kellett volna biztosítanom Napsikámat,  - aki teljesen megrémült, hogy újra vissza kell mennünk a fogászatra -  hogy ehhez a nénihez biztos nem megyünk.
Most várunk, és nagyon remélem, hogy azt a kis pindurka darabkát kinyomja a két fogacska és nem kell visszamennünk......


Szarvas, nyár

2012. december 3., hétfő

Megint Napsi


Rendezgetem a papírokat a ficni fecniket, hogy mi kell, mi nem kell, amikor kezembe kerül egy cetli, rajta írás. Napsi mesélt nekem, én meg jegyzeteltem. Kár lett volna, ha véletlenül a kukában végzi.

- Anya, amikor vittünk téged valahová, ahol kint vártak Téged a Hédi, Bejus meg a Rita....
- Ja amikor a Ritához vittetek .
- Igen oda, akkor amikor mentünk haza, akkor egy kék színű Suzukis nagyon felturbózta magát és ezerrel ment és a feje is mérges volt, akkor ha meglátták volna a Biztosurak, akkor téleg megbüntették volna.

A lap alján dátum 2012. 11. 21. És még az is oda van írva, hogy Napsi mondta és segített leírni. Mert mindig fel kell Neki olvasni, hogy mit írtam, Ő kijavít ha rosszul jegyzeteltem és örömmel nyugtázza, ha a végén kiemelem a cetlikén a segítségét.

2012. november 22., csütörtök

Az Üzletasszony ajánlata a Fogtündérnek




Napsinak nem szépek a fogai, sőt. Ezért minden fényképen általában csak mosolyog.

- Nem szeretném, ha látszódna a fogam - mondja néha.

A doktornéni szerint mészhiányos, ezért lett ilyen. Igazából mindegy is a lényeg, hogy nem a csoki miatt és nem a fogmosás hiánya miatt, hisz amióta fogai vannak mossuk a kis aprócskákat. A lényeg, hogy Napsi nagyon de nagyon várta már, hogy kiessenek a fogai, ami nagyon de nagyon nem akart megkezdődni. Néha már azt mondtuk Neki, amikor tapogattuk kis fogait, hogy 

- Naháááát, mintha már egy picit mozogna. - ilyenkor nagyon boldog volt.

Aztán tényleg elkezdett mozogni egyszerre több fogacska is, sőt már az új fogak is látszódtak, amik utat törtek maguknak. De még mindig nem lehetett kihúzni. Aztán Vasárnap, november 18.-án Apukája kihúzta az alsó fogát. Boldogan rakta be a fogtartó dobozába a szerzeményt. Mondtuk Neki, tegye a párnája alá, de azt mondta, beviszi megmutatni az oviba az óvónéniknek és a dadusnak is. Az oviban nagy ováció mellett gratuláltak Neki. Az egyik szülő pedig mondta, hogy este rakd a párnád alá a fogadat.

- Nem fogom.

- Neeeem? És miért nem? - kérdeztem

- Azért, mert összegyűjtöm az összeset és majd egyben oda adom, mert akkor egyben kapom meg a százasokat.

2012. október 3., szerda

Tél volt, hó esett és.....



..és akkor már elmúltak az ünnepek. Január vége volt. Anyuékhoz mentünk, kapkodtuk a lábunkat a hidegben. Minél hamarabb a meleg lakásban akartunk lenni. Máté talált valamit és lehajolt érte.

- Nézd Anya, találtam egy kulcsot.
- Mutasd meg Apának.

Visszaszaladt az Apjához, aki mögöttünk jött, mi lányok pedig siettünk tovább.
Pár perccel utánunk már ott voltak Ők is az előszobában és Máté lelkesen mesélte, hogy egy suzuki kulcs amit talált. Apa belepróbálta a zöld autóba és nyitotta a zárat. Nézd majom lóg a kulcstartón. Néztem és mosolyogtam a vicces képű majmon. Aztán arra kértek, hogy írjak egy cetlit, hogy megtaláltuk a kulcsot, de semmiképp ne írjam rá, hogy majmos.

