2005. május 30., hétfő

Anyáknapja


Bent ültünk a tornateremben, a függöny mögül apró lábak dobogása hallatszott, ahogy helyezkedtek a gyerekek. Majd felcsendült Halász Judit hangja:
"Én nem születtem Varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem már észrevetted a Jótündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném vannak még Csodák!
Mit tehetnék Érted, hogy elűzzem a bánatod?
Hogy lelked mélyén megtörjem, a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék Érted, hogy szívedben Öröm legyen?
Mit tehetnék áruld el nekem!"- Na itt már kollektíven bőgött az egész terem. Felgördült a függöny és velünk szemben ültek a Csodáink. Ők meg visszanéztek ránk, és a tökéletes sminkes mamák helyett, elmosódott szemű Anyukákat találtak, de megnyugodtak, hogy mindenkinek ott van, igaz, hogy átrendezett arccal, de ott vagyunk:) Gyönyörű műsort kaptunk, Anyuval többször összenéztünk. Mindegyik gyerek mondott verset, és mindenki a saját Anyukája szemébe nézve mondta. Zozi is így tett. Én meg csak néztem a Lányomat, és nem érdekelt semmi. Elfelejtettem minden nyűgömet, bajomat, csak Ő volt nekem, és ooolyan szép volt, gyönyörű, okos, és nagy. Annyira nagy! :) És csak néztem és Boldog voltam, hogy ott lehetek, hogy nem maradtam bezárva a lakásban, mivel pont indulásnál romlott el a lépcsőház ajtaja. Nem lehetett kimenni. A szomszéd asszonnyal feszegettük, már majdnem bőgtem, és mondtam, hogy betöröm az ajtót, amikor is a fiának sikerült elfordítania a kulcsot. Megmenekültem:) A másik szomszéd asszonyom pedig elvitt kocsival az oviba, mert persze késésben voltam. De kit érdekel ez, gondoltam magamban. Ott vagyok látom, hallom a hangját, van nekem, szeretem!:) Kaptunk maguk készítette ajándékot, és virágot is:) Olyan szépek voltak! De tényleg!:)

Furulyakoncert 05.20


Remek volt! Mindenkinek tátva maradt a szája, hogy miket tudnak a gyerekeink!:) Tényleg nagyon jó volt, a maximumot hozták magukból:)

Állatkert 05.16

Gyönyörű idő volt, így kimentünk az Állatkertbe. Előtte viszont meglátogattuk a Keresztmamájukat a kórházban. Gyarapodott kis családunk egy 55cm magas és 3450grammos fiucskával, Leventével. Gyerekeknek nagyon tetszett, simogatták, és csodálták, hogy milyen picike, és milyen szép. Amikor legközelebb mentünk meglátogatni Leventét, akkor Máté még itthon mondta, hogy "köszönöm nem kérem a Leventét" Gondolom azt hihette, hogy haza akarjuk hozni:)
Szóval az állatkert. Nagyon jó volt! De ki gondolta volna, hogy mennyi munkával jár ez a gyerekeknek?:)
Először is elefántot etettek

Aztán kecskéket meg barikat:

Zoét egy kis láma is megkörnyékezte:
Szóval kőkemény munka folyik bent:) Ráadásul Mátét elkapta egy krokodil:)

De Zozi, egy ugrással a hátán termett, így ijedtében elengedte Mátét:)
Aztán összehaverkodtak a Nesquik nyuszival:)

Mátét is felvették


Róla se feledkezzünk meg, hisz ooolyan nagy fiú már, hogy óvodás lesz Szeptemberben. Ugyanabba az óviba fog járni, ahova Zozi is, és ráadásul ugyanabba a csoportba is. Ma kiválasztotta magának a jelét: Hold. Ugyanaz, mint Zozinak.Később visszavittem újra a mosdóba, hogy hátha az én hatásomra választotta a Holdat, mivel mondtam, hogy van egy pár cucc, amibe már bele van hímezve, de újra csak a Holdat választotta, így le van foglalva:)

