2005. június 16., csütörtök

Nem vesztünk el, csak...

...csak az a fránya internet. Sajnos még nem sikerült elintéznünk. Most itt vagyunk a nagymamáéknál, aki igencsak modern, nem létezhet net nélkül. Ezenkívül háttérképeket szerkeszt, fényképeket rak be az unokákról pihentetőnek és még sorolhatnám. A lényeg most kihasználom, hogy bepötyögjek egy-két sort magunkról. Meg vagyunk, élvezzük, szuper!!! A gyerekeim bőrszíne vetekszik a Bantu törzsfőnök gyerekeinek a színével. Máté haja úgy kiszőkült, igazán helyes vele. Zoé nagy lány még mindig, készül a suliba, már megkapta a székét és az íróasztalát a Nagymamáéktól. Tőlünk meg a szuper iskolatáskát. Néha megkérdezi, hogy voltaképpen mit is fog csinálni a suliban? Tulajdonképpen mi az a tanulás? És beszélgetünk számokról, betűkről, ének és tesiórákról.
A lakásban még sok doboz van, várnak szépen a sorukra. Rengeteg a tennivaló, de igyekszünk.
És nem utolsósorban mindenkinek köszönöm a kedves sorait, mindenkinek hasonló jókat kívánok. Lencsi Anyukájának meg üzenem, hogy most utólag átadtam a jókívánságokat az én leánykámnak. Sajnos nem tudok beleolvasni a Ti naplóitokba, mert annyi időm nincs, meg egyébként is, ha valaki az Anyukájánál van, az ne üljön tovább a számítógépnél, mint pár percecske:)
Mindenkinek sok puszit küldünk!!!
Szerencsére a Maminál bőven van kép az unokákról, úgyhogy van miből válogatnom.

A képen Máté a repülőnapon, mert, hogy oda is elmentünk. Mondanom sem kell, hogy imádták!!!



Zoé

Ma van a névnapja. Az ajándékot még nem vettük meg, de biztos, hogy valamilyen lovacskával csillapítjuk a Ló imádatát:) Boldog névnapot Zozka!:)

2005. június 15., szerda

Költözés

Emlékszem mennyire örültem, amikor beköltöztünk az első lakásunkba. Egy szoba volt, egy kisebb konyha, WC, fürdő. Nekünk palota volt. Szerencsésnek éreztük magunkat, hogy lakástulajdonosok lehetünk, boldogok voltunk. Ide érkezett meg Zoé. Az egyik sarkot rendeztük be babaszobának. Amikor beállítottuk a baldachinos kiságyat, mellé a pelenkázószekrényt, a falra aranyos képek kerültek, akkor leültünk a "szoptatós" kanapénak kinevezett ágyra, és elképzeltük, hogy milyen lesz, amikor egy baba fog az ágyból visszanézni. Ültünk, szorongattuk egymás kezét, és boldogok voltunk. Aztán másfél év múlva lehetőségünk volt újra költözni. Egy 1+2 fél szobás panel lakást vettünk. Nagyon sok mindent kellett megcsinálnunk. Gyönyörű lett. És boldogok voltunk, hogy egy EKKORA lakásunk van, és nagyon szerencsésnek éreztük magunkat. Zoénak külön szobája lett, amit nagyon élvezett, bár az éjszakákat továbbra is köztünk töltötte. Ide érkezett meg Máté. A mi szobánkban rendeztük be a babasarkot. A falra felraktuk az aranyos képeket, beállítottuk a baldachinos kiságyat, mellé a pelenkázószekrényt. És hármasban képzeltük el, hogy milyen lesz, ha egy baba fog visszanézni ránk a kiságyból. Meséltünk Zoénak, a kistestvéréről, aki eleinte nagyon sokat fog sírni,mert így adja tudtunkra ha éhes, szomjas, fáradt, de már most a pocakomban nagyon várja, hogy játszhassanak együtt. Zoé hozzám bújt, az Apjával egymás kezét szorongattuk és boldogok voltunk. Aztán eltelt 3 év, és újra kopogtatott a lehetőség. És mi örömmel fogadtuk! Szombaton költözünk egy kertesházba. A héten végzik az utolsó simításokat. Természetesen gyönyörű, bár még rengeteg munka vár ránk. Kertet fogunk rendezni, kerítést állítunk, és természetesen boldogok vagyunk, és igazán szerencséseknek érezzük magunkat, hogy "kiszabadultunk" a panelból. A gyerekeknek külön szobájuk lesz, amit nagyon értékelnek, bár Máté még mindig közénk bújik éjjel. Zoé már nagy lány, végig alussza az éjszakát. És ki tudja. Talán ide is érkezik majd egy kisbaba, akinek felállítjuk majd a mi szobánkban a baldachinos kiságyat, mellé a pelenkázószekrényt. A falra édes képek kerülnek, és négyesben ülünk majd, és elképzeljük, hogy milyen lesz, ha egy baba néz vissza ránk a kiságyból. És Zoé rutinosan meséli majd Máténak, hogy a baba sokat fog először sírni, mert így adja tudtunkra ha éhes, szomjas, fáradt, de már most nagyon várja, hogy hármasban játszhassanak. És mi majd összenézünk Zolival, a gyerekek hozzánk bújnak, mi meg szorongatjuk egymás kezét és továbbra is nagyon boldogok leszünk:)