- Jó Anya, ne írd rá, mert Apa azt mondta, hogy aki tudja mi van a kulcstartón azé tényleg a kulcs.

Nem írtam rá. Visszaszaladtak és az ablaktörlő mögé rakták összehajtva a papírt. Egész délután vártuk a hívást, ami nem jött. Aztán elindultunk haza. Anyuéknál hagytuk a kulcsot, hogy ha jelentkezik a gazdája oda tudja neki adni. A zöld autó ugyanott állt, mint amikor elmentünk mellette. A hó szállingózott és fehér pöttyökkel díszítette fel a kis autót.
Aztán napok teltek. Apu mondta, hogy az autó még mindig ott van a cetlivel az ablaktörlő mögött és értetlenkedtük, hogy nem jelentkezik senki. Aztán a hó csak esett, csak esett és aggódtunk a cetliért.
Egyik nap megcsördült a telefon. Egy férfi volt és mondta, hogy a suzuki szervízből telefonál. Először azt hittem, hogy Zoli rendelt valamit a mi autónkhoz, még csodálkoztam is, hogy nem is szólt róla. De a férfi folytatta, hogy behoztak egy autót hozzájuk, mert a tulajdonos elvesztette a kulcsát és el kellett szállítani, hogy új zárat szereljenek bele. Eddig kint várt az autó a sorára és most, hogy leolvadt róla az a rengeteg hó ami betakarta, megtalálták az elázott cetlit a telefonszámommal. Mi voltunk azok akik megtalálták a kulcsot?

- Igen - válaszoltam bizonytalanul, mert azt gondoltam, hogy Zoli tréfálkozik, mert még mindig nem jelentkezett senki a kulcsért. 
- Akkor megadhatom a számát a tulajdonosnak?
- Igen, persze.
- Nagyon fog örülni, hetek óta itt áll az autó. - letettem a telefont és vártam, hogy majd röhögve hív a Zoli, hogy bevettem. Aztán arra már nem emlékszem mennyi idő múlva egy hölgy hívott a kulcsért és hálálkodott, hogy elraktuk és őrizgettük a kulcsot. És akkor megkérdeztem, hogy mi van a kulcstartón?

- Egy MAJOOOM.

- kiáltotta nevetve és vele nevettem. Még egy ideig hálálkodott én meg gyorsan elmeséltem, hogy Máté találta meg a kulcsot és, hogy várta aznap délután, hogy visszaadhassa. Másnapra megbeszéltünk egy találkozót. Este beszámoltam a többieknek, hogy meg van a kulcs gazdája és a hó miatt nem látta a cetlit és nincs pótkulcs ezért ne indult el az autóval sehova és ezért nem söpörte le a havat a kocsiról. Máté sajnálkozott, hogy nem találkozhat a tulajdonossal. 
Másnap reggel Anyuval együtt mentünk a randira. Néztük a tömeget, hogy vajon melyik néni lesz az. Aztán egy jól szituált, kifejezetten csinos, csillogószemű néni jött felénk. Elmondta, hogy már rég kellett volna pótkulcsot csináltatnia de mindig elhalasztotta de most az első dolga az lesz, hogy megy és másoltat és, hogy mennyi pénzt takarítottunk meg Neki. Aztán egy hatalmas szatyrot nyújtott át, amit nem akartam elfogadni és biztosítottam, hogy nem ezért csináltuk ezt az egészet. Ő ragaszkodott hozzá, hogy elfogadjam és azt mondta, hogy a becsületes megtalálónak van benne valami. Búcsúzáskor megöleltük egymást. 
Itthon lelkesen bontogatták az ajándékokat a gyerekek. Kaptak egy nagy doboz csokit, mi Zolival egy rose pezsgőt és Máté egy kis bicskát. A borítékra az volt ráírva, hogy

A becsületes megtalálónak

És akkor megtaláltam a levelet is , amit nekünk írt. Könnyezve olvastam végig. Ezt a levelet eltettem, és bekeretezve fogom kirakni a falra, fő helyre, hogy mindenki láthassa és olvashassa.

