2005. november 16., szerda

Naháááát!

Netünk még mindig nincs. Most a tesoméknál vagyok, akiknél egy gyönyörűséges tündérrel bővült a család.Jázmin pont egy hete robbant az Ő és mindannyiunk életébe, szó szerint. Első szülés 4 óra alatt. Irígykedve hallgattam tesom szavait reggel fél hatkor amikor is megkérdeztem: Na hol tartotok, hogy bírjátok? Erre nemes egyszerűséggel felnyihogott és közölte, hogy úton van hazafelé. Azóta más lett az életük, de ezt ugye nem kell senkinek sem ecsetelnem.
Ma van az Öcsém szülinapja, és emlékszem 7 éve pont ezen a napom vittem a lányomat először sétálni. Bizony Zoé 7 éves lett. Csak ismételni tudom magamat: Eszméletlen, hihetettlen..stb tőszavak:) Jól megy neki a suli és nagyon szereti is szerencsére.
Szombaton megtudtuk, hogy kilapul a hasamban. Valószínűleg egy kislányka, aki hihetettlen módon eleven, minden uhán ficereg, integet, tátog, nyújtozkodik.És nagylány, bízony. A dokibácsi komentálta így, amikor megszólalt. Nahát, ugy csinál, mintha nagylány volna, fejjel lefelé van.:) De ez semmit nem jelent, még ezerszer változtatthat a pozícióján, ugyanis még csak 20 hetes:)
És most leírtam volna, hogy miért nahát, de kétszer is "elmászott" az oldal, ugyhogy égi jelnek tekintem, és csendben maradok, csak magamban döbbengetek meg dolgokon.....

2005. október 14., péntek

Új dilemma

Megnéztük a kutyikát. Illetve én. Gyönyörűséges, okos, és tényleg teljesen odáig van a gyerekekért. Mégsem lett a miénk. Elkerült Siklósra. Viszont most már tudom, hogy csakis Labradort szeretnék. De valószínűleg más ilyen aranyos kutya is levenne a lábamról:)
Meséltem, hogy Máté mindennap arról faggat, hogy mikor bújik ki a baba a hasamból. No, egyik nap az is eszébe jutott, hogy vajon, hogy került be?:) Egyelőre megelégedett azzal a válasszal, hogy az Apukája és én nagyon vágytunk rá, hogy odakerüljön. Ez teljesen kielégítette. Arra vagyok kíváncsi, hogy meddig? És vajon mi lesz a következő kérdés?És akkor majd elég lesz Neki egy válasz, vagy majd továbbkérdez?:) Mindenesetre én teljesen nyitott vagyok:)

2005. október 8., szombat

Gyakorlott?

Ma voltunk UH-án. Szívecske dobog, kezecskék, lábacskák mocorognak. Ettől nagyon megnyugodtam, mert bár mindenki a környezetemben, csak egy kéz legyintéssel intézi el, hogy "á Te már gyakorlott vagy, harmadik baba", el nem tudom mondani, hogy mennyi aggodalom van a szívemben. Egyfolytában azon izgulok, hogy egészséges legyen a pici babám, hogy ne hanyagoljam el a többieket, és Máté, nehogy a "középső gyerek" kategóriába essen. Minden nap igyekszem a napi teendőim között mindkettővel egyedül, kettesben maradni. És akkor még nem beszéltem az Apukáról, aki -mint szerintem az összes családban- maga is egy gyerek. Rá is megpróbálok százszázalékosan odafigyelni, de sajnos nem mindig sikerül, ahogy én szeretném. Ilyenkor meg csak lelkiismeretfurdalásom van, és még jobban elbizonytalanodom. Szóval nehéz, hiába a legyintgetések.
Hormonjaim dolgoznak. A múltkor azért sírtam el magam, mert az orrom és a gyerekek orra előtt vágódott be a busz ajtaja. Zokogtam a megállóban, a gyereke meg vigasztaltak, hogy semmi baj, jön a másik. Elég vicces volt, most már én is mosolygok rajta, de az az érzés most is összeszorítja a gyomromat, amit akkor éreztem amikor a busz kiporzott a megállóból. Simán elbőgöm magam egy pelus reklámon is. A Kepes András műsor előzetesén meg szabályosan kikészültem.(3 éves arab kisfiú nagyfiúvá avatása)
A másik dolog egy kutyus. 2 éves, labrador kislányka. A "családja" kiakarja rakni, mert jön a második baba. Egyfolytában úgy érzem, hogy meg kell mentenem, mert jajj szegényke. Mindent tudok a kutyáról. Imádja a gyerekeket, okos, és akár a fejem vagy bárki más fejét is nyugodtan a szájába tehetném, nem csinálna semmit. Ez nagyon fontos, hisz nálunk két gyerek van és ugye nem mindegy milyen vérmérsékletű az eb akit befogadni kívánunk. Szóval vele alszom, vele kelek. Jövőhéten megyünk meglátogatni.

2005. október 4., kedd

Máté szösszenetei

Mielőtt elfelejteném:)
Lát egy kidőlt fát: Jajj elfáradt a fa.
Annak az autónak mérges a kereke, látod milyen mérges?-hogy ilyenkor mire gondol még nem jöttem rá.
Amikor hánynia kell mindig ezt mondja:
-Jajj, jön a kakajós büfiiiiiii. :)
Amikor leülepszik a kakaó akkor arra is ezt mondja: Jajj Anya, elfáradt a kakajóóóó:(

:)

Babatéma egyfolytában

Fekszünk Mátéval az ágyon. Elvileg azért, hogy elaltassam. Mert még picike, szüksége van a pihenésre. Ehelyett beszélgetünk. Ilyenkor szokott a legjobban sziporkázni. Most sem"csalódom".
-Anya, innen bújik ki a kisbaba?- és rámutat az orromra.
-Nem:)
-Akkor a szádból?
- Nem kicsim, a hasamból.
Megdöbbenve kapja fel a fejét, gyanakodva fürkészi az arcomat:
-LENYELTED????????

:):):):)

Mikor bújik ki...

..a kis hasadból a kisbaba? - hangzik el naponta Máté szájából a kérdés. És áll előttem, simogatja, puszilgatja a hasamat. Ilyenkor Zoé is várakozva néz rám, várja, hogy a babáról meséljek, az Ő kistestvérükről, aki köbö 15 hete lakik a hasamban, rugdalózik, bugyborékol, és majd március 29.-e körül várható, hogy csatlakozik a Földi Életünkbe. Ilyenkor sokadjára megbeszélik, hogy majd a Máté szülinapja után nem sokkal fog megszületni, és már nem Halak lesz a horoszkópja, hanem Kos -okos szokta Zoé mondani. Találgatják, hogy fiú vagy lány lesz-e? És felajánlják a szobájukat, hogy szívesen megosztják Vele. Zoé csak akkor ha lány lesz és ha fiú, akkor nyugodtan beköltözhet Mátéhoz. És akkor elmondom sokadjára, hogy a mi szobánkban fog aludni, mert nagyon picike lesz, és az lesz Neki a legjobb ha minél közelebb van hozzám. És Ők újra megerősítenek, hogy nagyon fognak vigyázni Rá. Mindketten segítenek majd pelenkázni, fürdetni, dajkálni. Én meg nézem a gyönyörű okos gyerekeimet, a szívem ellágyul- ami mostanában túl gyakran előfordul, hiába a hormonok dolgoznak ezerrel- és csak arra gondolok, hogy minden rendben menjen, simán, és egészséges legyen az a picurka ott bent, aki naponta emlékeztet, hogy nem vagyok egyedül. Íme egy kép 12 hetes korából, ékes bizonyítéka, hogy meg van mindkét kezecskéje, lábacskája sőt az a pisze nózikája is. A doktor úr türelmesen, és mosolyogva mutatta meg egymás után vagy ötször, hogy van a hasában hamika, gyönyörű a köldökzsínor, és igen, biztos meg van mindene:)

