2004. október 23., szombat

Figyeljetek!


Kaptam én is:)

Máté sem maradt ki


Hol az ajándék?:)

Ajándék dömping


Zoé a Bölcs


Annyi minden történt, és időnként annyira nincs időm semmire. így a naplóírásra sem. Bár Anyu mondása szerint " mindenre van időnk, ha szakítunk rá"- szóval lehet, hogy csak nekem nem volt hozzá lelkierőm.:)Túl vagyunk két megbetegedésen. Máténak 39.5 fokos láza volt. Elég jól viselte, én nem annyira.Zoé furulyázni tanul az oviban. Ezenkívül jár Mocorgó tornára, kézműves foglakozásra és gyógytornára, mert kötött az egyik vállizma. Ez utóbbira nem önszántából jár. Minden más a saját akaratából történik. Azon a bízonyos napon, amikor először ment érte a gyógytornász- és a többi csoporttársáért- igen meglepődött. Majd délután amikor értementem számon kért, hogy miért írattam be a tudta nélkül gyógytornára, és ígérjem meg, hogy soha többet nem csinálok ilyet. Először kimentettem magamat, hogy természetesen nem én írattam be, és soha nem csinálok ilyet a tudta nélkül. Elmagyaráztem Neki, hogy mindez az Ő érdekéban történik, de nem nagyon érdekelte. Nem akart járni és kész. Kérdezgettem, hogy mi történt, ami miatt nem akar? Azt felelte, hogy nem akar róla beszélni. Na ilyenkor rémképek kavarognak a fejemben. Például: csak az én gyerekemet piszkálja egy ronda öreg nő, hogy csinálja jobban a gyakorlatokat. Másnap az ovónőnk megnyugtatott, hogy egy nagyon kedves, gyerekcentrikus fiatal gyógytornász segíti a gyerekeket. Megnyugodtam. Zoéval kompromisszumot kötöttem. Beleegyezett, hogy ebben a hónapban végigjárja a gyógytornát. Közben a legjobb barátnői- egy ikerpár- felgyógyult a megfázásból, és kiderült, hogy Ők is járnak. Azóta a lányom IMÁD gyógytornázni, és addig akar járni, amíg az ikrek is. Lelkesen mutogatja itthon a cicahátat, bölcsőt és a "trükkös" futást. Még mindig járunk úszni. Egyre többet úszik rakéta nélkül. Nagyon élvezi, és semelyik foglalkozásról nem akar lemondani:)Máté egyre jobban beszél. Nagyon bújos. Sokszor hozzám szalad és mondja, hogy - Anya szeretlek. Ilyenkor elolvadok:)Tegnap volt 6 éves Zoé. Ma tartottuk a szülinapját. Rendeltünk Neki rózsaszín marcipános tortát sok gyönggyel és apró virágokkal. Ehelyett kaptunk egy hányásszínű valamit, amin egy ronda virágkompozíció helyezkedett el az egyik szélen, rettenetes zöld levelek között, és körübelül 10 szem gyöngy árválkodott a tetején. Teljesen elkeseredtem, amikor Zozi Apukája kinyitotta a dobozt és szemközt találtam magam a szörnyedvénnyel. Legszívesebben abban a pillanatban visszavitettem volna. Elsírtam magam, mert ez az egy kérése volt az én egyetlen kislányomnak, hogy rózsaszín és gyöngyös tortája legyen. A fürdőszobában törölgettem könnyeimet, amikor az én 6 éves lányom bejött, és azt mondta:- Anya ne sírj. Nem az a fontos, hogy milyen a tortám, hanem az , hogy BODOG születésnapom legyen.Na itt kezdtem el mégjobban bőgni, aztán csatlakozott hozzám az Anyukám is, miután hüppögve elmeséltem, hogy a gyerek megint tanított valamit. Ő annyit mondott, hogy -Na lányom az unokám okosabb nálad. Ebben nem is vitatkozom! Van mit tanulnuk Tőlük! Aztán elmeséltük az Apukájának is, aki nem bőgött viszont közölte, hogy Ő megmondta, hogy nem lesz semmi baj a tortával, majd megdícsérte a lányát:)Ebéd után feljavítottuk a tortát. Átrendeztük a virágokat, a levelek közé került egy marcipánlovacska- Zoé lómániás- így olyan volt mintha ott legelészne. Egész pofás torta kerekedett a végére. A színével nem tudtunk mit csinálni, de az már nem is érdekelt, mert egy cél lebegett a szemem előtt, hogy Zozinak BOLDOG születésnapja legyen:):):):)A gyertya fényénél és a tűzijáták táncánál elnéztem a lányomat, akinek a szeme mosolygott és BOLDOGSÁG áradt az egész lényéből. Megnyugodtam:)Szóval van egy naaaagy, okos, gyönyörű 6 éves lányom.Meg persze egy pici, okos, gyönyörű kisfiam, csak Ő még nem mond ilyen bőlcsességeket. Viszont nagyon jól tud tortát lapítani a tányérján, kezet mosni a poharában és azt mondani, hogy SZERETLEK!:)