2004. szeptember 15., szerda

Barátnőzés



Ma az egyik barátnőmnél töltöttük a napot.Reggel még szomorúan vettem tudomásul, hogy nem süt a nap. El voltam keseredve, mert megbeszéltük, hogy kiöntünk egy csomó gipszformát, mert a napon hamar megszárad, és a rossz időre lesz egy csomó, és csak festegetni kell majd a meleg szobában. Szóval a nap nem sütött, Zozi nyűgős volt, hogy nem akar oviba menni. Megkérdeztem Tőle, hogy akkor, hogy akar furulyára járni? Nagyon frappánsan válaszolt:- Hát csak furulyára fogok járni, oviba nem.:) Mindenesetre elértünk az oviba. Máté igazi ovódásként levette a cípőjét, és leült várta a reggelit. Zoét nekem kellett levetkőztetni, felőltöztetni. Később megtudtam front van:) Megérkeztek a barátnőmék is, elindulhattunk hozzájuk. Szerencsére kisütött a nap, meleg lett. Máté egész délelőtt a homokozóban csücsült, csúszdázott, motorozott. Nyugodtan "dolgozhattunk". 6 képkeretet öntöttünk ki, amiből kettőt eltörtem. Ez ugy sikerült, hogy az egyiket ráejtettem a másikra. Kicsit ideges lettem és mondtam, hogy szerintem mára hagyjuk a gipszezést. Levezetésként beragasztottam egy hintalovasszalvétát és kifestettem. Zoét meghívták egy szülinapra a Kölyökparkba, ugyhogy egy ajándék már van. Máté ebédnél kétszer kiborította az innivalóját, még szerencse, hogy Szilviéknél 3 gyerek van, a szeme sem rebbent:) Fiam bemutatta, hogy milyen ügyesen mászik, még oda is ahova azt gondolnánk, hogy nem.3 szor cseréltünk rajta ruhát, mert hol magára borított valamit, hol belelépett, ill. egyszer bepisilt a nagy játékban. Ezenkívül nagyon megijedt a libák hangos gágogásától, de így nem kellett félnünk, hogy a hátsókertbe megy. Aludni nem volt hajlandó délután. Az előbb ugy kellett felébresztenem a vacsihoz. Azt hiszem ma nem lesz gond az alvással. Legalábbis reménykedem......:)




Hozzászólás 3db:
3. - ismeretlen
2004.10.01. 08:07
Nagyon rég hallottunk rólad... remélem azért minden rendben van...Lirian(Dani(ella)?) :O
2. - ismeretlen
2004.09.16. 19:41
Sok-sok türelem és szeretet. Azt hiszem ez a varázsszó. Sok sikert. Egyapasztalt szűlő
1. - ismeretlen
2004.09.16. 07:50
Kicsit zaklatott volt a napod, nem?:))) Legalábbis a soraidból ez tűnik ki.... kevésbé sugárzott a megszokott nyugodt, csendes derű a soraidból:) Gondolom, vannak ilyen napok is Lir:)