2005. október 3., hétfő

Máté a nagy óvodás

Miután Zozit beraktuk a suliba, Mátéval felszálltunk a buszra és mentünk az oviba. Egész úton az oviról beszéltünk. Nagyon várta már. Ő nyitotta ki a kaput, és rutinosan rohant befelé. Köszönt mindenkinek, lemeózta a papagájokat, a halakat és a degut. Csalódottan vette észre, hogy a teknősbéka még nincs a helyén. Gyorsan átöltöztünk. Megvártam a reggelit, és utána elköszöntem. Ebéd után mentem érte. Hú azt a boldogságot amikor észrevett:) Azóta már ott is alszik. Pityereg egy kicsit, de már nem kell a karomból "kitépni", Ő megy magától az Óvónénihez, mászik az ölébe, és onnan mondja, hogy ne menjek el. Ma csak egy picit nyafizott. Magához veszi az összes alvósbarátot, és magabiztosan mászkál a csoportban. Az én nagy fiacskám:)

2005. szeptember 13., kedd

Zoé iskolás lett

A nyár hipp hopp repült el. Szinte csak egy szusszanás volt. Mintha csak megpihentek volna a gyerekek játék közben. Megmondom őszintén, nagyon nehezemre esett korán reggel felkelni. Nem úgy a gyerekeknek. Zoé szinte az iskolatáskájával aludt, annyira várta a nagy napot. Ekkor még bekísérhettük az osztályba, és nyugodt szívvel jöttem ki, mert tudtam, hogy a terem biztonságában, nem történhet vele semmi. Ilyenre gondolok, hogy nem lökdösik a nagyok, nem szólnak hozzá rondán...stb. Alig vártam, hogy érte mehessek, hogy megtudjam mi történt, hogy érzete magát, milyenek a tanítónénik, milyenek az osztálytársak, és úgy egyébként, milyen volt az első nap?
Természetesen rögtön esemény dús volt. A mögöttük ülő kisfiú (G.V) húzkodta a haját, a padtársát meg megfenyegette, hogy "pofán veri" , ha még egyszer hátrafordul. Az ebédlőben megütött egy másik kislányt, akinek vérzett a foga. Természetesen anyai lelkem nem engedte, hogy szó nélkül hagyjam, másnap reggel beszéltem a tanító nénivel, miszerint G.V. azonnal üljön el az egyetlen leánykám mögül:) Megnyugtattak, hogy nevezett G.V. nem keseríti meg a lányok életét, sajnos más miatt is muszáj lesz elültetni. Azóta ilyen atrocitás nem éri kislánykámat, hordja haza a napocskákat, ami azt jelenti, hogy nagyon ügyes volt az nap.
Egyelőre nagyon lelkes, első dolga, hogy házit írunk -ha éppen van. Rendbe tesszük a tolltartóját, és csak utána megy ki az udvarra. És nagyon büszke vagyok rá, mert négyük közül (egy csoportba jártak az oviban) Ő az, aki mindig mindent elmesél, mindig tudja, hogy mi a lecke., ezért a többi anyuka engem hív egyeztetési céllal. És ilyenkor (IS) dagad a mellem a büszkeségtől:)



Dolgozunk

Dolgozó nő lettem. Nem nagy szám, mondhatná bárki. Nekem az. Évek óta nem csináltam semmit csak a gyerekeket neveltem. Most 6-kor kelünk. 7-kor indulunk. Elkísérjük Zozit a suliba, könnyes szemmel végig nézem, ahogy elnyeli az iskolakapu -mert bekísérni nem szabad Őket- aztán Mátéval felülünk a másik buszra és elmegyünk az oviba. Megvárom, hogy reggelizzen, és elindulok dolgozni. Végigdöcögök a városon, aztán leülök a gép elé. Milyen szerencse, így legalább van netem, folytathatom a naplóírást. Délután vissza megyek a Zoziért, együtt megyünk a Mátéért. Amíg felöltöztetem, addig Zoé trécsel az óvónénikkel. Majd hazaindulunk. Szinte beesem az ajtón. A gyerekek játszanak az udvaron, majd vacsi, fürdés, mese és alvás.Vége a napnak.
Annyi minden történt, nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Legjobb lesz, ha mindent külön lejegyzetelek.



2005. augusztus 16., kedd

Még egy kép...

...hogy nehogy elfelejtsétek a kis büszkeségeimet!:)

Szintén a repülőnapon készült, erről majd írok bővebben, remélem hamarosan megoszthatok Veletek mindenféle klassz dolgot, ami velünk történt!



2005. június 16., csütörtök

Nem vesztünk el, csak...

...csak az a fránya internet. Sajnos még nem sikerült elintéznünk. Most itt vagyunk a nagymamáéknál, aki igencsak modern, nem létezhet net nélkül. Ezenkívül háttérképeket szerkeszt, fényképeket rak be az unokákról pihentetőnek és még sorolhatnám. A lényeg most kihasználom, hogy bepötyögjek egy-két sort magunkról. Meg vagyunk, élvezzük, szuper!!! A gyerekeim bőrszíne vetekszik a Bantu törzsfőnök gyerekeinek a színével. Máté haja úgy kiszőkült, igazán helyes vele. Zoé nagy lány még mindig, készül a suliba, már megkapta a székét és az íróasztalát a Nagymamáéktól. Tőlünk meg a szuper iskolatáskát. Néha megkérdezi, hogy voltaképpen mit is fog csinálni a suliban? Tulajdonképpen mi az a tanulás? És beszélgetünk számokról, betűkről, ének és tesiórákról.
A lakásban még sok doboz van, várnak szépen a sorukra. Rengeteg a tennivaló, de igyekszünk.
És nem utolsósorban mindenkinek köszönöm a kedves sorait, mindenkinek hasonló jókat kívánok. Lencsi Anyukájának meg üzenem, hogy most utólag átadtam a jókívánságokat az én leánykámnak. Sajnos nem tudok beleolvasni a Ti naplóitokba, mert annyi időm nincs, meg egyébként is, ha valaki az Anyukájánál van, az ne üljön tovább a számítógépnél, mint pár percecske:)
Mindenkinek sok puszit küldünk!!!
Szerencsére a Maminál bőven van kép az unokákról, úgyhogy van miből válogatnom.

A képen Máté a repülőnapon, mert, hogy oda is elmentünk. Mondanom sem kell, hogy imádták!!!



