2004. december 20., hétfő

Tény


Máté és az Apukája simogatják a cicát. Tigris ezerrel dorombol.- Hallod? -kérdezi az Apukája- Dorombol.- Igen -válaszol Máté, majd a cica fenekére mutat.- Itt meg kakil:):):)

2004. december 13., hétfő

Mikulás2


Másodszor a Keresztpapi öltözött be. :)Amikor a keresztanyjuk azzal nyitott, hogy:-Képzeljétek, találkoztam a Mikulással!- Zoé félrevont, és azt mondta-Anya ez biztos a Márk lesz:):) És valóban :)Máté nem ismerte fel:)

Mikulás egy


Először Zoli - Apuka- öltözött be Mikulásnak. Zoé amikor meglátta, rögtön súgta vigyorogva, hogy - Anya ez az Apaaaa. Hiába győzködtem, hogy ez a bácsi kizárt, hogy a mi Apukánk legyen. Próbáltam különbségeket mutogatni Apukánk és a Mikulás között. Szakáll, bajusz. Különösen a pocaknál időztem el, hisz a Mikulásnak sokkal nagyobb pocakja volt mint a mi Apukánknak.Eléggé meglepődtem, amikor Máté is hozzám rohant. Átölelte erősen a combomat, belebámult a Mikulás arcába, és elhaló hangon kérdezte: Apaaa??? Szóval egy picit félve, picit tartozkodva, de átvették az ajándékokat a Mikulástól. Mindannyiunknak nagy élmény volt:)

Nahát!

Most vettem észre, hogy a Mikulásról nem is írtam! Pedig volt nálunk, kétszer is:)Mindjárt elmesélem, de addig is egy kép, ahogy készültek a Mikulásra:)


Tigris

Muszáj beraknom még egy képet Tigrisről :)


Tigrissel az Élet


Soha többet semmilyen állatot- mondtam, amikor az állatorvos az ultrahang után azt mondta, hogy menthetettlen. Végig bőgtem az utat. Ezt már végig csináltam a kutyámmal, Bennyvel, amikor Zozi 10 hónapos volt. Nem bírom ki még egyszer! Nem, nem, nem, soha többet! Aztán Zozi csak akkor nyugodott meg, amikor azt mondtam, hogy ha szeretne, akkor lesz másik cicánk. Rájöttem, hogy azt nem bírom ki, ha Zoé, illetve a gyerekek nem boldogok!:)Tehát most van újra cicánk, aki nagyon hasonlít Szőlőre:) Viszont fiú. Remélem nem lesz semmi gond:) Még nagyon picike, 2 hónapos. Elég vad, tegnap reggel rendesen belém harapott. A frászt kaptam amikor Máté szembejött velem a lakásban, kezében a macsekkal. Őt nem bántotta. Fogalmam sincs, hogy fogta meg. Innentől kezdve én is bátrabb lettem, és taktikát változtattam. Amikor csak tudtam, megfogtam a cicát, simogattam dédelgettem. Este már utánam nyávogott, ha nem látott. Zoé Tigrisnek nevezte el a vadócsága miatt:)

Szőlő nélkül

Nincsen többé Szőlő:( Nagyon beteg volt. El kellett altatni:( Az egész család megsíratta:( Zoé, miután az Apukája hazajött az állatorvostól, megkérdezte, hogy hol a Szőlő? Mondtuk a Csillagokban, és most már nem beteg. :) Mondta, hogy nem úgy érti, hanem, hogy hol a Szőlő? Újra elmondtuk, hogy fent az Égben. Jajj Anya, nem ezt kérdezem, hanem, hogy hol van? Még mindig az előzőeket válaszoltuk. Itt unta el a dolgot Zoé:- Anya nem úgy értem! Hát az égben a szelleme van, hol a teste???Leesett az állunk. Nem mondhattuk, hogy itt van a dobozban az erkélyen, mert féltünk, hogy meg akarja nézni. Ezért kitérően válaszoltunk, hogy majd a telken eltemetjük. Ettől megnyugodott. Megkédeztem, hogy gyújtsunk-e gyertyát a cicának? Azt felelte, hogy igen. Rögtön kettő is égett Szőlőért:)Utolsó kép együtt

Fogorvosnál


Nem rég írtam, hogy Zozinak mozgott a foga. Pár napra rá kiderült, hogy mögötte jön a következő. Nagyon megijedtem így rögtön fogorvoshoz akartam vinni. Délelőtt az ovi miatt nem tudtam, ezért csak a délután jöhetett számításbaReggel felhívtam a fogászatot és mondták, hogy ovi szerint kell a dokihoz menni, és délután pont nem a mi fogorvosunk lesz, de menjünk nyugodtan, nem fogják elzavarni. Na szóval odaadom a kártyát, aszisztens megkérdezi, hogy fáj-e a foga Zoénak. Mondom igen, panaszkodott rá. Erre elkezd hisztizni, hogy k (!) . . . jó, mindenki előjegyzés nélkül jön és kismillióhatszázezren vannak még amikor 6 ig van csak a rendelés. Bement és bevágta az ajtót. Mindenki csendben ült senki nem szólt. Hozzáteszem, hogy a gyerekrendelés alatt 3 felnőttet is ellátott a doktornő. . . . . :///// A legjobb az volt, hogy utánunk kettővel jött egy csaj a gyerekeivel. Aszisztens: jajj szia Jutkaaa! Jutka mondja, hogy a gyereknek van valami baja, erre aszisztens: üljetek csak le, nem tudom mikor kerültök sorra, mert senki nem jelentkezett be. Na itt leesett az állam! Miért? Jutka bejelentkezett? NEM! Hát akkor???Amikor bekerültünk akkor elnézést kértem, hogy nem jelentkeztem be de, hogy senki nem mondta délelőtt. Na erre ketten estek nekem, hogy persze, hogy nem mondták, mert oda annyira kevesen járnak, hogy nem kell bejelentkezni. - kellett nekem szólni-Közben megnézte a Zozi fogát, belefújt minden figyelmeztetés nélkül érzéstelenítőt, én mondtam, hogy ne féljen, és akkor a dokicsaj mondta Neki, hogy ez csak érzéstelenítő. Jó fej, honnan kéne tudnia gyereknek? Nem ülünk ott mindennap. Aztán kihúzta, vagy nem is tudom, kiütötte, olyan furcsán csinálta. A lényeg, hogy máskor hatvanszor meggondolom, hogy elmenjek -e, ha nem az van akihez tartozunk. És a legfontosabb, hogy a foga vissza fog "menni" rendesen a helyére:)