2004. szeptember 13., hétfő

Nyugalom, kiállítások és bőgés


Pénteken elkezdőttek az úszóórák. Zoét nagyon megdícsérte az edző. 40 m tud már leúszni. Nagyon kifáradt, de láttam, hogy büszke volt magára. Máté nélkülem volt a vízben, és többékevésbé követte az utasításokat. Persze megint kifáradva értünk haza. Szombaton Mária- napi búcsún voltunk. Volt élő indián zene. Mátét annyira elvarázsolta a megelevenedett vadnyugat, hogy legalább félórán keresztűl hallgattuk a zenét. Nagyon varázslatos volt, már sötét volt, kis reflektorokkal voltak megvílágítva az indiánruhába öltözött zenészek, fejükön az elengedhetettlen toll vagy aggancs fejdísszel. Ahogy táncoltak a pánsíp, és a dobok hangjára, a hangszórokból madarak ríkoltottak, olyan volt mintha egy tábortűz körül ülnénk, kezünkben az a bizonyos békepipa, és hihetetlen nyugalom fogott el minket. Vettünk is két CD-t meg karkötőket. Másnap Máté filccel összefirkálta a jobb lábát teljesen a balra csak egy kisebb nonfiguratív minta került. A kezére is jutott. Mondta, hogy a "bácsi is"- mármint utánozta az Indiánokat. Persze nem lehetett lemosni, viszont a halászgatyájában nem látszott semmi:)Így indultunk el a Kindertojás kiállításra. Nagyon élvezték a gyerekek, megoldottuk a feladatokat, végignéztük a sok apróságot a vitrinekben. Természetesen kaptak egy-egy kindertojást is. Sétáltunk egy keveset a ligetben a gyerekek körülöttünk rohangáltak. Utána elmentünk a Lurdyba a macskakíállításra. Máté itt beadta a kulcsot. Majdnem az egészet végigüvőltötte, mert nem értette meg, hogy nem lehet benyúlni a ketrecekbe, és nem lehet cicát szeretgetni. Egyszer nagyon óvatosan földhöz vágta magát- arra vígyázott, hogy ne üsse meg magát, de tudta, hgy ezzel kellően felmérgesít. Egy picit hagytam hagy szöszöljön, amíg nem jött egy kedves hölgy, aki ráköszönt, hogy milyen édes kiscica. Na annyira zavarba jött a fiacskám, hogy hirtelen megfogta a kezemet, és rendesen jött is kb 2 métert, utána előlről kezdte az egész sírást. A többi ember nem volt ilyen kedves- mint az a hölgy, és szemrehányóan figyeltek a macskakíállítok és a látogatók is. Először baromi rosszul éreztem magamat, de aztán rájöttem, hogy a mindenségit- ott mást gondoltam, csak itt nem írom ki:)-, hát másnak is van/volt gyereke, tudhatnák, hogy nem az én kisfiam a világ legneveletlenebb gyereke, és kihívóan viszonoztam a felháborodott tekinteteket. Valószínűleg Máté is megérezte a nyugalmamat, miszerint szarok rá, hogy üvölt vagy nem, teljesen megnyugodott és vidáman hívta fel a figyelmemet a cicákra.
Este Zoé kitalálta, hogy a szekrényben fognak játszani, ennek végeredménye az volt, hogy leszakították a szekrényajtót. Apukájuk egy- két keresetlen szó kiséretében, ügyesen átfordította, és úgy rakta vissza. Így fejjel lefelé kerültek a matricák, amit le kellett kaparnom. Nagyszerű szórakozás volt . Ekkor határoztam el, hogy azt hiszem Jógázni fogok...:) Már csak egy partner kellene akivel járhatnék, de ha nem jön össze, akkor akár egyedül is elmegyek. Amig itt írtam, addig Máté beleborította a milánói felét a konyhaszékbe. Erre persze mondhatná mindenki, hogy minek hagytam ott egyedül enni, így jártam. Erre azt mondom, hogy én is így gondolom, de azt hittem, hogy lophatok magamnak egy kis időt.
Tegnap a Csellengők című műsorban volt az ovistársunk Apukája- Zoziék nem nézhették, nem is értette, hogy miért küldöm be a szobájukba? -.....kibőgtem magam.
Mindenképpen akartam egy képet, mert így sokkal szebb a bejegyzés. Ha lesz egy vadiúj közös képük, akkor arra le fogom cserélni:)

2004. szeptember 8., szerda

Hova nem?

Zozi Apukája öltözködik, készül el itthonról. Zoé eléáll és megkérdezi:- Apa, veled mehetek?- Most nem.- Hova?
Zoé- fejkendőben- a vonaton, Balaton felé.

Köszönöm!:)






Mindenkinek köszönöm a kedves szavait, hogy tetszenek az írásaim.Nagyon jólesnek!:) Próbáltam az előzőben válaszolni a hozzászólásokhoz, de nem engedte, ezért köszönöm meg külön.:) Lehet, hogy egy bejegyzéshez max 3 hsz lehetséges? Egyikőtök írta, hogy márciustól tudja mi vár rá.:) - vagy valami ilyesmit, egyáltalán nem tudom megnézni valamiért a hszeket. Ezért bocsi a pontatlan idézéstől.- Szeretném megkérdezni, hogy akkor fog szülni? Írjátok alá, hogy Ti melyik naplót írjátok, mert nagyon szívesen elolvasnám a Tiéteket is! Kíváncsi vagyok, hogy Ti, hogy csináljátok? Hogy zajlik az Életetek?:) Mégegyszer köszönöm!És íme egy kép Zoziról. Az ovódával volt 1 hétig nyaralni a Balatonon.