Zoé

Ma van a névnapja. Az ajándékot még nem vettük meg, de biztos, hogy valamilyen lovacskával csillapítjuk a Ló imádatát:) Boldog névnapot Zozka!:)

2005. június 15., szerda

Költözés

Emlékszem mennyire örültem, amikor beköltöztünk az első lakásunkba. Egy szoba volt, egy kisebb konyha, WC, fürdő. Nekünk palota volt. Szerencsésnek éreztük magunkat, hogy lakástulajdonosok lehetünk, boldogok voltunk. Ide érkezett meg Zoé. Az egyik sarkot rendeztük be babaszobának. Amikor beállítottuk a baldachinos kiságyat, mellé a pelenkázószekrényt, a falra aranyos képek kerültek, akkor leültünk a "szoptatós" kanapénak kinevezett ágyra, és elképzeltük, hogy milyen lesz, amikor egy baba fog az ágyból visszanézni. Ültünk, szorongattuk egymás kezét, és boldogok voltunk. Aztán másfél év múlva lehetőségünk volt újra költözni. Egy 1+2 fél szobás panel lakást vettünk. Nagyon sok mindent kellett megcsinálnunk. Gyönyörű lett. És boldogok voltunk, hogy egy EKKORA lakásunk van, és nagyon szerencsésnek éreztük magunkat. Zoénak külön szobája lett, amit nagyon élvezett, bár az éjszakákat továbbra is köztünk töltötte. Ide érkezett meg Máté. A mi szobánkban rendeztük be a babasarkot. A falra felraktuk az aranyos képeket, beállítottuk a baldachinos kiságyat, mellé a pelenkázószekrényt. És hármasban képzeltük el, hogy milyen lesz, ha egy baba fog visszanézni ránk a kiságyból. Meséltünk Zoénak, a kistestvéréről, aki eleinte nagyon sokat fog sírni,mert így adja tudtunkra ha éhes, szomjas, fáradt, de már most a pocakomban nagyon várja, hogy játszhassanak együtt. Zoé hozzám bújt, az Apjával egymás kezét szorongattuk és boldogok voltunk. Aztán eltelt 3 év, és újra kopogtatott a lehetőség. És mi örömmel fogadtuk! Szombaton költözünk egy kertesházba. A héten végzik az utolsó simításokat. Természetesen gyönyörű, bár még rengeteg munka vár ránk. Kertet fogunk rendezni, kerítést állítunk, és természetesen boldogok vagyunk, és igazán szerencséseknek érezzük magunkat, hogy "kiszabadultunk" a panelból. A gyerekeknek külön szobájuk lesz, amit nagyon értékelnek, bár Máté még mindig közénk bújik éjjel. Zoé már nagy lány, végig alussza az éjszakát. És ki tudja. Talán ide is érkezik majd egy kisbaba, akinek felállítjuk majd a mi szobánkban a baldachinos kiságyat, mellé a pelenkázószekrényt. A falra édes képek kerülnek, és négyesben ülünk majd, és elképzeljük, hogy milyen lesz, ha egy baba néz vissza ránk a kiságyból. És Zoé rutinosan meséli majd Máténak, hogy a baba sokat fog először sírni, mert így adja tudtunkra ha éhes, szomjas, fáradt, de már most nagyon várja, hogy hármasban játszhassanak. És mi majd összenézünk Zolival, a gyerekek hozzánk bújnak, mi meg szorongatjuk egymás kezét és továbbra is nagyon boldogok leszünk:)

Utolsó kirándulás

Meg volt az utolsó közös kirándulás is. Természetesen az ovival. A Vasúttörténeti parkba mentünk. Amikor a Nyugatiban felszálltunk a vonatra, szó szerint ránk borult egy ablak, a kerettel együtt. Elég vicces volt, szerencsére senki nem sérült meg. Az Apukák hamar visszaszerelték egy ideiglenes megoldással. Közben mondogatták, hogy igazán nem szólhatunk semmit, meg van a nosztalgia, így az igazi :D
Ugye nem mondok újat, hogy nagyon jól éreztük magunkat? Minden vonatra felmásztunk, mindenki tekergetett. Mindenki volt mozdonyvezető, kalauz és utas is. Hajtvány versenyt rendeztünk, oklevelet kaptunk. Ittunk kapucsínót, a gyerekek játszottak a játszótéren. Szép emlék lesz:)

Munka közben...

...láthatóak a gyerekek :) Igaz, hogy megsütöttek pár virslit a műanyagbélben is, de igazán nem rontott az ízén:)

Kertiparty

Még ballagás előtt, megrendeztük az utolsó kertipartynkat. Eddig mindig bográcsoztunk, az idén először húst sütöttünk. Nagyon jó volt. Roskadozott az egymásba tolt óvisasztal mindenféle finomsággal. Rengeteg saláta, és jobbnál jobb sültek, kolbászkák. A gyerekek is sütögettek, nagyon aranyosak voltak. Rohangáltak körülöttünk, kínálgattak, töltötték az üdítőket. Az Apukák söröztek, és fociztak. Három lány állt a kapuban, a fiúk így tartották igazságosnak:

2005. június 11., szombat

Ballagás

Természetesen mindenki kapott virágot, tarisznyát, amiben volt egy forintos, homok a homokozóból, hamuban sült pogi, és fényképek az oviról, meg az udvarukról. Kaptak még búcsúajándékot is:)

Még mindig Ballagás

Verset is mondott mindenki

Még Ballagás

No akkor Tanya Anyukájának a kedvéért, feltöltök egy-két képet a Ballagásról:)
Tigris tánc. Zoé a háttérben repül:)

2005. június 10., péntek

Ballagás

Elballagott az óviból a Lányunk. Az ember el sem hinné, hogy ennyi idő telt el. Tisztán emlékszem még a napra, amikor izgatottan hajtottunk a kórházba, kezemben óra, és akkor még mosolyogva számoltam a perceket. A szülésznő mondta is, hogy még túl vídám vagyok, majd ha nem mosolygok akkor közeledünk a szüléshez. És valóban, az utolsó órák fájdalmai csak derengnek az emlékezetemben, nem is minden kristálytiszta, Zoli meséléséből emlékszem dolgokra. A kitolás és az azt követő percek elevenen élnek bennem. Csak feküdt a hasamon "höh" mondta és a szemembe nézett, semmi balhé, nyugodtan szuszogott és nézett, mi meg könnyeztünk az Apukájával. Most a Dzsungelkönyvéből táncolták a Tigristáncot. Kezükön tűzpiros szalag, hajladoztak a zene ütemére, föl, le. Iskolába fog menni.Egy hét van még az óviból és a lányom, az én drága elsőszülött lányom, soha többet nem lesz óvis. Most önfeledten mesél Andrisról, akit szeret, az első csókról- Jajj Anya, az egy puszi volt!- mondta:) és mosolyogva belebámult a levegőbe. Tegnap összebújva, egymást átölelve hallgatták az alvós mesét, mesélte az Óvónéni. A műsor után egymás mellett ették a "bankett" tortát. A többiekkel együtt vihogtak, a műsorról beszéltek, és arról ki mi szeretne lenni és persze félszavakból megértették egymást, hiszen '98-ok. Zoé lovas oktató szeretne lenni, Márk rockénekes, többen fodrászok, óvónénik, tanítónénik, vagy állatkertben etetők. Dóra úgy döntött, hogy a megasztárban lesz énekesnő. Mi meg meghatódva hallgattuk Őket így együtt. Ki tudja, talán nem utoljára, hisz, mindenki megkérte a másikat, hogy ne veszítsük egymást szem elől. Könnyeket törölgettünk, röpködtek az "EMLÉKEZTEK?" kezdetű mondatok, és emlékeztünk a mára már szállóigévé vált mondataikra:) Nagyon jó volt ez a négy év együtt, kár, hogy így repül az idő....