2004. december 4., szombat

Újabb harapás:)


Ma Máté harapta meg Zoé kezét. Gondoltam ezt is dokumentálom:)

2004. november 29., hétfő

Degu harapás




Ma megharapta Máté kezét az ovis Degu. Valószínűleg nagyon éhes lehetett, és az első közeledő valamire a rácsok között, ráharapott. Na ez a valami volt Máté ujja. Szegény rettenetesen sírt, vérzett is rendesen. A kis körme félig berepedt:( Gyorsan felhívtam a Nagypapit, hogy adjon homeopátiás bogyókat a harapásra. Szerencsére pont volt itthon mind a két féle:) Még jó, hogy a Díszállatos múlttammal tudom, hogy az agyhártyagyulladást a Degu nem terjeszti. A kabátainkat meg már beraktam a mosógépbe, mível úgy néztünk ki mindketten, mint a hentesek:)

Iskolaérett


Voltunk iskolafórumos szülőin. Nagyon érdekeseket hallottunk!:))) Annyi mindent kell figyelembe venni, hogy egy kisgyerek iskolába mehessen, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Vizsgálják a testi adottságokat is. Milyen magas, karcsúsodik-e? Átér-e a bal kezével a jobb füléhez? Ezekre a válasz mind igen. Figyelembe veszik, hogy elkezdődött-e már a fogváltás. Na ez nálunk még nem. Egészen Szombatig. Zoénak mozog az első foga. Így már teljesen iskolaképes:):):):):) Na jó, a foga nélkül is mehetett volna, de mi már kipipálhatunk mindent:) Nagyon büszke voltam, mert a pszichológus csupa jót mondott Zoéról. 15.-én újra fel kell keresni, mert akkor mondja el egyenként a véleményét a gyerekekről. Addigra kész lesz egy videofelvétel is, amit közösen fogunk kielemezni, és megnézhetem a tesztjét is. Nagyon kíváncsi vagyok!:)))

2004. november 23., kedd

Figyeljetek!

Kaptam én is!:)

2004. november 9., kedd

Mit is kívánjak?:)


Aztán egy kis ünneplés:)


Aztán elmereng a történteken


Máté bulizik


Játék a lufival


Csoportkép2


Aztán elszabadult a pokol:)

A csapat


A kötelező csoportkép:)

A barátok


Egy kis "Szeressük egymást gyerekek":)

A kaja


Aztán ettek egy kis hambit:)

Születésnap


Megtartottuk Zozi 6 éves szülinapját az ovis kollégák társaságában. A hangulat remek volt, bár a csipendél fiúk nem jöttek. :) Helyettük két hölgy szórakoztatta a gyerekeket nagyon ötletesen. Volt kaja, pia, süti, zene, A gyerekek édesek voltak mint mindig, Ők írányítottak mindent, és ezt olyan észrevétlenül tették, ahogy hozzájuk illik:)Szerintem a legkedvesebb az volt, hogy a gyerekek saját készitésű ajándékokat is hoztak, aminek Zoé őszintén örült:) Ennek meg én örültem nagyon:)3-an nem tudtak eljönni. Zoé megkérdezte, hogy most már többen nem jönnek? A nem feleletemre azt mondta, hogy nem baj, nagyon örül, hogy a többiek itt vannak. Imádom ezt a csajt!:)Mostanában rengeteg erőt merítek belőle, köszönöm kislányom!:):):):)És íme a képek. Így kezdődött:)