Egyelőre a noteszembe hordom és ha elbizonytalanodom, vagy rossz napom van előveszem és elolvasom, hogy jobban érezzem magam.

2012. augusztus 27., hétfő

Olimpia

Olimpiáztunk minden nap. Szurkoltunk, kiabáltunk, ugráltunk örültünk minden apró helyezésnek. Napsi minden olyat tátott szájjal nézett, amiben egy kis torna volt. 

Egyik nap RSG- t néztünk

Nézi, nézi Napsi a Ciprusi csajt és azt mondja:
 
- Szerintem gyakorolt rá.


Ez egy 2 évvel ezelőtti kép.

2012. augusztus 13., hétfő

Nem, nem és nem...

...nem árulom el miért nem írtam. A lényeg, hogy történt valami, ami miatt úgy éreztem nem akarok írni. Aztán 11.-én osztálytalálkozóm volt. NaP haverom eljött értem és együtt mentünk Szarvasra. Végig beszéltük az utat, sokat nevettünk. A találkozó, mint 5 éve is fergetegesre sikeredett. Az osztályunkban több igencsak sikeres ember lett, senki nincs elveszve, mindenki értékes, jólelkű ember. Érdekes módon majdnem mindenkinek 3 gyermeke van bár az egyik osztálytársunk 4 gyerkőccel vezet. Drága osztályfőnökünk semmit sem változott, aztán elmondta, hogy Ő talán szigorúbb volt velünk és a családjával is mint ahogy kellett volna de amióta 4 unokája van, minden megváltozott. Az sem érdekli ha a falra ragasztanak vagy rajzolnak rá. Sugárzott az örömtől és igazi fiatalos, csibészes  fény csillogott a szemeiből. Én innen üzenem, hogy javunkra vált a szigorúsága.   Egész éjjel nevettünk, nagyon jót ettünk és ittunk. Ha valaki felpattant volna az asztal tetejére táncolni, azon se lepődött volna meg senki. Valószínűleg mindenki  követte volna a példáját. Hajnali 4-kor eszméltünk rá, hogy 4 óra van. Így fájó szível hazament mindenki aludni. Én a drága jó barátnőmnél aludtam, aki a lelkemre kötötte, hogy akár hány óra is van, mindenképpen Hozzá menjek éjjel. Így nála ébredtem, aztán még ebédelni is elvitt az a jó asszony. Aztán újra NaP kocsijában ültem és megcéloztuk az otthonomat. Most az előző estéről folyt a téma és újra sokat nevetgéltünk. Aztán feltette a költői kérdést, hogy miért nem írok a naplóba. Akkor nem mondtam, hogy már más is kérdezte, de Neki elmondtam, hogy mi az ok. NaP fejet csóvált, hümmögött. Majd elmondta a véleményét és én igazat adtam Neki. Most itt vagyok írok és amint tehetem és meg lesz a történet, az ihlet, írni is fogok.

2011. november 10., csütörtök

Játék

Szeretnéd megnyerni ezeket a csodás gömböket? Akkor kattints ide, játsz és nyerj!

2011. szeptember 12., hétfő

Napsi mesél


...... és addig csókolóztak, amíg feleség nem lett! :)

2011. augusztus 25., csütörtök

Hogy ne felejtsük el!


Napsi valami vicceset mond, nevetünk rajta mindannyian. Hallgatom, ahogy Ő is gurgulázik saját magán, Máté édes nyihogását, Zozka nagylányos kacagását. Amikor elcsitulunk, még sóhajtozunk, nyögünk a viccen. Ekkor Napsi elém áll kis kezét összekulcsolva a szívére teszi és megszólal:
- Anya, én ezeket a vicceket mindig ide berakom a szívembe, hogy ne felejtsem el!