2005. június 1., szerda

Zöldborsó


Végre megjelentek az új dolgok. Úgy mint hagyma, krumpli, répa, borsó. Vettünk is vagy 2 kilót. A gyerekek örömmel álltak neki pucolni. Máté még sosem csinált ilyet, de nagyon meglepődtem, hogy a kis kezével milyen ügyesen pergeti az apró zöld szemeket a saját kis edényébe:) Zoé gyakorlottan szedegette, és eszegette.:) Íme a kép, hogy milyen ügyesen pucolják:) Nekik játék volt, nekem meg óriási segítség:)

2005. május 30., hétfő

Anyáknapja


Bent ültünk a tornateremben, a függöny mögül apró lábak dobogása hallatszott, ahogy helyezkedtek a gyerekek. Majd felcsendült Halász Judit hangja:
"Én nem születtem Varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem már észrevetted a Jótündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném vannak még Csodák!
Mit tehetnék Érted, hogy elűzzem a bánatod?
Hogy lelked mélyén megtörjem, a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék Érted, hogy szívedben Öröm legyen?
Mit tehetnék áruld el nekem!"- Na itt már kollektíven bőgött az egész terem. Felgördült a függöny és velünk szemben ültek a Csodáink. Ők meg visszanéztek ránk, és a tökéletes sminkes mamák helyett, elmosódott szemű Anyukákat találtak, de megnyugodtak, hogy mindenkinek ott van, igaz, hogy átrendezett arccal, de ott vagyunk:) Gyönyörű műsort kaptunk, Anyuval többször összenéztünk. Mindegyik gyerek mondott verset, és mindenki a saját Anyukája szemébe nézve mondta. Zozi is így tett. Én meg csak néztem a Lányomat, és nem érdekelt semmi. Elfelejtettem minden nyűgömet, bajomat, csak Ő volt nekem, és ooolyan szép volt, gyönyörű, okos, és nagy. Annyira nagy! :) És csak néztem és Boldog voltam, hogy ott lehetek, hogy nem maradtam bezárva a lakásban, mivel pont indulásnál romlott el a lépcsőház ajtaja. Nem lehetett kimenni. A szomszéd asszonnyal feszegettük, már majdnem bőgtem, és mondtam, hogy betöröm az ajtót, amikor is a fiának sikerült elfordítania a kulcsot. Megmenekültem:) A másik szomszéd asszonyom pedig elvitt kocsival az oviba, mert persze késésben voltam. De kit érdekel ez, gondoltam magamban. Ott vagyok látom, hallom a hangját, van nekem, szeretem!:) Kaptunk maguk készítette ajándékot, és virágot is:) Olyan szépek voltak! De tényleg!:)

Furulyakoncert 05.20


Remek volt! Mindenkinek tátva maradt a szája, hogy miket tudnak a gyerekeink!:) Tényleg nagyon jó volt, a maximumot hozták magukból:)

Állatkert 05.16

Gyönyörű idő volt, így kimentünk az Állatkertbe. Előtte viszont meglátogattuk a Keresztmamájukat a kórházban. Gyarapodott kis családunk egy 55cm magas és 3450grammos fiucskával, Leventével. Gyerekeknek nagyon tetszett, simogatták, és csodálták, hogy milyen picike, és milyen szép. Amikor legközelebb mentünk meglátogatni Leventét, akkor Máté még itthon mondta, hogy "köszönöm nem kérem a Leventét" Gondolom azt hihette, hogy haza akarjuk hozni:)
Szóval az állatkert. Nagyon jó volt! De ki gondolta volna, hogy mennyi munkával jár ez a gyerekeknek?:)
Először is elefántot etettek

Aztán kecskéket meg barikat:

Zoét egy kis láma is megkörnyékezte:
Szóval kőkemény munka folyik bent:) Ráadásul Mátét elkapta egy krokodil:)

De Zozi, egy ugrással a hátán termett, így ijedtében elengedte Mátét:)
Aztán összehaverkodtak a Nesquik nyuszival:)

Mátét is felvették


Róla se feledkezzünk meg, hisz ooolyan nagy fiú már, hogy óvodás lesz Szeptemberben. Ugyanabba az óviba fog járni, ahova Zozi is, és ráadásul ugyanabba a csoportba is. Ma kiválasztotta magának a jelét: Hold. Ugyanaz, mint Zozinak.Később visszavittem újra a mosdóba, hogy hátha az én hatásomra választotta a Holdat, mivel mondtam, hogy van egy pár cucc, amibe már bele van hímezve, de újra csak a Holdat választotta, így le van foglalva:)

2005. május 3., kedd

Suli


Elfelejtettem írni, hogy meg van a sulink és beírattam Zoét. Persze ez sem ment egyszerűen:) Íme:
Az óvoda pszichológusával majdnem egy órát beszéltem, hogy melyik suli legyen a kettő közül. Ő a kisebbet ajánlotta, mert az olyan családias, és 4 évig viszik a Tanítónénik a gyerekeket és az milyen jó. Szívem mélyén a másikba vittem volna Zozit, de ugye a gyerek érdeke az első, döntöttem. Ugyanebbe a suliba készült az egyik ovistársunk. Az Anyukájával elmentünk a másik iskolába, ahol megköszöntük az eddigi foglalkozásokat, és elmondtuk, hogy igaz, hogy ideígérkeztünk, és Ők raktak is kis jelecskét a gyerekek neve mellé, de mégsem ide hozzuk a gyerekeket. Az igazgatónéni, és az elsős tanítónéni teljesen meghatódott, és nagyon sajnálkoztak, hogy nem mennek hozzájuk a gyerekek. Az oviban még bevallottam egy másik Anyukának is, hogy még sem oda megyünk, amit megbeszéltünk. Ő maradt az első verziónál és odaviszi az ikreit. Elmondta, hogy csalódott egy kicsit. Rosszul éreztem magam:( Aztán elmentünk a kiválasztott iskola utolsó foglalkozására, ahol mondták a Tanítónénik, hogy beiratkozás a körzeteseknek Csütörtökön, a többieknek Pénteken. Kicsit csodálkoztam, mert minden más suliban a Csütörtököt jelölték meg a beiratkozáshoz. Másnap a csoportársunk Anyukája megsúgta, hogy Ő beszélt az igazgatónővel és Csütörtökön odamehet, és beírathatja a Kislányát. (egyikünk sem körzetis, ezt kifelejtettem). Erre én is felhívtam az Iskolát. Elmondtam, hogy mi a bánatom, hogy én semmiképpen nem szeretném a körzetis iskolánkba járatni a lányomat, viszont a másik iskola ami még nagyon tetszik az Csütörtökre hirdette a beíratást és mi van, ha Pénteken odamegyek és kiderül, hogy nem veszik fel Zoét, akkor lemaradok a másik iskoláról és ott ragadok a körzetisben. Megnyugtatott az Igazgatónő, hogy emlékszik a gyerekre, és száz százalék, hogy felveszik, nyugodjak meg. Rendben, örültem, megnyugodtam. Csütörtök reggel zokogva hívott a csoportársanyuka, hogy elzavarták, és azt mondta az igazgatónő, hogy Ő nem mondott olyat, hogy Csütörtökön menjen. Megdöbbentem, majd megijedtem! Mi van, ha ezt mondja holnap is? Az Anyuka azt mondta, hogy most berohan az első iskolánkba és térdre veti magát, hogy vegyék fel a gyereket, megyek én is mondtam Neki, és újfent rekordot döntöttem öltöztetésben. Közben felhívtam az Igazgatónőt, hogy ugyan tegnap elköszöntünk de így és így jártunk, mégis odamennénk. Azt mondta rohanjak. Nagyon gyorsan értünk a suliba, ahol a portások is kiöltözve várták az új elsősöket, szüleiket, hisz mint mondták ez egy szép ünnep nap, hogy iskolába jön a kisgyerek. Nagyon kedves volt mindenki. Az igazgatónő elmondta, hogy mennyire örülnek, és már szólt a tanítónéniknek. Az ikrek Anyukája is ott volt, nagyon-nagyon örült nekünk!:) Mi is, hogy a 4 lány egy osztályba kerülhet, mert IGEN felvették Őket!:) Ajándékokkal várták a gyerekeket. Kaptak mesekazettát, papírpillangót, amit az ujjukra húzhatnak és szaladhatnak vele, és a szárnyuk szeli a levegőt:) Ezeket a pillangókat a negyedikesek készítették a kicsiknek:) A nagyok meg megsimogatták a fejüket és kérdezgették, hogy ide jöttök iskolába? Meglátjátok nagyon jó lesz:) Annyira jó volt!:)
Már csak egy apró papírmunkát kellett elvégeznünk. Mivel szemmel tartják az iskolaérett gyerekeket, keresni fogják Őket a körzetis suliban, ahol nem fogják tudni megmondani, hogy hol vannak, így azt gondolhatják, hogy nem írattuk be az iskolába. Ezért van egy papír, amivel el kell menni a körzetisbe, ahol lepecsételik, a felét elrakják a másik felét meg visszaküldik a kiválasztott sulinak. Ez egy eltávozós papír. Náluk meg ott marad, hogy melyikben van a gyerek. Nagyon barátságtalanul fogadtak. Odaadtam a papírt, a nő sóhajtozva és utálkozva elvette és nem csinált semmit. Nem akarta visszaadni a papírt, mondta majd postázzák, én meg mondtam, hogy szeretném én visszavinni a suliba. Csak mondja, hogy nem adja vissza, én meg mondtam addig nem megyek amíg meg nem kapom, erre levágta elém. Én meg megköszöntem szépen, udvariasan köszöntem és kimentem. Ugye nem lepődtök meg, ha azt mondom, hogy nem köszönt vissza?:) Különben a másik suliban kifejezetten kérték, hogy személyesen vigyük vissza a papírt, mert mindig baj van a postázottakkal.
Szóval Szeptembertől első osztályos lesz a lányom, és abba a suliba fog járni ahova szívem szerint vittem volna. Mivel nincsenek véletlenek így kellett történnie!:)
A slussz poén, hogy másnap (Pénteken) felhívtak a suliból, hogy akkor nem viszem a Zoét beíratni? Meg egy másikból is, ahova szintén jártunk előkészítőre, de az tervbe sem volt:)