2004. november 3., szerda

6 éves oltás

Szőlővel

Tegnap este szemtetkon voltam. Elég rossz érzés, de ennek köszönhetően megtudtam, hogy a gyerekek egy nap legalább ezerszer nyúlnak az arcunkhoz, hogy megsimogassák, megpuszilják, vagy csak egyszerűen odafordítsák a fejünket, ahova szeretnék, hogy figyeljünk. Én meg rezgek mindig, hogy nehogy a szemebe kapjanak:)Zozi ma megkapta a 6 éves oltását. Bizony, csak egy röpke pillanatnak tűnik, ez a 6 év, olyan mintha sosem lett volna a pocakomban. Szerencsére elevenen él bennem amikor ott nyújtozkodott, forgolódott, ficánkoltt. Mennyire boldog voltam. Nem is gondolná az ember, hogy lehet még fokozni a boldogságot és a szeretetet:)Túl hamar értünk oda a rendelőhöz. Zozi kérése volt, mert szeretett volna hamar túl lenni az egészen. Egy picit bent tébláboltunk, aztán átmentünk a piacra. Meghívtam egy palacsintára, és felült egy lovacskás pénzbedobósra. Így merítettünk ketten bátorságot. Aztán visszamentünk. Addigra már ott volt a védőnő, aki megmérte a nagy 6 évest. 22.5 kg, és 117.5 cm. Aztán jött a szabincsepp egy kis teával, amit zokszó nélkül lenyelt. Az oltásnál egy picit sírt összedugtuk a fejünket és vele könnyeztem. Igazából utána volt rossz. Azt gondolta, hogy nem szabad sírnia. Amikor mondtam, hogy nyugodtan adja ki a fájdalmát akkor megnyugodott. Kapott két matricát, és nagy- nagy dícséretet.:)Apukája is mondta, hogy nagyon ügyes lánya van. Most borogatunk, és Panadolozunk. Fájlalja a kezét. Szombaton lesz a mekis szülinapja. Mondtam, hogy addigra már el is felejti, ettől megnyugodott:) Ja és megkérdezte, hogy mikor lesz a következő oltás? Megnéztük a kiskönyvében. 11 éves korban jön a következő. Mivel ez még odébb van fellélegzett:)Majdnem elfelejtettem egy nagyon fontosat. Dokinéni észrevette, hogy Zozinak jön a bal alsó örlője. Mondtam Neki, hogy:




- Nahát, nem is folyik a nyálad:)




Ezen nagyon nevetett, és a doktornénivel korusban mondták, hogy




- Én már nagylány vagyok Anyaaaa!:)

2004. november 2., kedd

Amikor a szomorú dolgok jóra fordulnak.

Tegnap elmentünk a temetőkbe mécseseket gyújtani Anyuékkal. Idén délelőtt mentünk. Kissé csalódott voltam, mert ha lehet ilyet mondani nem volt olyan "hangulata" mint este.Szépen elrendeztük a virágokat, meggyújtottuk a mécseseket. Máté felmarkolt egy mécsesfedőt a szomszéd sírról amiben lobogott a láng. Jól megégette a kezét, sokáig sírt. Szerencsére nem hólyagosodott fel. Zozi megkérdezte az autóban, hogy:- Amikor így Istenkezünk akkor mindenkire gondolunk?:)Délután elmentünk a másik nagymamáékhoz, ahol megebédeltünk, és egy picikét beszélgettünk. Amikor elindultunk hazafelé, akkor a nagypapa lekísért minket a kutyával. Ott van Náluk egy templom, előtte egy kis "emlékezőhely". Már sötét volt, pedig csak fél hat volt. Gyönyörű volt a kereszt a sok gyertyától meg a virágoktól. Oda is tettünk két gyertyát, amit délelőtt két kiskoszorúról szedtünk le. A gyerekek odagugoltak és csendbe néztek a fénybe. Olyan szép volt az arcuk:)Utána még kergetőztek a kutyával, Máté keze tele volt autóval. Megbotlott és a kezére esett. Jól lejött róla a bőr, de egy hangja nem volt. Annál jobban fájt Neki fürdésnél. Ez nem az Ő napja volt.Máté ma reggel megint bement az csoportba, együtt reggelizett a többiekkel. Ott ültem az ajtóban és csak néztem, hogy már milyen nagy fiú. Próbálta magát produkálni, de senki nem vette a lapot, így szépen tovább evett:)Ahogy ott ültem egyszercsak egy ismerős hang köszönt rám. Megfordultam és az a bizonyos Apuka állt előttem.-Csak neeeeem????- felkiálltással pattanttam fel a kisszékről.-De igen- válaszolta széles mosollyal:):):):)A nyakába ugrottam, utána meg a barátnője nyakába, aki akkor jött be a két sráccal. Jó nagyott nőttek a fiúk. Egyfolytában ölelgették és puszilgatták az Apukájukat.:) Diszkréten bevonultam a mosdóba sírni. Miután kikönnyeztem magam, letérdeltem egy mosdó elé, megmostam az arcom és rendbe raktam a fejemet a tükörben.:)A szívem fájt amikor kérték az Apjukat, hogy ne menjen haza, többször bíztosítani kellett Őket, hogy mindenképpen értük jön. Közben a gyerekek is észrevették, hogy megjött a barátjuk. Kijöttek az öltözőbe kisebb csoportokban, megállapítani, hogy valóban Ő az. Zoé teliszájjal nevetett és ugrált örömében.:)Nagyon aranyosak voltak a gyerekek, annyira Bölcsek. Egyik sem faggatta, hogy hol volt, miért nem jött eddig. Csak a mának élnek, mit Nekik múlt, régi dolgok. Együtt vannak újra és ez a lényeg!:)

2004. október 23., szombat

Figyeljetek!