2005. május 3., kedd

Suli


Elfelejtettem írni, hogy meg van a sulink és beírattam Zoét. Persze ez sem ment egyszerűen:) Íme:
Az óvoda pszichológusával majdnem egy órát beszéltem, hogy melyik suli legyen a kettő közül. Ő a kisebbet ajánlotta, mert az olyan családias, és 4 évig viszik a Tanítónénik a gyerekeket és az milyen jó. Szívem mélyén a másikba vittem volna Zozit, de ugye a gyerek érdeke az első, döntöttem. Ugyanebbe a suliba készült az egyik ovistársunk. Az Anyukájával elmentünk a másik iskolába, ahol megköszöntük az eddigi foglalkozásokat, és elmondtuk, hogy igaz, hogy ideígérkeztünk, és Ők raktak is kis jelecskét a gyerekek neve mellé, de mégsem ide hozzuk a gyerekeket. Az igazgatónéni, és az elsős tanítónéni teljesen meghatódott, és nagyon sajnálkoztak, hogy nem mennek hozzájuk a gyerekek. Az oviban még bevallottam egy másik Anyukának is, hogy még sem oda megyünk, amit megbeszéltünk. Ő maradt az első verziónál és odaviszi az ikreit. Elmondta, hogy csalódott egy kicsit. Rosszul éreztem magam:( Aztán elmentünk a kiválasztott iskola utolsó foglalkozására, ahol mondták a Tanítónénik, hogy beiratkozás a körzeteseknek Csütörtökön, a többieknek Pénteken. Kicsit csodálkoztam, mert minden más suliban a Csütörtököt jelölték meg a beiratkozáshoz. Másnap a csoportársunk Anyukája megsúgta, hogy Ő beszélt az igazgatónővel és Csütörtökön odamehet, és beírathatja a Kislányát. (egyikünk sem körzetis, ezt kifelejtettem). Erre én is felhívtam az Iskolát. Elmondtam, hogy mi a bánatom, hogy én semmiképpen nem szeretném a körzetis iskolánkba járatni a lányomat, viszont a másik iskola ami még nagyon tetszik az Csütörtökre hirdette a beíratást és mi van, ha Pénteken odamegyek és kiderül, hogy nem veszik fel Zoét, akkor lemaradok a másik iskoláról és ott ragadok a körzetisben. Megnyugtatott az Igazgatónő, hogy emlékszik a gyerekre, és száz százalék, hogy felveszik, nyugodjak meg. Rendben, örültem, megnyugodtam. Csütörtök reggel zokogva hívott a csoportársanyuka, hogy elzavarták, és azt mondta az igazgatónő, hogy Ő nem mondott olyat, hogy Csütörtökön menjen. Megdöbbentem, majd megijedtem! Mi van, ha ezt mondja holnap is? Az Anyuka azt mondta, hogy most berohan az első iskolánkba és térdre veti magát, hogy vegyék fel a gyereket, megyek én is mondtam Neki, és újfent rekordot döntöttem öltöztetésben. Közben felhívtam az Igazgatónőt, hogy ugyan tegnap elköszöntünk de így és így jártunk, mégis odamennénk. Azt mondta rohanjak. Nagyon gyorsan értünk a suliba, ahol a portások is kiöltözve várták az új elsősöket, szüleiket, hisz mint mondták ez egy szép ünnep nap, hogy iskolába jön a kisgyerek. Nagyon kedves volt mindenki. Az igazgatónő elmondta, hogy mennyire örülnek, és már szólt a tanítónéniknek. Az ikrek Anyukája is ott volt, nagyon-nagyon örült nekünk!:) Mi is, hogy a 4 lány egy osztályba kerülhet, mert IGEN felvették Őket!:) Ajándékokkal várták a gyerekeket. Kaptak mesekazettát, papírpillangót, amit az ujjukra húzhatnak és szaladhatnak vele, és a szárnyuk szeli a levegőt:) Ezeket a pillangókat a negyedikesek készítették a kicsiknek:) A nagyok meg megsimogatták a fejüket és kérdezgették, hogy ide jöttök iskolába? Meglátjátok nagyon jó lesz:) Annyira jó volt!:)
Már csak egy apró papírmunkát kellett elvégeznünk. Mivel szemmel tartják az iskolaérett gyerekeket, keresni fogják Őket a körzetis suliban, ahol nem fogják tudni megmondani, hogy hol vannak, így azt gondolhatják, hogy nem írattuk be az iskolába. Ezért van egy papír, amivel el kell menni a körzetisbe, ahol lepecsételik, a felét elrakják a másik felét meg visszaküldik a kiválasztott sulinak. Ez egy eltávozós papír. Náluk meg ott marad, hogy melyikben van a gyerek. Nagyon barátságtalanul fogadtak. Odaadtam a papírt, a nő sóhajtozva és utálkozva elvette és nem csinált semmit. Nem akarta visszaadni a papírt, mondta majd postázzák, én meg mondtam, hogy szeretném én visszavinni a suliba. Csak mondja, hogy nem adja vissza, én meg mondtam addig nem megyek amíg meg nem kapom, erre levágta elém. Én meg megköszöntem szépen, udvariasan köszöntem és kimentem. Ugye nem lepődtök meg, ha azt mondom, hogy nem köszönt vissza?:) Különben a másik suliban kifejezetten kérték, hogy személyesen vigyük vissza a papírt, mert mindig baj van a postázottakkal.
Szóval Szeptembertől első osztályos lesz a lányom, és abba a suliba fog járni ahova szívem szerint vittem volna. Mivel nincsenek véletlenek így kellett történnie!:)
A slussz poén, hogy másnap (Pénteken) felhívtak a suliból, hogy akkor nem viszem a Zoét beíratni? Meg egy másikból is, ahova szintén jártunk előkészítőre, de az tervbe sem volt:)