Ortopédia


Régóta készültem Mátéval, mert szerintem iksz lába van. A doktornénk adott beutalót, és a szemészet után átbuszoztunk Kispestre a gyermekortopédiára. Egy oooolyan aranyos, kedves dokibácsi volt, hogy majd elájultam. :) Ő nyitogatta az ajtót, és személyesen hívta be a gyerekeket. Az újonnan érkezőknek mindig köszönt, és soha nem keverte össze azokkal akik már az előbb is ott voltak a folyóson.:)Hárman voltak előttünk. Olyan gyorsan kipörgette a kuncsaftokat, hogy csak lestem, és már mehettünk is be. Máté végig üvöltötte a vizsgálatot, és a doki bácsi nem volt dühös, csak mondta neki, hogy ne sírj kisöreg, úgylátszik ez nem a fiúk napja, mert mindegyik így sírt ma, és totál nyugisan magához csalogatta, meg felemeltette a lábait meg ilyesmi. Máté meg üvöltve követte az utasításokat. :) Mivel a doktorbácsi ilyen türelmes volt, én sem éreztem magam kellemetlen helyzetben - nem is kell, de sokan ezt éreztetik az ember lányával - és nyugodtan tudtam válaszolni a kérdéseire. Szerencsére Máténak sincs semmi baja, azt mondták ez nem iksz láb, csak még nincs kifejlődve a mozgása, és azért tűnik úgy, és majd egy év után mennünk kell kontrollra:) Szóval megnyugodtam:)
Bárcsak több ilyen kedves, és mosolygós Orvossal találkozhatnánk!:)

Szemüveg Zoénak?


Csodálkozva vettem át a szemészeti beutalót az óvonénitől. Ugyanis volt egy doktornéni aki megvizsgálta a gyerekeket. Zoén kívül még legalább 6-an kaptak beutalót. Semmi konkrét nem volt ráírva a beutalóra.
Ma reggel a szemészeten kezdtünk. Szerencsére nem kell szemüveg Zoénak, mindent rendben találtak. Azért bejegyezték, hogy toxoplasma fertőzésem volt vele terhesen, és kifaggattak, hogy a születése után megvizsgálták-e a szemét. Megnyugtattam Őket, hogy nem csak a szemét, de a veséjét, és az agyát is jó alaposan. Egy kicsit kiakadt a dokinő, hogy nem konkretizálták az oviban, hogy mi nem tetszett a vizsgáló orvosnak, csak adta a beutalót. Mindegy! A lényeg, hogy egy alapos kivizsgálás után azt mondták, hogy minden rendicsek:) Ja és nagyon megdicsérték, mert azt mondták, hogy türelmesebben, és nyugodtabban tűrte a vizsgálatokat mint egyes felnőttek:)
- De komolyan! - tette hozzá a doktornéni, amikor látta, hogy elmosolyogtam magam. Elhittem, csak határtalanul büszke voltam az én drága okos lányomra!:)

2005. április 21., csütörtök

Ekkora cápát fogtak:)

Máté


Alvóstejcsivel:)

Zoé


Gyönyörüséges Lánykám:)

Tigrisportré

Tigriske

Tigrisről elfelejtettem írni. Egyedül volt itthon, őrizte a házat.:) Tesómék jártak etetni. Nagyon nyávogott amikor hallotta, hogy a folyosót lezáró ajtót nyitjuk. Még két ajtó kellett, hogy eljussunk hozzá. Nevéhez híven majd szét szedett minket.:)
Aznap este(vasárnap) dörgött és esett. Amikor mi voltunk kicsik, ilyenkor mindig az Anyáékkal aludtunk. Így tettünk mi is. Bevettük a gyerekeket az ágyunkba. Nagyon boldogok voltak!:) Mi még pakolgattunk és egyszer csak azt vettük észre, hogy a cica bemászott közéjük. Ez egyébként szigorúan tilos a Tigrisnek. Az ágy az teljes mértékben tabu. És mégsem zavartuk ki rögtön:) Másnap ágyneműt húztam:):):)

Wellness

Amíg a Zoziék az aranymosással voltak elfoglalva, mi jól megérdemelt pihenésünket töltöttük Lipóton, az Orchidea Hotelben. Még Januárban nyertem a TV2 Naplójában egy azaz egy darab sms-sel!!!!!:) Április 15.-i hétvégére volt hely. El voltam egy kicsit keseredve, mert egész héten esett az eső, sőt a hétvégére is esőt jósoltak. Közben becsúszott Zozi balesete, így fájó szívvel de biztos kezekben hagytam Anyuéknál. Gyönyörű időt fogtunk ki. 97 óta nem voltunk kettesben Zolimmal. Jól esett a "henyélés", úsztunk, szaunáztunk, ettünk, úsztunk, kondiztunk, ettünk, koktéloztunk, ettünk, aludtunk, lovaskocsiztunk, infraszaunáztunk,szóval mindenféle nyalánkságban volt részünk. Nagyon jól éreztük magunkat, még maradtunk volna. Az idő gyönyörű volt, ezúton is köszönöm annak aki ezt így intézte nekünk: KÖSZÖNÖM!!!!:)
Az első este, és másnap reggel azzal telt, hogy Zoziékról beszélgettünk, hogy vajon mit csinálhatnak. Természetesen a napi legalább kétszeri telefonálás meg volt. A gyerekek mindig mondták, hogy érezzük magunkat jól, és utazzunk jól. Ezt akkor is elmondták, amikor már tudták, hogy ott vagyunk:) Aztán lassacskán lazítani is tudtunk:)
Szóval, mint egy gondolat röpült el a wellness hétvégénk. Most feltöltődtünk a következő 8 évre:)