Kaptam én is:)

Máté sem maradt ki


Hol az ajándék?:)

Ajándék dömping


Zoé a Bölcs


Annyi minden történt, és időnként annyira nincs időm semmire. így a naplóírásra sem. Bár Anyu mondása szerint " mindenre van időnk, ha szakítunk rá"- szóval lehet, hogy csak nekem nem volt hozzá lelkierőm.:)Túl vagyunk két megbetegedésen. Máténak 39.5 fokos láza volt. Elég jól viselte, én nem annyira.Zoé furulyázni tanul az oviban. Ezenkívül jár Mocorgó tornára, kézműves foglakozásra és gyógytornára, mert kötött az egyik vállizma. Ez utóbbira nem önszántából jár. Minden más a saját akaratából történik. Azon a bízonyos napon, amikor először ment érte a gyógytornász- és a többi csoporttársáért- igen meglepődött. Majd délután amikor értementem számon kért, hogy miért írattam be a tudta nélkül gyógytornára, és ígérjem meg, hogy soha többet nem csinálok ilyet. Először kimentettem magamat, hogy természetesen nem én írattam be, és soha nem csinálok ilyet a tudta nélkül. Elmagyaráztem Neki, hogy mindez az Ő érdekéban történik, de nem nagyon érdekelte. Nem akart járni és kész. Kérdezgettem, hogy mi történt, ami miatt nem akar? Azt felelte, hogy nem akar róla beszélni. Na ilyenkor rémképek kavarognak a fejemben. Például: csak az én gyerekemet piszkálja egy ronda öreg nő, hogy csinálja jobban a gyakorlatokat. Másnap az ovónőnk megnyugtatott, hogy egy nagyon kedves, gyerekcentrikus fiatal gyógytornász segíti a gyerekeket. Megnyugodtam. Zoéval kompromisszumot kötöttem. Beleegyezett, hogy ebben a hónapban végigjárja a gyógytornát. Közben a legjobb barátnői- egy ikerpár- felgyógyult a megfázásból, és kiderült, hogy Ők is járnak. Azóta a lányom IMÁD gyógytornázni, és addig akar járni, amíg az ikrek is. Lelkesen mutogatja itthon a cicahátat, bölcsőt és a "trükkös" futást. Még mindig járunk úszni. Egyre többet úszik rakéta nélkül. Nagyon élvezi, és semelyik foglalkozásról nem akar lemondani:)Máté egyre jobban beszél. Nagyon bújos. Sokszor hozzám szalad és mondja, hogy - Anya szeretlek. Ilyenkor elolvadok:)Tegnap volt 6 éves Zoé. Ma tartottuk a szülinapját. Rendeltünk Neki rózsaszín marcipános tortát sok gyönggyel és apró virágokkal. Ehelyett kaptunk egy hányásszínű valamit, amin egy ronda virágkompozíció helyezkedett el az egyik szélen, rettenetes zöld levelek között, és körübelül 10 szem gyöngy árválkodott a tetején. Teljesen elkeseredtem, amikor Zozi Apukája kinyitotta a dobozt és szemközt találtam magam a szörnyedvénnyel. Legszívesebben abban a pillanatban visszavitettem volna. Elsírtam magam, mert ez az egy kérése volt az én egyetlen kislányomnak, hogy rózsaszín és gyöngyös tortája legyen. A fürdőszobában törölgettem könnyeimet, amikor az én 6 éves lányom bejött, és azt mondta:- Anya ne sírj. Nem az a fontos, hogy milyen a tortám, hanem az , hogy BODOG születésnapom legyen.Na itt kezdtem el mégjobban bőgni, aztán csatlakozott hozzám az Anyukám is, miután hüppögve elmeséltem, hogy a gyerek megint tanított valamit. Ő annyit mondott, hogy -Na lányom az unokám okosabb nálad. Ebben nem is vitatkozom! Van mit tanulnuk Tőlük! Aztán elmeséltük az Apukájának is, aki nem bőgött viszont közölte, hogy Ő megmondta, hogy nem lesz semmi baj a tortával, majd megdícsérte a lányát:)Ebéd után feljavítottuk a tortát. Átrendeztük a virágokat, a levelek közé került egy marcipánlovacska- Zoé lómániás- így olyan volt mintha ott legelészne. Egész pofás torta kerekedett a végére. A színével nem tudtunk mit csinálni, de az már nem is érdekelt, mert egy cél lebegett a szemem előtt, hogy Zozinak BOLDOG születésnapja legyen:):):):)A gyertya fényénél és a tűzijáták táncánál elnéztem a lányomat, akinek a szeme mosolygott és BOLDOGSÁG áradt az egész lényéből. Megnyugodtam:)Szóval van egy naaaagy, okos, gyönyörű 6 éves lányom.Meg persze egy pici, okos, gyönyörű kisfiam, csak Ő még nem mond ilyen bőlcsességeket. Viszont nagyon jól tud tortát lapítani a tányérján, kezet mosni a poharában és azt mondani, hogy SZERETLEK!:)