Hozzászólás 2db:
2. - ismeretlen
2004.09.09. 09:53
Szia Én voltam, aki azt írtam, hogy tudom márciustól mi vár rám. Igen, márciusban fogok szülni, legalábbis a jelek erre mutatnak Daniella naplóját irogatom Barbi
1. - ismeretlen
2004.09.09. 09:53
Szia Én voltam, aki azt írtam, hogy tudom márciustól mi vár rám. Igen, márciusban fogok szülni, legalábbis a jelek erre mutatnak Daniella naplóját irogatom Barbi

2004. szeptember 4., szombat

Szomorú dolgok



Sajnos ilyenek is vannak. Ha akarja az ember ha nem. Akkor is, rosszul érinti az ember szívét, ha másról hallunk valami szomorút. Mint ma. Ezen a gyönyörű délelöttön. Úgy néz ki, hogy egy kisfiúval kevesebben lesznek Zoziék a csoportban. Ugyanis az Édesanyja, elfelejtette visszavinni az Apukának a láthatás után. Semmit nem tudni a gyerekekről, elérhetettlenek. Nem értem, egyszerűen, hogy valaki, hogy tehet ilyet. Emlékszem a fa arcára a tavalyi anyáknapján, ahova úgy könyörgtek, hogy menjen el. Mindenki a szemét törölgette, Ő meg az óráját nézte. És most egy új szerelemben azt a szerepet választotta- gondolom az új párja miatt- , hogy mennyire ragaszkodik a fiaihoz, bármire képes értük. De mi lesz a gyerekekkel? Az Apukával? Nem bírnám ki, ha velem történne ilyen, és én sem tenném meg az Apjukkal, pont a gyerekek miatt. Most csak ülök, egyszerűen felfoghatatlan ami történt. A nyitott ablakon bekúszik a lecsószagú délután, Ők meg egyenletesen szuszognak a kiságyukban, nem sejtenek semmit. De Hétfőtől ovóda. Mit fogunk mondani a gyerekeknek? Hova tünt a barátjuk?Miért nem érdekli a gyerekei leke? Érthetetlen.


Hozzászólás 3 db:
3. - ismeretlen
2004.09.08. 07:29
Nagyon szeretem olvasni, amiket irsz :)Kicsit felkészülhetek arra, hogy mi vár rám márciustól :))
2. - ismeretlen
2004.09.06. 02:32
szemét önző emberek is vannak-SAJNOS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
1. - ismeretlen
2004.09.05. 19:07
Kicsit könnyezek....Olyan szépen írsz....ps. az időkerék javítás alatt áll és áll.

