2006. február 19., vasárnap

Jól vagyunk

Nem is tudom mit írjak. Net még mindig nincs. Időnként hiányzik. Szinte már észre sem veszem. Akkor tünt fel a legjobban a hiánya, amikor januárban a szülinapomra megkaptam a naplómat nyomtatásban. Bizony! Nem akartam hinni a szememnek. Gyönyörű rendezett sorokban ott állt lefűzve a fotókkal, hozzászólásokkal. Anyukám 1 hétig éjszakába menően másolt, nyomtatott, fűzött.Az eredmény csodálatos. Na akkor éreztem a net hiányát, hogy mennyi mindent nem írtam le. A Karácsony, az első hó, téli szünet, születésnapok, negyedéves értékelés a suliban, majd a féléves, farsang, és persze a legkisebb növekedése. Mert egy pillanatra nem hagyja, hogy megfeledkezzem róla. Harmadik gyerekhez méltón, Ő is szót akar kapni, elvárja, hogy a testvérei beénekeljenek Neki, hogy hallgatózzanak, hogy simogassák, vagy épp az Ő kizárólagos zenélőjét nyomják oda a hasamhoz, hogy jól és tisztán hallja. Ilyenkor elégedetten elnyúlik, majd kopogtat, ha csend lesz: hahó, mégegyszer!
Ezer százalékra mondják, hogy kislány. Nálunk meg gyarapodnak a rózsaszín kisruhák, mert valamiért a lányos dolgok szinte csak rózsaszínben kaphatók. Egy kicsit félek a szüléstől, a harmadiknál én is megtudtam, hogy milyen is ez az érzés. Érdekes a többieknél semmi ilyen félelem érzésem nem volt. Van aki mosolyog, van aki biztat, hogy minden rendben lesz, ne izguljak. A kis pici is nyugtat, hogy úgy fog minden zajlani mint a karikacsapás. Ezt titkosan kettesben szoktuk megbeszélni, általában este. Vagy a kádban vagy már az ágyban fekve. A szülés időpontja meg csak közeledik, és mégis olyan távoli. Március 29.-e. Valószínűleg hamarabb fog jönni, mert a harmadik babák mamája nem tud annyit pihizni mint amennyit "kéne".
Szóval jól vagyunk. Édes, türelmetlen várakozásban telnek a napok.:)


U.I.:Köszönöm azoknak, akik nem felejtettek el minket, én is sokat gondolok Rátok!
Ha egyszer lesz netünk akkor a "nahát"-ot is leírom;)
Puszi mindenkinek!