2004. szeptember 15., szerda

Barátnőzés



Ma az egyik barátnőmnél töltöttük a napot.Reggel még szomorúan vettem tudomásul, hogy nem süt a nap. El voltam keseredve, mert megbeszéltük, hogy kiöntünk egy csomó gipszformát, mert a napon hamar megszárad, és a rossz időre lesz egy csomó, és csak festegetni kell majd a meleg szobában. Szóval a nap nem sütött, Zozi nyűgős volt, hogy nem akar oviba menni. Megkérdeztem Tőle, hogy akkor, hogy akar furulyára járni? Nagyon frappánsan válaszolt:- Hát csak furulyára fogok járni, oviba nem.:) Mindenesetre elértünk az oviba. Máté igazi ovódásként levette a cípőjét, és leült várta a reggelit. Zoét nekem kellett levetkőztetni, felőltöztetni. Később megtudtam front van:) Megérkeztek a barátnőmék is, elindulhattunk hozzájuk. Szerencsére kisütött a nap, meleg lett. Máté egész délelőtt a homokozóban csücsült, csúszdázott, motorozott. Nyugodtan "dolgozhattunk". 6 képkeretet öntöttünk ki, amiből kettőt eltörtem. Ez ugy sikerült, hogy az egyiket ráejtettem a másikra. Kicsit ideges lettem és mondtam, hogy szerintem mára hagyjuk a gipszezést. Levezetésként beragasztottam egy hintalovasszalvétát és kifestettem. Zoét meghívták egy szülinapra a Kölyökparkba, ugyhogy egy ajándék már van. Máté ebédnél kétszer kiborította az innivalóját, még szerencse, hogy Szilviéknél 3 gyerek van, a szeme sem rebbent:) Fiam bemutatta, hogy milyen ügyesen mászik, még oda is ahova azt gondolnánk, hogy nem.3 szor cseréltünk rajta ruhát, mert hol magára borított valamit, hol belelépett, ill. egyszer bepisilt a nagy játékban. Ezenkívül nagyon megijedt a libák hangos gágogásától, de így nem kellett félnünk, hogy a hátsókertbe megy. Aludni nem volt hajlandó délután. Az előbb ugy kellett felébresztenem a vacsihoz. Azt hiszem ma nem lesz gond az alvással. Legalábbis reménykedem......:)




Hozzászólás 3db:
3. - ismeretlen
2004.10.01. 08:07
Nagyon rég hallottunk rólad... remélem azért minden rendben van...Lirian(Dani(ella)?) :O
2. - ismeretlen
2004.09.16. 19:41
Sok-sok türelem és szeretet. Azt hiszem ez a varázsszó. Sok sikert. Egyapasztalt szűlő
1. - ismeretlen
2004.09.16. 07:50
Kicsit zaklatott volt a napod, nem?:))) Legalábbis a soraidból ez tűnik ki.... kevésbé sugárzott a megszokott nyugodt, csendes derű a soraidból:) Gondolom, vannak ilyen napok is Lir:)

2004. szeptember 13., hétfő

Nyugalom, kiállítások és bőgés


Pénteken elkezdőttek az úszóórák. Zoét nagyon megdícsérte az edző. 40 m tud már leúszni. Nagyon kifáradt, de láttam, hogy büszke volt magára. Máté nélkülem volt a vízben, és többékevésbé követte az utasításokat. Persze megint kifáradva értünk haza. Szombaton Mária- napi búcsún voltunk. Volt élő indián zene. Mátét annyira elvarázsolta a megelevenedett vadnyugat, hogy legalább félórán keresztűl hallgattuk a zenét. Nagyon varázslatos volt, már sötét volt, kis reflektorokkal voltak megvílágítva az indiánruhába öltözött zenészek, fejükön az elengedhetettlen toll vagy aggancs fejdísszel. Ahogy táncoltak a pánsíp, és a dobok hangjára, a hangszórokból madarak ríkoltottak, olyan volt mintha egy tábortűz körül ülnénk, kezünkben az a bizonyos békepipa, és hihetetlen nyugalom fogott el minket. Vettünk is két CD-t meg karkötőket. Másnap Máté filccel összefirkálta a jobb lábát teljesen a balra csak egy kisebb nonfiguratív minta került. A kezére is jutott. Mondta, hogy a "bácsi is"- mármint utánozta az Indiánokat. Persze nem lehetett lemosni, viszont a halászgatyájában nem látszott semmi:)Így indultunk el a Kindertojás kiállításra. Nagyon élvezték a gyerekek, megoldottuk a feladatokat, végignéztük a sok apróságot a vitrinekben. Természetesen kaptak egy-egy kindertojást is. Sétáltunk egy keveset a ligetben a gyerekek körülöttünk rohangáltak. Utána elmentünk a Lurdyba a macskakíállításra. Máté itt beadta a kulcsot. Majdnem az egészet végigüvőltötte, mert nem értette meg, hogy nem lehet benyúlni a ketrecekbe, és nem lehet cicát szeretgetni. Egyszer nagyon óvatosan földhöz vágta magát- arra vígyázott, hogy ne üsse meg magát, de tudta, hgy ezzel kellően felmérgesít. Egy picit hagytam hagy szöszöljön, amíg nem jött egy kedves hölgy, aki ráköszönt, hogy milyen édes kiscica. Na annyira zavarba jött a fiacskám, hogy hirtelen megfogta a kezemet, és rendesen jött is kb 2 métert, utána előlről kezdte az egész sírást. A többi ember nem volt ilyen kedves- mint az a hölgy, és szemrehányóan figyeltek a macskakíállítok és a látogatók is. Először baromi rosszul éreztem magamat, de aztán rájöttem, hogy a mindenségit- ott mást gondoltam, csak itt nem írom ki:)-, hát másnak is van/volt gyereke, tudhatnák, hogy nem az én kisfiam a világ legneveletlenebb gyereke, és kihívóan viszonoztam a felháborodott tekinteteket. Valószínűleg Máté is megérezte a nyugalmamat, miszerint szarok rá, hogy üvölt vagy nem, teljesen megnyugodott és vidáman hívta fel a figyelmemet a cicákra.
Este Zoé kitalálta, hogy a szekrényben fognak játszani, ennek végeredménye az volt, hogy leszakították a szekrényajtót. Apukájuk egy- két keresetlen szó kiséretében, ügyesen átfordította, és úgy rakta vissza. Így fejjel lefelé kerültek a matricák, amit le kellett kaparnom. Nagyszerű szórakozás volt . Ekkor határoztam el, hogy azt hiszem Jógázni fogok...:) Már csak egy partner kellene akivel járhatnék, de ha nem jön össze, akkor akár egyedül is elmegyek. Amig itt írtam, addig Máté beleborította a milánói felét a konyhaszékbe. Erre persze mondhatná mindenki, hogy minek hagytam ott egyedül enni, így jártam. Erre azt mondom, hogy én is így gondolom, de azt hittem, hogy lophatok magamnak egy kis időt.
Tegnap a Csellengők című műsorban volt az ovistársunk Apukája- Zoziék nem nézhették, nem is értette, hogy miért küldöm be a szobájukba? -.....kibőgtem magam.
Mindenképpen akartam egy képet, mert így sokkal szebb a bejegyzés. Ha lesz egy vadiúj közös képük, akkor arra le fogom cserélni:)

