2005. november 16., szerda

Naháááát!

Netünk még mindig nincs. Most a tesoméknál vagyok, akiknél egy gyönyörűséges tündérrel bővült a család.Jázmin pont egy hete robbant az Ő és mindannyiunk életébe, szó szerint. Első szülés 4 óra alatt. Irígykedve hallgattam tesom szavait reggel fél hatkor amikor is megkérdeztem: Na hol tartotok, hogy bírjátok? Erre nemes egyszerűséggel felnyihogott és közölte, hogy úton van hazafelé. Azóta más lett az életük, de ezt ugye nem kell senkinek sem ecsetelnem.
Ma van az Öcsém szülinapja, és emlékszem 7 éve pont ezen a napom vittem a lányomat először sétálni. Bizony Zoé 7 éves lett. Csak ismételni tudom magamat: Eszméletlen, hihetettlen..stb tőszavak:) Jól megy neki a suli és nagyon szereti is szerencsére.
Szombaton megtudtuk, hogy kilapul a hasamban. Valószínűleg egy kislányka, aki hihetettlen módon eleven, minden uhán ficereg, integet, tátog, nyújtozkodik.És nagylány, bízony. A dokibácsi komentálta így, amikor megszólalt. Nahát, ugy csinál, mintha nagylány volna, fejjel lefelé van.:) De ez semmit nem jelent, még ezerszer változtatthat a pozícióján, ugyanis még csak 20 hetes:)
És most leírtam volna, hogy miért nahát, de kétszer is "elmászott" az oldal, ugyhogy égi jelnek tekintem, és csendben maradok, csak magamban döbbengetek meg dolgokon.....