2005. január 3., hétfő

Zoé ajándékot bont


Máté technikája


Karácsony


Természetesen megint beteg voltam. Szenteste előtt 39 fokos lázam volt. Tavaly nyirokmirigygyulladásom volt, amitől nem tudtam a nyakamat tekergetni. Akkor viszont nagy nehézségek árán tudtam főzni. Most elmaradt a nagy sütés-főzés. Azon gondolkoztam, hogy talán azért történik ez, mert annyira azt akarom, hogy tökéletes legyen minden, hogy az ember nem arra figyel ami fontos. Na mindegy, ott tartottam, hogy lázas voltam. Kínszenvedés volt minden nap Zoli nélkül a két gyerekkel. Mert ugye hol szomjasak, hol éhesek, hol pedig pisilni kell. A többiről nem is beszélve.23.-án végre jobban lettem, akkor cibált el Zoli a dokihoz. Kiderült, hogy gennyes mandulagyulladásom volt. Kaptam antibiotikumot, és a gyógyszertől egyből lement a lázam. Jajj majdnem elfelejtettem, hogy az én Zolim is beteg volt, csak Neki torokgyulladása volt, láz nélkül. A gyerekek megúszták. Na már megint nem a lényeget írom. Tehát. 23-a van, nincs lázam. Nálunk az a szokás, hogy miután elaludtak a gyerekek-fontos, hogy jó mélyen-akkor előszedjük a fenyőfát, és éjszakába nyúlóan díszítjük. Lázam ugye nem volt, de mível napokig az voltam, nagyon hamar elfáradtam a díszítésbe, így a díszek fele a dobozokban maradt. Miután bezuhanunk az ágyba, megjelennek a gyerekek, akik mellénk bújjva folytatják az alvást. Reggel az Apukájuk kioson, bekapcsolja az égőket, és amikor együtt bemegyünk a nagyszobába ott áll a karácsonyfa. Ők meg tátják a szájukat:) Különösen Máté meresztett nagy szemeket, ez volt az első igazi Karácsonya, amit értékelt is. El volt ragadtatva és mondta, hogy milyen szép és aranyos a Karácsonyfánk.:)Aztán kettőre átmentünk Anyuékhoz. Indulás előtt odacsempésztem a fa alá az ajándékokat.Anyuéknál a szokásos kajahegyek voltak. Ajándékok tömkelege. Persze itthon hagytuk a fényképezőgépet.Szóval amikor hazajöttünk nálunk is járt a Jézuska. A gyerekek boldogok voltak, mi is. Főleg amikor lefeküdhettem aludni :D