2004. november 29., hétfő

Degu harapás




Ma megharapta Máté kezét az ovis Degu. Valószínűleg nagyon éhes lehetett, és az első közeledő valamire a rácsok között, ráharapott. Na ez a valami volt Máté ujja. Szegény rettenetesen sírt, vérzett is rendesen. A kis körme félig berepedt:( Gyorsan felhívtam a Nagypapit, hogy adjon homeopátiás bogyókat a harapásra. Szerencsére pont volt itthon mind a két féle:) Még jó, hogy a Díszállatos múlttammal tudom, hogy az agyhártyagyulladást a Degu nem terjeszti. A kabátainkat meg már beraktam a mosógépbe, mível úgy néztünk ki mindketten, mint a hentesek:)

Iskolaérett


Voltunk iskolafórumos szülőin. Nagyon érdekeseket hallottunk!:))) Annyi mindent kell figyelembe venni, hogy egy kisgyerek iskolába mehessen, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Vizsgálják a testi adottságokat is. Milyen magas, karcsúsodik-e? Átér-e a bal kezével a jobb füléhez? Ezekre a válasz mind igen. Figyelembe veszik, hogy elkezdődött-e már a fogváltás. Na ez nálunk még nem. Egészen Szombatig. Zoénak mozog az első foga. Így már teljesen iskolaképes:):):):):) Na jó, a foga nélkül is mehetett volna, de mi már kipipálhatunk mindent:) Nagyon büszke voltam, mert a pszichológus csupa jót mondott Zoéról. 15.-én újra fel kell keresni, mert akkor mondja el egyenként a véleményét a gyerekekről. Addigra kész lesz egy videofelvétel is, amit közösen fogunk kielemezni, és megnézhetem a tesztjét is. Nagyon kíváncsi vagyok!:)))

2004. november 23., kedd

Figyeljetek!

Kaptam én is!:)

2004. november 9., kedd

Mit is kívánjak?:)


Aztán egy kis ünneplés:)


Aztán elmereng a történteken


Máté bulizik


Játék a lufival


Csoportkép2


Aztán elszabadult a pokol:)

A csapat


A kötelező csoportkép:)

A barátok


Egy kis "Szeressük egymást gyerekek":)

A kaja


Aztán ettek egy kis hambit:)

Születésnap


Megtartottuk Zozi 6 éves szülinapját az ovis kollégák társaságában. A hangulat remek volt, bár a csipendél fiúk nem jöttek. :) Helyettük két hölgy szórakoztatta a gyerekeket nagyon ötletesen. Volt kaja, pia, süti, zene, A gyerekek édesek voltak mint mindig, Ők írányítottak mindent, és ezt olyan észrevétlenül tették, ahogy hozzájuk illik:)Szerintem a legkedvesebb az volt, hogy a gyerekek saját készitésű ajándékokat is hoztak, aminek Zoé őszintén örült:) Ennek meg én örültem nagyon:)3-an nem tudtak eljönni. Zoé megkérdezte, hogy most már többen nem jönnek? A nem feleletemre azt mondta, hogy nem baj, nagyon örül, hogy a többiek itt vannak. Imádom ezt a csajt!:)Mostanában rengeteg erőt merítek belőle, köszönöm kislányom!:):):):)És íme a képek. Így kezdődött:)