Ortopédia


Régóta készültem Mátéval, mert szerintem iksz lába van. A doktornénk adott beutalót, és a szemészet után átbuszoztunk Kispestre a gyermekortopédiára. Egy oooolyan aranyos, kedves dokibácsi volt, hogy majd elájultam. :) Ő nyitogatta az ajtót, és személyesen hívta be a gyerekeket. Az újonnan érkezőknek mindig köszönt, és soha nem keverte össze azokkal akik már az előbb is ott voltak a folyóson.:)Hárman voltak előttünk. Olyan gyorsan kipörgette a kuncsaftokat, hogy csak lestem, és már mehettünk is be. Máté végig üvöltötte a vizsgálatot, és a doki bácsi nem volt dühös, csak mondta neki, hogy ne sírj kisöreg, úgylátszik ez nem a fiúk napja, mert mindegyik így sírt ma, és totál nyugisan magához csalogatta, meg felemeltette a lábait meg ilyesmi. Máté meg üvöltve követte az utasításokat. :) Mivel a doktorbácsi ilyen türelmes volt, én sem éreztem magam kellemetlen helyzetben - nem is kell, de sokan ezt éreztetik az ember lányával - és nyugodtan tudtam válaszolni a kérdéseire. Szerencsére Máténak sincs semmi baja, azt mondták ez nem iksz láb, csak még nincs kifejlődve a mozgása, és azért tűnik úgy, és majd egy év után mennünk kell kontrollra:) Szóval megnyugodtam:)
Bárcsak több ilyen kedves, és mosolygós Orvossal találkozhatnánk!:)

Szemüveg Zoénak?


Csodálkozva vettem át a szemészeti beutalót az óvonénitől. Ugyanis volt egy doktornéni aki megvizsgálta a gyerekeket. Zoén kívül még legalább 6-an kaptak beutalót. Semmi konkrét nem volt ráírva a beutalóra.
Ma reggel a szemészeten kezdtünk. Szerencsére nem kell szemüveg Zoénak, mindent rendben találtak. Azért bejegyezték, hogy toxoplasma fertőzésem volt vele terhesen, és kifaggattak, hogy a születése után megvizsgálták-e a szemét. Megnyugtattam Őket, hogy nem csak a szemét, de a veséjét, és az agyát is jó alaposan. Egy kicsit kiakadt a dokinő, hogy nem konkretizálták az oviban, hogy mi nem tetszett a vizsgáló orvosnak, csak adta a beutalót. Mindegy! A lényeg, hogy egy alapos kivizsgálás után azt mondták, hogy minden rendicsek:) Ja és nagyon megdicsérték, mert azt mondták, hogy türelmesebben, és nyugodtabban tűrte a vizsgálatokat mint egyes felnőttek:)
- De komolyan! - tette hozzá a doktornéni, amikor látta, hogy elmosolyogtam magam. Elhittem, csak határtalanul büszke voltam az én drága okos lányomra!:)