2011. augusztus 15., hétfő

Kamion

A történetet azzal kezdeném, hogy még gyerekkorunkban egymást ugrattuk, hogy milyen "jé" a kamijjjjon ? Pontos "jé" vagy elipszilonos? Mind a két "jét" mondták azok akik gondolkodás nélkül vágták rá a választ a kérdésre.

Amikor a gyerekek Anyuéknál voltak, rajtam volt a sor, hogy Zolival koptassuk az országutakat. Vannak helyek, ahova csak a sofőr mehet be, senki más. Ilyenkor fent lapultam az ágyon, meg sem moccanhattam. Így történt akkor éjjel is, amikor éjfélre kellett megérkeznünk egy raktárba. Pont valami kettős front volt, fájt a fejem, nem nagyon akartam menni, de tök egyedül maradni a házban pláne nem volt kedvem. Zoli figyelemmel követte a lepakolást, én meg egyre szarabbul lettem, már hányingerem is volt. Már azt a tervemet szövögettem, hogy hazavitetem magam , mert ezt biztos nem fogom majd kibírni. Aztán arra ébredtem, hogy elindultunk, Zoli félre állt és felmászott mellém. Furcsa volt, hogy azon a pici ágyon annyira jót aludtunk de 5 kor már mentünk is tovább. Szerencsére a fejfájás megszűnt. Reggelit vettünk kávét ittunk, aztán Szlovákiába vettük az utat. Végig beszélgettünk, nevetgéltünk. Régi emlékeket elevenítettünk fel. Aztán újra Magyarország és egy sörgyár, ahol kitessékeltek az autóból. Ezt meg kell valljam nagyon a szívemre vettem és a többi sofőr előtt levágtam egy laza hisztit. Pont nagyon sütött a Nap, árnyék sehol és kitessékeltek ... felkaptam a teámat, kiugrottam az autóból aztán földhöz vágtam a flakont. Mivel az előző napon eshetett, így bele állt a sárba, ahova figyelmetlenül én is lehuppantam. Egy darabig ültem duzzogtam. Aztán nedvesedett a gatyám és fel kellett kelnem. Egy kamion mögé ültem, hogy senki ne lásson. Közben hallottam a sofőröket beszélni, hogy mennyire elegük van, reggel óta ott állnak, nem mondd senki semmit, nem tudják, hogy lesz-e fuvar vagy nem. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem csak Zoliéknál van így. Egyből arra gondoltam, hogy így kellett lenni, hogy kizavartak, hogy ezt hallanom kellet. Nyomkodtam a sudokut a telefonomon, vártam. Aztán jött Zoli megcsörgetett Nagy kegyesen feltápászodtam, elindultam felé, közben megmutattam a középső ujjamat, távolról hallottam, hogy a sofőrök röhögnek. Amikor beszálltam, még egyszer megerősített Zoli, hogy TÉNYLEG nem tudta, hogy ide nem lehet kísérőnek bemennie. Arra már nem emlékszem, hogy mikor léptem túl a sértettségemen de azt tudom, hogy nem sokára újra együtt nevettünk, integettünk a felüljárón álló gyerekeknek, akik lelkesen mutogattak, hogy dudáljunk. Innen üzenném, ha véletlenül pont olvasnák, hogy az a kvarcjáték cincogás, na az volt az óriási dudálás, mivel nem működik rendesen....

Búcsúzóul elárulom, hogy összeakartam kombinálni magamat a kamion előtt állva a Scania logóval, mert szerintem jó lett volna, hogy a számból jön a láng a napunkra utalva de túl nagy volt a fejem és hol a koronát takartam el, hol az orromból jött a láng. Zoli szerint úgyis jó lett volna.....hát nem tudom......