Egy laza hét




Egyik reggel a szokásos rohangálásra ébredtem. Kivánszorogtam az ágyból, és bambán leültem bámulni a gyerekeimet. Elmélkedésemből anyósom telefonja zökkentett ki. Sok fontos mondanivalója volt. A fiam szemérmetlenül kihasználja az ilyen pillanatokat, és egyből kioson a látómezőmből. Észre se veszem, hogy mikor tünik el, csak a csend lesz túl nagy. Itt egy pillanatra megszakítottam érdekfeszítő beszélgetésünket, és a gyermekem után néztem. Pont bejött a szobába, valami csöpögött a kezéről. Gyorsan elkaptam, és a fürdőbe vittem kezet mosni. A pólója tiszta víz lett. Ekkor fogtam gyanút, hogy ennyire nem szoktuk összepancsolni, tehát lehet, hogy ez még sem víz. Utána kellett járnom a dolgoknak. Elköszöntem Anyósomtól, majd kimentem a konyhába. Az egész konyha csöpögött az olajtól...Előző este kint hagytam az olajsütot -mert ugye hült benne az olaj. A fiacskám felmászott a konyhapultra. Nagyon ügyesen megoldja ezeket a "kis" akadályokat. A széket odatolva hipp-hopp fent van. Utána kezet mosott az olajban, mejd szétkente a pulton. Ezt megunva lemászott a putról- persze a szék is tiszta olaj- és végig csöpögtette az egész konyhát. Tehát a pólója olajos volt nem vízes. Első lépésként levettem róla a pólót- persze közben elmagyaráztam ezernégyszázhúszonharmadjára, hogy nem szabad felmászni a púltra, kezet meg pláne nem szabad az olajban mosni. - Utána rendbe raktam a konyhát, eltettem az olajsütőt, feltöröltem a konyhát. Ezalatt Zoé kiválasztotta, hogy melyik ruhát szeretné felvenni. Máténak segítettem felöltözni. Aztán gyorsan beraktam egy mosást, az átdörzsölt póló társaságában a mosógépbe. Jöhetett a reggeli. Véletlenül Máté elé raktam a rózsaszín tányért, Zoénak meg a kéket. Itt Zoé lenyomott egy laza hisztit. Elmagyaráztam Neki, hogy ez aztán tényleg nem ér ekkora hisztit, csak ki kell cserélni a tányérokat.Tányérok megcserélve, ehettek tovább. Én a sokk hatására betoltam egy szelet csemegekarajt a számba, ittam rá egy bögre jegeskávét, és megkérdeztem a lányomat, hogy akkor melyik bögréből óhajtja inni a kakaóját? A kívánságok szerint eléjük raktam a bögréket. Máté egy laza mozdulattal magára borította a sajátját. Fehérpoló le, gyereket megtörölni, új poló ráadása. Mint említettem a poló fehér volt, és nekem pont fehér mosásom ment. Mivel előltöltös a mosógépem, szó sem lehet arról, hogy utána dobjam a többiek közé. Ezért kézzel nekiálltam súrolni. Mert hiába a hiperszuper 3 A-s mosógépem, hiába a 40 fokon mindent maradéktalanúl eltávolító mosóporom, nekem bizony mindig benne marad a kakaófolt a ruhában. Igaz, hogy tiszta foltot kapunk, de mégis ott van.- Vajon a régi kakaók is így működtek? - Tehát kézzel kisúroltam a kakaófoltot, otthagytam a mosdóban, éreztem, hogy kap még társakat. A társak ebéd után csatlakoztak, és a kimosott ruhák között is lapult egy-két tisztafoltos ruha, tehát azokat is átdörzsöltem- még jó, hogy áztatás és dörzsőlés nélküli a mosóporom- és beindíthattam az újabb fehér mosásomat. Este már semmi említésre méltó dolog nem történt. A tegnapi napot simán megúsztuk, csak Máté zárt ki minket, illetve be a lakásba. Ő kiment szépen a folyósora a kulccsal, és kintről bezárt minket. Belülről nem lehetett kinyitní, mert ugye kívülről bent volt a kulcs, tehát nem lehetett teljesen benyomni a kulcsot a zárba. A szomszédok segítségére nem számíthattunk, mivel még külön egy ráccsal is le vagyunk választva. Mátét kértük, hogy fordítsa vissza a kulcsot, Ő meg csak kiabált, hogy : Ki az? Mondtuk Neki, hogy mi vagyunk, Apa meg Anya és a kulcsot fordítsd el. Nem jött össze. Cselhez folyamodtam, hogy :Gyere add ide anyának a kulcsot. Erre megkérdezte, hogy ki az? Mondtam, hogy -én, anya szól hozzád és a kulcsot szeretném. Már nem tudtuk, hogy kínunkban mit csináljunk, amikor egész véletlenül elfordította a kulcsot, és kijutottunk. Mosolyogva fogadott minket, hogy sziasztok megjöttem. Mi meg azóta a mikró tetején tartjuk a kulcsokat.....:)Ma 4 stóc ruhát hajtogattam újra, amit összeborítottak a nagy rohangálásban. Még azokat sem tettem el, mert az újrahajtogatás elvette a kedvemet. Így viszont adtam Nekik egy újabb esélyt a szétszedéshez. Most elmegyünk a Lottózóba, utána a " Mekiben" kajálunk. Csak hárman vagyunk itthon, Apukánk elutazott a család többi tagjával vidékre, nyaralót felújítani. Előttem meg másfél nap áll, kitudja milyen kalandokkal :)




Hozzászólás 2 db:
2. - ismeretlen
2006.10.25. 14:23
Úgy szép az élet, ha zaljik-szokták mondani. Márpedig nálatok tényleg zajlik.
1. - ismeretlen
2004.09.04. 11:02
Mégiscsak igaz a mondás, hogy kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond???? Tündérien rossz gyerekek!