2005. április 21., csütörtök

Ekkora cápát fogtak:)

Máté


Alvóstejcsivel:)

Zoé


Gyönyörüséges Lánykám:)

Tigrisportré

Tigriske

Tigrisről elfelejtettem írni. Egyedül volt itthon, őrizte a házat.:) Tesómék jártak etetni. Nagyon nyávogott amikor hallotta, hogy a folyosót lezáró ajtót nyitjuk. Még két ajtó kellett, hogy eljussunk hozzá. Nevéhez híven majd szét szedett minket.:)
Aznap este(vasárnap) dörgött és esett. Amikor mi voltunk kicsik, ilyenkor mindig az Anyáékkal aludtunk. Így tettünk mi is. Bevettük a gyerekeket az ágyunkba. Nagyon boldogok voltak!:) Mi még pakolgattunk és egyszer csak azt vettük észre, hogy a cica bemászott közéjük. Ez egyébként szigorúan tilos a Tigrisnek. Az ágy az teljes mértékben tabu. És mégsem zavartuk ki rögtön:) Másnap ágyneműt húztam:):):)

Wellness

Amíg a Zoziék az aranymosással voltak elfoglalva, mi jól megérdemelt pihenésünket töltöttük Lipóton, az Orchidea Hotelben. Még Januárban nyertem a TV2 Naplójában egy azaz egy darab sms-sel!!!!!:) Április 15.-i hétvégére volt hely. El voltam egy kicsit keseredve, mert egész héten esett az eső, sőt a hétvégére is esőt jósoltak. Közben becsúszott Zozi balesete, így fájó szívvel de biztos kezekben hagytam Anyuéknál. Gyönyörű időt fogtunk ki. 97 óta nem voltunk kettesben Zolimmal. Jól esett a "henyélés", úsztunk, szaunáztunk, ettünk, úsztunk, kondiztunk, ettünk, koktéloztunk, ettünk, aludtunk, lovaskocsiztunk, infraszaunáztunk,szóval mindenféle nyalánkságban volt részünk. Nagyon jól éreztük magunkat, még maradtunk volna. Az idő gyönyörű volt, ezúton is köszönöm annak aki ezt így intézte nekünk: KÖSZÖNÖM!!!!:)
Az első este, és másnap reggel azzal telt, hogy Zoziékról beszélgettünk, hogy vajon mit csinálhatnak. Természetesen a napi legalább kétszeri telefonálás meg volt. A gyerekek mindig mondták, hogy érezzük magunkat jól, és utazzunk jól. Ezt akkor is elmondták, amikor már tudták, hogy ott vagyunk:) Aztán lassacskán lazítani is tudtunk:)
Szóval, mint egy gondolat röpült el a wellness hétvégénk. Most feltöltődtünk a következő 8 évre:)


Baleset és aranyásás

Múlthéten baleset érte Zoét. Az oviból telefonáltak, hogy ráesett a mászókára, és nagyon vérzik a foga. Rekordot döntöttem gyorsöltözésben és öltöztetésben. Villámgyorsan értem a buszmegállóba, Máté próbált velem lépést tartani. szerencsére gyorsan jött a busz, bár óráknak tünt mire megérkezett. Zoé az öltözőben az óvonéni ölében ült, betamponált szájjal. Úgy nézett ki mint egy kis donaldkacsa. Amikor meglátott sírva fakadt. Máté nagyon édes volt, kérdezgette, hogy miért sír, és vigasztalta, hogy semmi baj:)Úgy ahogy volt játszósruhában elindultunk a fogászatra. Mázlinkra pont a mi Dokibácsink volt, így nem kellett átélnem a múltkori tortúrát, bár talán most szó nélkül fogadtak volna.
Be kellett ülnöm a székbe, mert Zoé nem akart egyedül. Máté teljesen rámlapult, de így nem tudott Zozihoz érni a dokibácsi. Segítségül hívtuk a takarítónénit. Máté üvöltött, nem akart elmenni tőlünk. Az aszisztensnő nagyon rendes volt. Azt mondta, hogy ez így nem lesz jó, mert félelemmel fog a fogászatra gondolni Máté, mivel arra emlékezne, hogy elszakították tőlem. Így a nyitott ajtóban állt a takarítónéni, karjában Mátéval, aki mindent látott, és meg is nyugodott. Zoénak szerencsére nem kellett összevarrni a száját, nem mozogtak a fogai, amik ugye már nem tejfogak, így nagyon megkönnyebűltünk. Csak pépeset ehetett, tilos volt harapnia, ezért nem vittem oviba. Szerencsére most már minden rendben van, már csak alig, alig van bedagadva a foga felett.
Szombaton Anyuval és az unokatesomékkal iszapot mostak. Ez egy nagyon jó program, de csak kétszer volt ebben a hónapban..9.-én és 16.-án. A homokból kellett kimosni a drágaköveket, ásványokat, úgy mint az igazi aranymosók. Nagyon élvezték természetesen:) Egy fél fotódobozt töltöttek meg a szebbnél szebb, mindenféle színekben pompázó kövecskék. Megdolgoztak érte rendesen. Szerencsére hétágra sütött a Nap, így igazi verejtékes munkával szerezték a kincseket:)