Baleset és aranyásás

Múlthéten baleset érte Zoét. Az oviból telefonáltak, hogy ráesett a mászókára, és nagyon vérzik a foga. Rekordot döntöttem gyorsöltözésben és öltöztetésben. Villámgyorsan értem a buszmegállóba, Máté próbált velem lépést tartani. szerencsére gyorsan jött a busz, bár óráknak tünt mire megérkezett. Zoé az öltözőben az óvonéni ölében ült, betamponált szájjal. Úgy nézett ki mint egy kis donaldkacsa. Amikor meglátott sírva fakadt. Máté nagyon édes volt, kérdezgette, hogy miért sír, és vigasztalta, hogy semmi baj:)Úgy ahogy volt játszósruhában elindultunk a fogászatra. Mázlinkra pont a mi Dokibácsink volt, így nem kellett átélnem a múltkori tortúrát, bár talán most szó nélkül fogadtak volna.
Be kellett ülnöm a székbe, mert Zoé nem akart egyedül. Máté teljesen rámlapult, de így nem tudott Zozihoz érni a dokibácsi. Segítségül hívtuk a takarítónénit. Máté üvöltött, nem akart elmenni tőlünk. Az aszisztensnő nagyon rendes volt. Azt mondta, hogy ez így nem lesz jó, mert félelemmel fog a fogászatra gondolni Máté, mivel arra emlékezne, hogy elszakították tőlem. Így a nyitott ajtóban állt a takarítónéni, karjában Mátéval, aki mindent látott, és meg is nyugodott. Zoénak szerencsére nem kellett összevarrni a száját, nem mozogtak a fogai, amik ugye már nem tejfogak, így nagyon megkönnyebűltünk. Csak pépeset ehetett, tilos volt harapnia, ezért nem vittem oviba. Szerencsére most már minden rendben van, már csak alig, alig van bedagadva a foga felett.
Szombaton Anyuval és az unokatesomékkal iszapot mostak. Ez egy nagyon jó program, de csak kétszer volt ebben a hónapban..9.-én és 16.-án. A homokból kellett kimosni a drágaköveket, ásványokat, úgy mint az igazi aranymosók. Nagyon élvezték természetesen:) Egy fél fotódobozt töltöttek meg a szebbnél szebb, mindenféle színekben pompázó kövecskék. Megdolgoztak érte rendesen. Szerencsére hétágra sütött a Nap, így igazi verejtékes munkával szerezték a kincseket:)

2005. április 7., csütörtök

Oltás

Máté megkapta a 3 éves oltását.Szegényke az elején egész hősiesen viselte, de a végére nagyon sírt. A keze napokig fájt. Estére már tiszta láz volt, és ez tartott egész éjjel. Összevissza beszélt mindenféle furcsaságokat. Többször volt már lázas, de félre egyszer sem beszélt még. Mindenféle mesehősöket emlegetett, meg szólt, hogy ne kapcsoljam ki a tévét, én meg mondtam, hogy jó, akkor megnyugodott. Mindezt az éjszaka közepén:) Másnap reggel be volt dagadva a jobb szeme, de aztán lehúzódott. Egész nap szinte csak feküdt. Olyan kis aranyos volt. Úgy sajnáltam:( Nem evett semmit, még a csokit sem kérte, amit fájdalomdíjként ajánlottam fel. Szerencsére harmadnap már jól volt. Sose gondoltam volna, hogy egyszer örömmel veszem észre, hogy csokit morzsolt, kekszet taposott szét, pultra mászott, szóval teljesen jól volt, aminek nagyon örülök!:)

Séta

Vasárnap kimentünk a Vajdahunyad várába. Megakartuk nézni az orchidea kiállítást. A sor láttán meggondoltuk magunkat. Inkább sétáltunk egy nagyot. A gyerekek nagyon élvezték, és mi is. Végre sütött a Nap, jó idő volt, és minden olyan jó illatú volt. Most már tényleg itt a tavasz, már nem ér visszacsinálni!!! Kaptak lufit amiért az eladóknak van képük elkérni 1500 forintot. Most is csak azért kapták meg, mert még soha nem kaptak ilyen lufit. Máté cápát választott, Zoé mit? Hát persze, hogy lovacskát. Zoli szerint hibás, mert csak két lába volt. Tényleg elég bénán nézett ki vele:) Zoli Spongyabobosat szeretet volna, de nem engedte, hogy megvegyem Neki:):):)
A perec kérem szépen háromszáz forint per darab, és ennyibe kerül egy cső főtt kukorica is. Nosztalgiával gondoltam vissza a 60-70 forintos perec árakra. Bár 70 forintért tapsolós Moncsicsit is lehetett kapni, erre tisztán emlékszem, mert nekem kellett kiszámolnom, hogy a kettő 140FT lesz, így kaptuk meg életünk első majmocskáját az Öcsémmel:) Arra már nem emlékszem, hogy akkor mennyi volt egy darab perec:) De vissza a ligethez. Megnéztük a bolhapiacot, és kívülről a Közlekedési Múzeumot. Beígértük azt is a gyerekeknek, mert a repcsi, és a gőzmozdony felekelltette az érdeklődésüket. Oda már nem volt időnk bemenni, mert Zoé egyre szülinapra volt hivatalos a McDonaldsba. Most vasárnap a Margitszigetre fogunk menni. Remélem nem fog esni az eső, bár most nem kecsegtetnek semmi jóval, na nem baj, pozítiv gondolkodás!:)


2005. március 27., vasárnap

Megjött a Nyuszi

Kellemes Húsvéti Ünnepeket, minden erre tévedönek:)

2005. március 22., kedd

Megdöbbentő

Emlékeztek még arra testvérpárra, akiről írtam? Nyáron az Anyuka nem adta vissza a gyerekeket az apukának. Nagy tortúra árán végre hazakerültek. A gyerekek máig nem heverték ki, hogy nem találkozhattak az Apukájukkal. A nagyobbik sehol nem mer aludni csak a saját ágyában, az Apukája közelében. A kisebbik meg nem hajlandó találkozni az anyukájával. Kész rémálom az egész. Úgy kell rábeszélni, hogy találkozzanak, nehogy emiatt is Ők húzzák a rövidebbet.
Azóta is tart a válóper. A legújabb próbálkozása az anyukának, hogy a gyerekek nem az Apukától vannak. Most ezzel nyújtja még tovább a tárgyalást, nem gondolva senkire és semmire. Kit érdekel? A lényeg, hogy mégjobban megalázhassa azt az embert aki anno a lelkét is kitette érte és a gyerekeikért. Még egy utolsót (?) belerúg, nem szenvedett eleget. Csak azt felejti el és az Ő édesanyja-aki mellesleg phszichológus(!!!!!)-, hogy ezzel a gyerekeknek ártanak a legtöbbet. Mit neki a gyerekei lelke? Megdöbbentő.........