2004. szeptember 8., szerda

Hova nem?

Zozi Apukája öltözködik, készül el itthonról. Zoé eléáll és megkérdezi:- Apa, veled mehetek?- Most nem.- Hova?
Zoé- fejkendőben- a vonaton, Balaton felé.

Köszönöm!:)






Mindenkinek köszönöm a kedves szavait, hogy tetszenek az írásaim.Nagyon jólesnek!:) Próbáltam az előzőben válaszolni a hozzászólásokhoz, de nem engedte, ezért köszönöm meg külön.:) Lehet, hogy egy bejegyzéshez max 3 hsz lehetséges? Egyikőtök írta, hogy márciustól tudja mi vár rá.:) - vagy valami ilyesmit, egyáltalán nem tudom megnézni valamiért a hszeket. Ezért bocsi a pontatlan idézéstől.- Szeretném megkérdezni, hogy akkor fog szülni? Írjátok alá, hogy Ti melyik naplót írjátok, mert nagyon szívesen elolvasnám a Tiéteket is! Kíváncsi vagyok, hogy Ti, hogy csináljátok? Hogy zajlik az Életetek?:) Mégegyszer köszönöm!És íme egy kép Zoziról. Az ovódával volt 1 hétig nyaralni a Balatonon.




Hozzászólás 2db:
2. - ismeretlen
2004.09.09. 09:53
Szia Én voltam, aki azt írtam, hogy tudom márciustól mi vár rám. Igen, márciusban fogok szülni, legalábbis a jelek erre mutatnak Daniella naplóját irogatom Barbi
1. - ismeretlen
2004.09.09. 09:53
Szia Én voltam, aki azt írtam, hogy tudom márciustól mi vár rám. Igen, márciusban fogok szülni, legalábbis a jelek erre mutatnak Daniella naplóját irogatom Barbi

2004. szeptember 4., szombat

Szomorú dolgok



Sajnos ilyenek is vannak. Ha akarja az ember ha nem. Akkor is, rosszul érinti az ember szívét, ha másról hallunk valami szomorút. Mint ma. Ezen a gyönyörű délelöttön. Úgy néz ki, hogy egy kisfiúval kevesebben lesznek Zoziék a csoportban. Ugyanis az Édesanyja, elfelejtette visszavinni az Apukának a láthatás után. Semmit nem tudni a gyerekekről, elérhetettlenek. Nem értem, egyszerűen, hogy valaki, hogy tehet ilyet. Emlékszem a fa arcára a tavalyi anyáknapján, ahova úgy könyörgtek, hogy menjen el. Mindenki a szemét törölgette, Ő meg az óráját nézte. És most egy új szerelemben azt a szerepet választotta- gondolom az új párja miatt- , hogy mennyire ragaszkodik a fiaihoz, bármire képes értük. De mi lesz a gyerekekkel? Az Apukával? Nem bírnám ki, ha velem történne ilyen, és én sem tenném meg az Apjukkal, pont a gyerekek miatt. Most csak ülök, egyszerűen felfoghatatlan ami történt. A nyitott ablakon bekúszik a lecsószagú délután, Ők meg egyenletesen szuszognak a kiságyukban, nem sejtenek semmit. De Hétfőtől ovóda. Mit fogunk mondani a gyerekeknek? Hova tünt a barátjuk?Miért nem érdekli a gyerekei leke? Érthetetlen.


Hozzászólás 3 db:
3. - ismeretlen
2004.09.08. 07:29
Nagyon szeretem olvasni, amiket irsz :)Kicsit felkészülhetek arra, hogy mi vár rám márciustól :))
2. - ismeretlen
2004.09.06. 02:32
szemét önző emberek is vannak-SAJNOS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
1. - ismeretlen
2004.09.05. 19:07
Kicsit könnyezek....Olyan szépen írsz....ps. az időkerék javítás alatt áll és áll.