2004. november 3., szerda

6 éves oltás

Szőlővel

Tegnap este szemtetkon voltam. Elég rossz érzés, de ennek köszönhetően megtudtam, hogy a gyerekek egy nap legalább ezerszer nyúlnak az arcunkhoz, hogy megsimogassák, megpuszilják, vagy csak egyszerűen odafordítsák a fejünket, ahova szeretnék, hogy figyeljünk. Én meg rezgek mindig, hogy nehogy a szemebe kapjanak:)Zozi ma megkapta a 6 éves oltását. Bizony, csak egy röpke pillanatnak tűnik, ez a 6 év, olyan mintha sosem lett volna a pocakomban. Szerencsére elevenen él bennem amikor ott nyújtozkodott, forgolódott, ficánkoltt. Mennyire boldog voltam. Nem is gondolná az ember, hogy lehet még fokozni a boldogságot és a szeretetet:)Túl hamar értünk oda a rendelőhöz. Zozi kérése volt, mert szeretett volna hamar túl lenni az egészen. Egy picit bent tébláboltunk, aztán átmentünk a piacra. Meghívtam egy palacsintára, és felült egy lovacskás pénzbedobósra. Így merítettünk ketten bátorságot. Aztán visszamentünk. Addigra már ott volt a védőnő, aki megmérte a nagy 6 évest. 22.5 kg, és 117.5 cm. Aztán jött a szabincsepp egy kis teával, amit zokszó nélkül lenyelt. Az oltásnál egy picit sírt összedugtuk a fejünket és vele könnyeztem. Igazából utána volt rossz. Azt gondolta, hogy nem szabad sírnia. Amikor mondtam, hogy nyugodtan adja ki a fájdalmát akkor megnyugodott. Kapott két matricát, és nagy- nagy dícséretet.:)Apukája is mondta, hogy nagyon ügyes lánya van. Most borogatunk, és Panadolozunk. Fájlalja a kezét. Szombaton lesz a mekis szülinapja. Mondtam, hogy addigra már el is felejti, ettől megnyugodott:) Ja és megkérdezte, hogy mikor lesz a következő oltás? Megnéztük a kiskönyvében. 11 éves korban jön a következő. Mivel ez még odébb van fellélegzett:)Majdnem elfelejtettem egy nagyon fontosat. Dokinéni észrevette, hogy Zozinak jön a bal alsó örlője. Mondtam Neki, hogy:




- Nahát, nem is folyik a nyálad:)




Ezen nagyon nevetett, és a doktornénivel korusban mondták, hogy




- Én már nagylány vagyok Anyaaaa!:)

2004. november 2., kedd

Amikor a szomorú dolgok jóra fordulnak.

Tegnap elmentünk a temetőkbe mécseseket gyújtani Anyuékkal. Idén délelőtt mentünk. Kissé csalódott voltam, mert ha lehet ilyet mondani nem volt olyan "hangulata" mint este.Szépen elrendeztük a virágokat, meggyújtottuk a mécseseket. Máté felmarkolt egy mécsesfedőt a szomszéd sírról amiben lobogott a láng. Jól megégette a kezét, sokáig sírt. Szerencsére nem hólyagosodott fel. Zozi megkérdezte az autóban, hogy:- Amikor így Istenkezünk akkor mindenkire gondolunk?:)Délután elmentünk a másik nagymamáékhoz, ahol megebédeltünk, és egy picikét beszélgettünk. Amikor elindultunk hazafelé, akkor a nagypapa lekísért minket a kutyával. Ott van Náluk egy templom, előtte egy kis "emlékezőhely". Már sötét volt, pedig csak fél hat volt. Gyönyörű volt a kereszt a sok gyertyától meg a virágoktól. Oda is tettünk két gyertyát, amit délelőtt két kiskoszorúról szedtünk le. A gyerekek odagugoltak és csendbe néztek a fénybe. Olyan szép volt az arcuk:)Utána még kergetőztek a kutyával, Máté keze tele volt autóval. Megbotlott és a kezére esett. Jól lejött róla a bőr, de egy hangja nem volt. Annál jobban fájt Neki fürdésnél. Ez nem az Ő napja volt.Máté ma reggel megint bement az csoportba, együtt reggelizett a többiekkel. Ott ültem az ajtóban és csak néztem, hogy már milyen nagy fiú. Próbálta magát produkálni, de senki nem vette a lapot, így szépen tovább evett:)Ahogy ott ültem egyszercsak egy ismerős hang köszönt rám. Megfordultam és az a bizonyos Apuka állt előttem.-Csak neeeeem????- felkiálltással pattanttam fel a kisszékről.-De igen- válaszolta széles mosollyal:):):):)A nyakába ugrottam, utána meg a barátnője nyakába, aki akkor jött be a két sráccal. Jó nagyott nőttek a fiúk. Egyfolytában ölelgették és puszilgatták az Apukájukat.:) Diszkréten bevonultam a mosdóba sírni. Miután kikönnyeztem magam, letérdeltem egy mosdó elé, megmostam az arcom és rendbe raktam a fejemet a tükörben.:)A szívem fájt amikor kérték az Apjukat, hogy ne menjen haza, többször bíztosítani kellett Őket, hogy mindenképpen értük jön. Közben a gyerekek is észrevették, hogy megjött a barátjuk. Kijöttek az öltözőbe kisebb csoportokban, megállapítani, hogy valóban Ő az. Zoé teliszájjal nevetett és ugrált örömében.:)Nagyon aranyosak voltak a gyerekek, annyira Bölcsek. Egyik sem faggatta, hogy hol volt, miért nem jött eddig. Csak a mának élnek, mit Nekik múlt, régi dolgok. Együtt vannak újra és ez a lényeg!:)