2005. március 21., hétfő

A nap hőse

Mivel ma Máté volt a nap hőse, még egy képet berakok róla. Mert előfordul ilyen is, hogy mesekönyvet lapozgat, majd hírtelen bealszik:)

Ezt azért, mert MUSZÁJ!!!!!!!

MUSZÁJ megmutatnom, hogy milyen Máté amikor csokis pudingot eszik.:) Íme, ilyen!:)

Kardiológia

Ma végre, ha hiszitek ha nem, tudott fogadni minket a Doktornéni. Nagyon tündér volt. De ne szaladjunk ennyire előre. Íme a napunk.
Fél nyolctól hívogattam a kardiológiát, hogy ne menjünk megint hiába. Senki nem vette fel, pedig akkor kezdődik a rendelés. 8-kor felhívtam a tudakozót, hogy adjanak egy másik telefonszámot. Így kaptam meg a gyermekfogászatét. Egy naaaagyon kedves hölgy vette fel a telefont. Elmondtam a bánatomat, hogy nem tudom van-e rendelés és, hogy féltizenegyre kéne odamennem, de nem akarok hiába. Nagyon segítőkész volt. Átment a rendelésre, és megkérdezte nekem. (ezúton köszönöm újra, ha netán itt olvasgatna:)) De átadott még egy üzenetet, hogy úgy készüljek, hogy várnunk kell, mert csak olyan "bekéredzkedő betegek vagyunk". Na itt egy kissé kiakadtam. Mi az, hogy bekéredzkedett?:-O Hát ez volt a harmadik időpontunk amit kaptunk, mert a Doktornéni beteg volt. Kétszer mentünk oda hiába. Nagyon mérges lettem, de Anyu kérte, hogy a vizsgálat előtt ne mondjak semmit, nehogy mi járjunk rosszul.
Odaértünk, nem kellett sokat várnunk. Máté kezdettől fogva együtt működött a Doktornénivel. Ez nagyban köszönhető a Doktornéninek is, aki nagyon aranyos volt. Első kérdésként megkérdezte, hogy mit reggelizett, mire közölte, hogy engem evett meg reggelire. Itt jót nevettünk.Ha kellett nem beszélt, ha kellett, nem mozgott, szépen nyugodtan feküdt az én sajtkukac kisfiam. Annyira büszke voltam Rá, hogy el nem tudom mondani. Ott is megdicsérték nagyon!:) Mindenféle alapos vizsgálaton esett keresztül. Látni kellett volna a kis arcát, ahogy próbált komoly lenni, de közben ott bujkált a mosoly a szája szélén:)
Szerencsére minden rendben van. Egy ártalmatlan kis zörejt lehet hallani, amit nem tudnak, hogy miért és mitől van. Valószínűleg ki fogja nőni. Egy év múlva kell kontrollra mennünk. A lényeg, hogy teljesen egészséges, jól fejlett fiam van!:)
Zoé is velünk volt. Ő vigyázott a kabátjainkra amíg bent voltunk. A Doktornéni, nyitva hagyta az ajtót majd kiszólt, hogy Te is bejöhetsz nyugodtan. Na ekkor ért a második meglepetés. Zoé azt válaszolta, hogy nem jön be, mert én megkértem, hogy vigyázzon a ruhákra. El voltam ájulva. Aztán behívtuk, mert a doktornéni mondta, hogy nyitva lesz az ajtó és rálátunk a cuccokra. Úgyhogy a Zozi is részt vett a vizsgálaton, amit nagy érdeklődéssel követett nyomon:)

A képen Zoziék alváshoz készülődnek:)

Minden egyben maradt:)


Szóval mindenki remekül érezte magát. Alig akartak hazamenni a Fiúk. És a lakás sem esett darabokra.:) Egész jól bírtam a 4 gyerekkel. Aztán később megjött Zoli is. A kisebbik fiú végig Apázta, és hozzászaladt minden apró cseprő dologgal. Nagyon jókat mosolyogtunk rajta:)
Legközelebb a Zoé megy hozzájuk játszani. Már nagyon várják!:)
Itt egy kép ahogy alszik az én szépséges lányom:)



2005. március 19., szombat

Itt vannak a fiúk

Segítsééééég!:):):):)
A leltár eddig:
Egy összenyomdázott ágy. (letudtam mosni)
Egy zacskó ropi széttaposva a konyhakövön. (nem tudom, hogy szerezték meg)
Egy óvatlanul bekapcsolt platni. (időben észrevettem, elzártam)
3 komoly birkózás Máté és Tomi között. (Máté nyert mindig, pedig egy évvel fiatalabb, meg fele akkora is, de rendet raktam időben)
Eddig ennyi. És, hogy hol voltam eközben? Nagyon egyszerű a válasz: Hát mindig máshol!:-D
Most ebédeltek csokis derelyét. Az asztal romokban:)
Nagy sikert aratott a frissen felvágott ananász. Tátott szájjal bámulták, ahogy kihámoztam a héjából. A levelét beraktuk egy kis vízbe, hátha megmarad:)
Na megyek krumplit pucolni.

2005. március 18., péntek

Zoé, Máté még mindig úszás


Sőt! Ugyanezt megtudja balra is.


Zoé kitünően tud úszni jobbra, miközben a kamerába néz.


Modellünkön egy kékszínű alapon, Micimackó mintával ellátott fecske látható. Kiegészítőnek ajánlunk egy színben hozzápasszoló rakétát, ha a modell esetleg nem tudna úszni. Jelenesetben a sárga mellett döntöttünk. Ha így megtámaszkodva átkukucskálunk a korláton, és elgondolkozva figyeljük a vízet, tuti befutók vagyunk nőnemű úszótársainknál:)

Máté mereng


Máté egy hurka segítségével, elkeseredetten, mível én kint állok és fényképezem. Mégis, hogy képzelem ezt?:)


Zoé komolyan veszi a feladatot. Rakéta nélkül szeli a habokat:)

Zoé ugrás közben


Persze ehez teliszájjal vigyorogni is kell:)

Úszás




Végre elvittem a fényképezőgépet az úszásra:) Nagyon jól éreztük magunkat. Máté többször próbálkozott rakéta nélkül. Ezerrel ugrált a vízbe. Zoé megint alakított. Elhatározta, hogy Ő már a nagyokkal akar úszni, ezért teljes erőbedobással teljesítette a feladatát. Komoly arccal rótta a hosszokat. Szaunáztunk egy jó nagyot, és nagyon fáradtan értünk haza. Zoé rögtön elaludt, Máté meg akkor amikor már elvileg ébrednie kellett volna. Azért hagytam hagy aludjon, legfeljebb később fekszik le. Holnap "rendes" Szombatot tartunk. Nem viszem oviba Zoét, mert összevont csoport lesz. A szomszéd kisfiút is bevállaltam, úgyhogy holnap buliiii:-D

2005. március 16., szerda

Így tévézünk mi


Együtt csinálnak majdnem mindent. Este, fürdés után, megnézik az esti mesét. Ezt csak ebben a pozícióban, és csak és kizárólag egyforma lábtartással lehetséges:)

Ronda és finom



A torta baromi ronda lett de az íze az fincsi. Máté, miközben kanalazza a tortát az ujjáról is leszopogatja a finom csokit.

Akkor fújjuk el!



