2005. szeptember 13., kedd

Zoé iskolás lett

A nyár hipp hopp repült el. Szinte csak egy szusszanás volt. Mintha csak megpihentek volna a gyerekek játék közben. Megmondom őszintén, nagyon nehezemre esett korán reggel felkelni. Nem úgy a gyerekeknek. Zoé szinte az iskolatáskájával aludt, annyira várta a nagy napot. Ekkor még bekísérhettük az osztályba, és nyugodt szívvel jöttem ki, mert tudtam, hogy a terem biztonságában, nem történhet vele semmi. Ilyenre gondolok, hogy nem lökdösik a nagyok, nem szólnak hozzá rondán...stb. Alig vártam, hogy érte mehessek, hogy megtudjam mi történt, hogy érzete magát, milyenek a tanítónénik, milyenek az osztálytársak, és úgy egyébként, milyen volt az első nap?
Természetesen rögtön esemény dús volt. A mögöttük ülő kisfiú (G.V) húzkodta a haját, a padtársát meg megfenyegette, hogy "pofán veri" , ha még egyszer hátrafordul. Az ebédlőben megütött egy másik kislányt, akinek vérzett a foga. Természetesen anyai lelkem nem engedte, hogy szó nélkül hagyjam, másnap reggel beszéltem a tanító nénivel, miszerint G.V. azonnal üljön el az egyetlen leánykám mögül:) Megnyugtattak, hogy nevezett G.V. nem keseríti meg a lányok életét, sajnos más miatt is muszáj lesz elültetni. Azóta ilyen atrocitás nem éri kislánykámat, hordja haza a napocskákat, ami azt jelenti, hogy nagyon ügyes volt az nap.
Egyelőre nagyon lelkes, első dolga, hogy házit írunk -ha éppen van. Rendbe tesszük a tolltartóját, és csak utána megy ki az udvarra. És nagyon büszke vagyok rá, mert négyük közül (egy csoportba jártak az oviban) Ő az, aki mindig mindent elmesél, mindig tudja, hogy mi a lecke., ezért a többi anyuka engem hív egyeztetési céllal. És ilyenkor (IS) dagad a mellem a büszkeségtől:)



Dolgozunk

Dolgozó nő lettem. Nem nagy szám, mondhatná bárki. Nekem az. Évek óta nem csináltam semmit csak a gyerekeket neveltem. Most 6-kor kelünk. 7-kor indulunk. Elkísérjük Zozit a suliba, könnyes szemmel végig nézem, ahogy elnyeli az iskolakapu -mert bekísérni nem szabad Őket- aztán Mátéval felülünk a másik buszra és elmegyünk az oviba. Megvárom, hogy reggelizzen, és elindulok dolgozni. Végigdöcögök a városon, aztán leülök a gép elé. Milyen szerencse, így legalább van netem, folytathatom a naplóírást. Délután vissza megyek a Zoziért, együtt megyünk a Mátéért. Amíg felöltöztetem, addig Zoé trécsel az óvónénikkel. Majd hazaindulunk. Szinte beesem az ajtón. A gyerekek játszanak az udvaron, majd vacsi, fürdés, mese és alvás.Vége a napnak.
Annyi minden történt, nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Legjobb lesz, ha mindent külön lejegyzetelek.