Utolsó kirándulás

Meg volt az utolsó közös kirándulás is. Természetesen az ovival. A Vasúttörténeti parkba mentünk. Amikor a Nyugatiban felszálltunk a vonatra, szó szerint ránk borult egy ablak, a kerettel együtt. Elég vicces volt, szerencsére senki nem sérült meg. Az Apukák hamar visszaszerelték egy ideiglenes megoldással. Közben mondogatták, hogy igazán nem szólhatunk semmit, meg van a nosztalgia, így az igazi :D
Ugye nem mondok újat, hogy nagyon jól éreztük magunkat? Minden vonatra felmásztunk, mindenki tekergetett. Mindenki volt mozdonyvezető, kalauz és utas is. Hajtvány versenyt rendeztünk, oklevelet kaptunk. Ittunk kapucsínót, a gyerekek játszottak a játszótéren. Szép emlék lesz:)

Munka közben...

...láthatóak a gyerekek :) Igaz, hogy megsütöttek pár virslit a műanyagbélben is, de igazán nem rontott az ízén:)

Kertiparty

Még ballagás előtt, megrendeztük az utolsó kertipartynkat. Eddig mindig bográcsoztunk, az idén először húst sütöttünk. Nagyon jó volt. Roskadozott az egymásba tolt óvisasztal mindenféle finomsággal. Rengeteg saláta, és jobbnál jobb sültek, kolbászkák. A gyerekek is sütögettek, nagyon aranyosak voltak. Rohangáltak körülöttünk, kínálgattak, töltötték az üdítőket. Az Apukák söröztek, és fociztak. Három lány állt a kapuban, a fiúk így tartották igazságosnak:

2005. június 11., szombat

Ballagás

Természetesen mindenki kapott virágot, tarisznyát, amiben volt egy forintos, homok a homokozóból, hamuban sült pogi, és fényképek az oviról, meg az udvarukról. Kaptak még búcsúajándékot is:)

Még mindig Ballagás

Verset is mondott mindenki

Még Ballagás

No akkor Tanya Anyukájának a kedvéért, feltöltök egy-két képet a Ballagásról:)
Tigris tánc. Zoé a háttérben repül:)

2005. június 10., péntek

Ballagás

Elballagott az óviból a Lányunk. Az ember el sem hinné, hogy ennyi idő telt el. Tisztán emlékszem még a napra, amikor izgatottan hajtottunk a kórházba, kezemben óra, és akkor még mosolyogva számoltam a perceket. A szülésznő mondta is, hogy még túl vídám vagyok, majd ha nem mosolygok akkor közeledünk a szüléshez. És valóban, az utolsó órák fájdalmai csak derengnek az emlékezetemben, nem is minden kristálytiszta, Zoli meséléséből emlékszem dolgokra. A kitolás és az azt követő percek elevenen élnek bennem. Csak feküdt a hasamon "höh" mondta és a szemembe nézett, semmi balhé, nyugodtan szuszogott és nézett, mi meg könnyeztünk az Apukájával. Most a Dzsungelkönyvéből táncolták a Tigristáncot. Kezükön tűzpiros szalag, hajladoztak a zene ütemére, föl, le. Iskolába fog menni.Egy hét van még az óviból és a lányom, az én drága elsőszülött lányom, soha többet nem lesz óvis. Most önfeledten mesél Andrisról, akit szeret, az első csókról- Jajj Anya, az egy puszi volt!- mondta:) és mosolyogva belebámult a levegőbe. Tegnap összebújva, egymást átölelve hallgatták az alvós mesét, mesélte az Óvónéni. A műsor után egymás mellett ették a "bankett" tortát. A többiekkel együtt vihogtak, a műsorról beszéltek, és arról ki mi szeretne lenni és persze félszavakból megértették egymást, hiszen '98-ok. Zoé lovas oktató szeretne lenni, Márk rockénekes, többen fodrászok, óvónénik, tanítónénik, vagy állatkertben etetők. Dóra úgy döntött, hogy a megasztárban lesz énekesnő. Mi meg meghatódva hallgattuk Őket így együtt. Ki tudja, talán nem utoljára, hisz, mindenki megkérte a másikat, hogy ne veszítsük egymást szem elől. Könnyeket törölgettünk, röpködtek az "EMLÉKEZTEK?" kezdetű mondatok, és emlékeztünk a mára már szállóigévé vált mondataikra:) Nagyon jó volt ez a négy év együtt, kár, hogy így repül az idő....

2005. június 1., szerda

Zöldborsó


Végre megjelentek az új dolgok. Úgy mint hagyma, krumpli, répa, borsó. Vettünk is vagy 2 kilót. A gyerekek örömmel álltak neki pucolni. Máté még sosem csinált ilyet, de nagyon meglepődtem, hogy a kis kezével milyen ügyesen pergeti az apró zöld szemeket a saját kis edényébe:) Zoé gyakorlottan szedegette, és eszegette.:) Íme a kép, hogy milyen ügyesen pucolják:) Nekik játék volt, nekem meg óriási segítség:)