Máté a tortával


Máté 3 éves lett


Boldog szülinapot Kistesom!:) Boldog szülinapot Kisfiam!:)

2005. március 2., szerda

Zoé beteg

Zoé beteg:(Mandula gyulladása van. Amikor hazahoztam az oviból fájlalta a fejét, láza is volt. Tegnap reggel már nem volt lázas, de gondoltam, csak megmutatom a doktornéninek. Szerencse, hogy elvittem, mert arcüreggyulladás is lehetett volna belőle. Így megúsztuk, lámpázunk ezerrel, szívjuk az orrát. Máté jól van. Most együtt fekszenek a Zozi ágyában, és úgy csinálnak mintha aludnának. Ez elég hangosra sikeredik. Most például a Mamának telefonálnak játékból. Máté mindig hozzá akar menni. Mondja, hogy "menjünk HÉV-vel és BUSZ-szal a Mamához, jóóóóóóó???"-és belehajol az arcomba úgy várja a válaszomat:) Tegnap valamit kértem, hogy hozzon oda nekem. Rögtön hozta, én meg elvettem a kért valamit. Állt majd megszólalt: " Anya mondjad, hogy köszönöm, jó?":):):) Amikor megköszöntem mondta, hogy szívesen és ment a dolgára. Ma ujjfestékeztünk, nagyon élvezték a gyerekek. Zoé vagy 6 képet festet, Máténak meg a tenyerét kellett befestenem mindig.Szombaton a Petőfi Csarnokban Kézműves Kiállítás lesz. Biztos nagyon fogják élvezni mind a ketten:) Zoli nővérével és a férjével megyünk, akik Májusra várják első babájukat, aki kisfiú lesz és a Levente Milán nevet fogja kapni:)És van ám nagy hírem is. Tesóméknál is jön a Babaaaaa!!!!!!! Náluk még nagyon friss, úgyhogy csak ennyit most a kis Unokahugomról vagy Öcsikémről:)


2005. február 25., péntek

2005.02.25

6:30-kor ébredtünk. Készülünk a gyerekekkel. Mivel 10-re ügyvédhez is megyünk, ezért magamhoz képest nagyon elegánsan öltöztem. Hosszú szoknya, és a kötelező hegyes orrú csizma. Sőt! Előveszek egy táskát és belepakolom a cuccaimat, mégiscsak elegánsabb, ha a táskámból nyújtom át a személyimet az ügyvédnek.
7:10-kor Zoli kapargatja a jeget a kocsi ablakáról.
7:16 elindulunk.
7:26-kor Zoli megjegyzi, hogy "mondta, hogy korán kell indulni, mert ilyenkor már nagy a forgalom" Jól félreértem, és Neki ugrom, hogy rá kellett várni, mi már kabátban álltunk. Erre kiderült, hogy másról van szó. Pont időben vagyunk minden rendben.
7:38 A Hunyadi mozinál vettem észre, hogy nincs nálam a beutaló és a gyerek taj kártyája sem. Így jár, aki sosem használ táskát, illetve ritkán. Otthon felejtődött.
7:41 Megérkezünk a kardiológiára.Félnyóctól kezdődött a rendelés.
8:20 Befut az asszisztens. Közli, hogy a doktornő beteg. Köv időpont márc 9.Kocsiba be, irány a táskámért .
9:20 Megérkezünk a Bajcsira. Veszünk egy parkolójegyet. Sétálunk a gyerekekkel a környéken, de nagyon hideg volt, így visszaültünk melegedni az autóba.
9:40 Megérkeznek tesómék.
9:45 Nagyon elegánsan nyújtottam át az ügyvédnek a személyimet :) Ma írjuk alá az előszerződést az első kertes házunkra!!!!:):):)Az eladók negyedtizengyre érkeztek meg. (10re vót megbeszélve) Gyerekek jól bírták, Máté magára csukta az ajtót. Kár: berepedt a hüvelykujján a köröm. Baromira tud fájni az ilyen, ennek hangot is adott. Zoé segédkezik a nyomtatónál és a fénymásolónál. Az egészben a pláne, hogy hagyják is!:-D Az eladók 3an vannak. Az egyik borzalmas flegma- egy nő- leül háttal a sógor nőmnek és úgy beszél hozzá. Ezen kívül is alakít egy-kettőt, de igyekszünk "udvariasan" helyre rakni.:-D
12:00- kor a kocsinál, ahol örömmel konstatáltuk, hogy járt nálunk a Mikulás. Tesómat mi visszük haza. Elvittük a tetkoszalonba, hogy tűt vegyen a gépébe. Aki a tüvel foglakozott az ebédelt, így fél órát várt mire kiszolgálták. Aztán hazavittük, mi betértünk a Mekibe és itthon jól bekajáltunk. Máté déltől aludt a kocsiban, úgyhogy megvolt a délutáni alvás. Én bevágódtam az ágyba DVD-t nézni egy "Buszkevicsfilmet". Elég jó volt, de nem tudtam végig nézni mert háromnegyed négykor elkezdtem készülődni a kozmihoz. 4 kor elindultam, irány a posta, befizettem az 1440 forintos büntit. Aztán felugrottam egy puszira tesómhoz, ha már arra jártam, és onnan mentem a kozmihoz (Zoli szavaival élve, kárpitoshoz) gyantáztatni.Aztán hétre értem haza, megbeszéltük mit kell vásárolni, és Zoli elment a Tescoba Anyukájáékkal. Útközben elmesélte, hogy szerződést írtunk ma alá-ők nem tudtak róla. Felhívták a figyelmünket, hogy fizessük majd rendesen a hitelt, mert a Bank Mindent Visz!:-D. Na ez vót. Ja, az úszásról lemaradtunk amit Zoé nagyon sajnált.


2005. február 24., csütörtök

Pszichológus

Tegnap voltam Zsókanéninél. Mátéval kellett mennem, mert senki nem tudott rá vígyázni. Csupán 3szor tépte fel az ajtót, és kacagva száguldott az ovi folyósóján. Szuper volt:) Zoéról csupa jót hallottam természetesen. Amikor a tesztet csinálta, még nem volt 6 éves. Volt egy feladat, ahol magát kellet lerajzolnia. A rajza egy 7 éves gyermeknek felelt meg. Még külön egy Napocskát is rajzolt. Ez is ritka állítólag, ha az a feladat, hogy "rajzold le magadat". Volt nyaka fülei, szemei, haja, nyaklánc, kezek, lábak. A test hosszúkás volt, nem török basás. Valamiből átlagon felül teljesített, de nem emlékszem, hogy miből, csak ez maradt meg bennem, mert akkor is a Mátéra kellett figyelnem. Mármint akkor tudtam, csak most már nem emlékszem, de annyira izgat a dolog, hogy rá fogok kérdezni újra. Volt egy érdekes dolog. A logopédus, Editnéni azt mondta, hogy remek a ritmus érzéke. Zsóka néni meg azt mondta, hogy nem tökéletes, de nagyon jó, hogy jár furulyázni, mert ezzel gyakorol. Egyébként minden más szuper.:) A kis lelkére kell odafigyelni, mert túl sokat vár el magától. Biztosítanunk kell arról, hogy akkor is szeretjük, ha valami nem úgy sikerül Neki. Hát remélem nem érzi, hogy akkor nem szeretjük. De erre nagyon odafogunk figyelni!!!:)Holnap reggel 8-ra megyünk Mátéval a kardiológiára. Nagyon izgulok!!!!Utána úszás:)A képen, Máté alkot:):)