Egy laza hét




Egyik reggel a szokásos rohangálásra ébredtem. Kivánszorogtam az ágyból, és bambán leültem bámulni a gyerekeimet. Elmélkedésemből anyósom telefonja zökkentett ki. Sok fontos mondanivalója volt. A fiam szemérmetlenül kihasználja az ilyen pillanatokat, és egyből kioson a látómezőmből. Észre se veszem, hogy mikor tünik el, csak a csend lesz túl nagy. Itt egy pillanatra megszakítottam érdekfeszítő beszélgetésünket, és a gyermekem után néztem. Pont bejött a szobába, valami csöpögött a kezéről. Gyorsan elkaptam, és a fürdőbe vittem kezet mosni. A pólója tiszta víz lett. Ekkor fogtam gyanút, hogy ennyire nem szoktuk összepancsolni, tehát lehet, hogy ez még sem víz. Utána kellett járnom a dolgoknak. Elköszöntem Anyósomtól, majd kimentem a konyhába. Az egész konyha csöpögött az olajtól...Előző este kint hagytam az olajsütot -mert ugye hült benne az olaj. A fiacskám felmászott a konyhapultra. Nagyon ügyesen megoldja ezeket a "kis" akadályokat. A széket odatolva hipp-hopp fent van. Utána kezet mosott az olajban, mejd szétkente a pulton. Ezt megunva lemászott a putról- persze a szék is tiszta olaj- és végig csöpögtette az egész konyhát. Tehát a pólója olajos volt nem vízes. Első lépésként levettem róla a pólót- persze közben elmagyaráztam ezernégyszázhúszonharmadjára, hogy nem szabad felmászni a púltra, kezet meg pláne nem szabad az olajban mosni. - Utána rendbe raktam a konyhát, eltettem az olajsütőt, feltöröltem a konyhát. Ezalatt Zoé kiválasztotta, hogy melyik ruhát szeretné felvenni. Máténak segítettem felöltözni. Aztán gyorsan beraktam egy mosást, az átdörzsölt póló társaságában a mosógépbe. Jöhetett a reggeli. Véletlenül Máté elé raktam a rózsaszín tányért, Zoénak meg a kéket. Itt Zoé lenyomott egy laza hisztit. Elmagyaráztam Neki, hogy ez aztán tényleg nem ér ekkora hisztit, csak ki kell cserélni a tányérokat.Tányérok megcserélve, ehettek tovább. Én a sokk hatására betoltam egy szelet csemegekarajt a számba, ittam rá egy bögre jegeskávét, és megkérdeztem a lányomat, hogy akkor melyik bögréből óhajtja inni a kakaóját? A kívánságok szerint eléjük raktam a bögréket. Máté egy laza mozdulattal magára borította a sajátját. Fehérpoló le, gyereket megtörölni, új poló ráadása. Mint említettem a poló fehér volt, és nekem pont fehér mosásom ment. Mivel előltöltös a mosógépem, szó sem lehet arról, hogy utána dobjam a többiek közé. Ezért kézzel nekiálltam súrolni. Mert hiába a hiperszuper 3 A-s mosógépem, hiába a 40 fokon mindent maradéktalanúl eltávolító mosóporom, nekem bizony mindig benne marad a kakaófolt a ruhában. Igaz, hogy tiszta foltot kapunk, de mégis ott van.- Vajon a régi kakaók is így működtek? - Tehát kézzel kisúroltam a kakaófoltot, otthagytam a mosdóban, éreztem, hogy kap még társakat. A társak ebéd után csatlakoztak, és a kimosott ruhák között is lapult egy-két tisztafoltos ruha, tehát azokat is átdörzsöltem- még jó, hogy áztatás és dörzsőlés nélküli a mosóporom- és beindíthattam az újabb fehér mosásomat. Este már semmi említésre méltó dolog nem történt. A tegnapi napot simán megúsztuk, csak Máté zárt ki minket, illetve be a lakásba. Ő kiment szépen a folyósora a kulccsal, és kintről bezárt minket. Belülről nem lehetett kinyitní, mert ugye kívülről bent volt a kulcs, tehát nem lehetett teljesen benyomni a kulcsot a zárba. A szomszédok segítségére nem számíthattunk, mivel még külön egy ráccsal is le vagyunk választva. Mátét kértük, hogy fordítsa vissza a kulcsot, Ő meg csak kiabált, hogy : Ki az? Mondtuk Neki, hogy mi vagyunk, Apa meg Anya és a kulcsot fordítsd el. Nem jött össze. Cselhez folyamodtam, hogy :Gyere add ide anyának a kulcsot. Erre megkérdezte, hogy ki az? Mondtam, hogy -én, anya szól hozzád és a kulcsot szeretném. Már nem tudtuk, hogy kínunkban mit csináljunk, amikor egész véletlenül elfordította a kulcsot, és kijutottunk. Mosolyogva fogadott minket, hogy sziasztok megjöttem. Mi meg azóta a mikró tetején tartjuk a kulcsokat.....:)Ma 4 stóc ruhát hajtogattam újra, amit összeborítottak a nagy rohangálásban. Még azokat sem tettem el, mert az újrahajtogatás elvette a kedvemet. Így viszont adtam Nekik egy újabb esélyt a szétszedéshez. Most elmegyünk a Lottózóba, utána a " Mekiben" kajálunk. Csak hárman vagyunk itthon, Apukánk elutazott a család többi tagjával vidékre, nyaralót felújítani. Előttem meg másfél nap áll, kitudja milyen kalandokkal :)




Hozzászólás 2 db:
2. - ismeretlen
2006.10.25. 14:23
Úgy szép az élet, ha zaljik-szokták mondani. Márpedig nálatok tényleg zajlik.
1. - ismeretlen
2004.09.04. 11:02
Mégiscsak igaz a mondás, hogy kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond???? Tündérien rossz gyerekek!