2005. április 7., csütörtök

Oltás

Máté megkapta a 3 éves oltását.Szegényke az elején egész hősiesen viselte, de a végére nagyon sírt. A keze napokig fájt. Estére már tiszta láz volt, és ez tartott egész éjjel. Összevissza beszélt mindenféle furcsaságokat. Többször volt már lázas, de félre egyszer sem beszélt még. Mindenféle mesehősöket emlegetett, meg szólt, hogy ne kapcsoljam ki a tévét, én meg mondtam, hogy jó, akkor megnyugodott. Mindezt az éjszaka közepén:) Másnap reggel be volt dagadva a jobb szeme, de aztán lehúzódott. Egész nap szinte csak feküdt. Olyan kis aranyos volt. Úgy sajnáltam:( Nem evett semmit, még a csokit sem kérte, amit fájdalomdíjként ajánlottam fel. Szerencsére harmadnap már jól volt. Sose gondoltam volna, hogy egyszer örömmel veszem észre, hogy csokit morzsolt, kekszet taposott szét, pultra mászott, szóval teljesen jól volt, aminek nagyon örülök!:)

Séta

Vasárnap kimentünk a Vajdahunyad várába. Megakartuk nézni az orchidea kiállítást. A sor láttán meggondoltuk magunkat. Inkább sétáltunk egy nagyot. A gyerekek nagyon élvezték, és mi is. Végre sütött a Nap, jó idő volt, és minden olyan jó illatú volt. Most már tényleg itt a tavasz, már nem ér visszacsinálni!!! Kaptak lufit amiért az eladóknak van képük elkérni 1500 forintot. Most is csak azért kapták meg, mert még soha nem kaptak ilyen lufit. Máté cápát választott, Zoé mit? Hát persze, hogy lovacskát. Zoli szerint hibás, mert csak két lába volt. Tényleg elég bénán nézett ki vele:) Zoli Spongyabobosat szeretet volna, de nem engedte, hogy megvegyem Neki:):):)
A perec kérem szépen háromszáz forint per darab, és ennyibe kerül egy cső főtt kukorica is. Nosztalgiával gondoltam vissza a 60-70 forintos perec árakra. Bár 70 forintért tapsolós Moncsicsit is lehetett kapni, erre tisztán emlékszem, mert nekem kellett kiszámolnom, hogy a kettő 140FT lesz, így kaptuk meg életünk első majmocskáját az Öcsémmel:) Arra már nem emlékszem, hogy akkor mennyi volt egy darab perec:) De vissza a ligethez. Megnéztük a bolhapiacot, és kívülről a Közlekedési Múzeumot. Beígértük azt is a gyerekeknek, mert a repcsi, és a gőzmozdony felekelltette az érdeklődésüket. Oda már nem volt időnk bemenni, mert Zoé egyre szülinapra volt hivatalos a McDonaldsba. Most vasárnap a Margitszigetre fogunk menni. Remélem nem fog esni az eső, bár most nem kecsegtetnek semmi jóval, na nem baj, pozítiv gondolkodás!:)