2004. augusztus 6., péntek

A'la gyerekeim


1. A' la gyerekeim:)
2004.08.06. 10:47 (Módosítva: 2004.09.04. 09:42)

Ecc, pecc mondoka Zoé szerint:
"....Megkérdezte, hány óra?Fél kilenc, kettő..."
" Béláéknál ég a világ"
"Bíró Marcsa olyat kapott"
Máté énekeli a Mc Donaldos reklámot:
"Pápápáááá mimimi"

2004. július 27., kedd

Pihenés?

Zoé a szomszédban játszik Enéhvel. Szomszédasszonyom azt mondta, hogy így legalább tudok pihenni egy picit. Pihenni? Máté egyfolytában a sarkamban van, hiányzik Neki Zozi. Üldözi Szőlőt, szétlocsolt egy üveg vízet. Amikor töröltem f,l magától kérdezte: Mit csináltál Máté? :)Semmihez nincs kedvem, ronda az idő a munka meg hegyekban áll. Azt hiszem leülök egy picit legozni a fiammal :)

2004. július 21., szerda

Unalmas






Zoé énekel:
"Ári ringyom véres tyúkom"-Zozikám, rosszul énekeled, az "Kárikittyom Édes tyúkom" - mondom Neki.-Én nem rosszul énekelem, hanem izgalmasabban! -válaszolta. Lehet erre valamit mondani?:):):):):):):):):):):):):):):):):):):)

2004. július 19., hétfő

Meleg van? vagy mi fene?


Ma HAJNALI 4 -TŐL FENT vagyunk. Nem tudom mi történt, de ez van sajnos. Semmit nem tudtam csinálni, sehogy nem bírtam rávenni Őket, hogy visszaaludjunk. 8- kor elaludtam a nappaliban, de a szokásos macskaüldözésre felriadtam. Időben. 10- kor eltudtam indulni a gyerekekkel az úszásra. Borzalmas volt :):):):):):):):):)Majdnem elaludtunk mind a hárman a buszon, így sikerült 2 megállóval később leszálnuk. Aztán átcaplattam a másik buszmegállóba. A melegben vártunk 10 percet, majd visszaszálltunk ugyanarra a buszra, amiről leszálltunk 10 perc késéssel a medencében úszkáltunk. Zoé egy ideig rakéta nélkül, aztán amikor elfáradt, újra azzal. Máté is sokat hagyott magamra, tehát végre a magam örömére úsztam 10 hosszt. Éljen! Lesz ez még több is!!!! Visszatérve Mátéra. Egyszer tök egyedül ugrott be a vízbe. Lassan leszakad rólam:) A visszafelé út zökkenőmentesen telt. Lepakoltuk a cuccokat, és mindenki bedőlt az ágyba. Ma senkinek nem kellett könyörögni a délutáni alvásért :)


Hozzászólás 3db:
3. - ismeretlen
2004.07.27. 10:29
Na szép! Azt sem tudom, hogy mikor született a kisfiam)))))))))))))))Egyébként köszi, javítottam)))
2. - ismeretlen
2004.07.22. 09:13
Ez a Máté nem egy 4,5 hónaposnak tünik. Szerintem elírtad a születési évét.
1. - ismeretlen
2004.07.21. 08:19
Evelin! Olyan üdítőek a soraid, hogy csak annyit írok még még még!! Ja és több képet kérnék!Üdv, -az ötletadó-

Keresztelő




Július 18. -án megkereszteltettük a gyerekeket. Máté úgy sírt mint a csecsemő. Mi is, csak diszkrétebben csináltuk. Máté olyan volt mint a maffia főnök fia, de nem tudtuk megszabadítani a napszeművegtől. Szerencsére a templomban levette magától. Zoé....hát mit is mondjak? Olyan volt a hófehér ruhájában mint egy kis Angyalka:)










1 hozzászólás:



1. - ismeretlen
2006.04.11. 09:08
óh, de szépek!Puszi, Anna :)

Az első 20 méter



Péntek reggel 8-kor, a tévé előtt kócos hajjal bambultunk a gyererkekkel. Zoé kakaót ivott a csízmás - sosem vettem észre, hogy csizmája van! -macis bögréjéből, Máté szígorúan cumisüvegből, én meg a "tökmindegy" milyen bögrémből kapucsínót. Az időjárásjelentésre voltunk kíváncsiak, szerencsére esőt nem mondtak, tehát nyugodt szívvel készülődtünk az úszodába. Ezen a napon Zoé, külön hátizsákban hozta a cuccát.:) István- az edzőnk- levette a varázsrakétát Zoé hátáról. Először hozzám úszott kétszer, aztán kiderült, hogy 10 m tud úszni teljesen egyedül. És ezt kétszer csinálta meg. Roppantúl elfáradt de nagyon büszke volt magára :) Ezen a napon Máté rájött, hogy jó a vízbe ugrálni :)

2004. július 15., csütörtök

Bevezetés


Kezdhetném a megismerkedésünkkel, a babavárás csodájával, a szülések történetével. Ódákat zenghetnék Kaszás Tiborról, a folyton mosolygó, hajtincsét tekergető főorvosról, a készséges szülésznőkről, a kicsit undok csecsemősnővérekről. De nem teszem. A csodák 1998.10.22.-én, és 2002.03.10.-én kopogtattak hozzánk. Ez a Napló Róluk szól. Róluk nekünk. Nekik tőlem. A Családunkról. Így. Túl vagyunk a bevezetésen. :)

2004. február 12., csütörtök

Máté Cica

Ő is megérdemel egy külön bejegyzést:)