2006. augusztus 31., csütörtök

Amikor rosszul döntök

Jajj mennyire meg kell fontolni, hogy mi legyen a büntetés ha nem fogadnak szót. És ezt hányszor megfogadtam már. És ugye be kell tartani, hogy következetesek legyünk. Hányszor toltam ki magammal, és büntettem saját magamat is egy hirtelen, nem átgondolt döntéssel. Így volt, hogy bent ragadtunk a lakásban, mert játszótér megvonást helyeztem kilátásba, vagy nem sütöttem palacsintát, pedig az én gyomrom is ki volt rá éhezve. Huuu, alig vártam a másnapot, hogy bepótolhassam. Szóval még így a harmadik gyerek után is elfelejtek gondolkozni. A következő történt velem a napokban. Este a vacsi, fürdés, mese után hajlandó vagyok azt hinni, hogy van egy gomb a gyereken, kikapcsolja magát és csönd van. Igaz itt még akkor nem tartottunk, hanem a jóéjtpuszinál. Körülöttünk ugráltak, Napsi az Apukájuk kezében, én telefonáltam- hm, baromi fontos volt, na mindegy. Előre küldtem Őket, hogy menjenek a szobájukba, mindegyik a sajátjába és feküdjenek be az ágyukba és ott várjanak megyek mindjárt. Máté nem tudom hányszor visszarohant, bohóckodott, hívott, hogy mikor megyek már? Mondtam, hogy menjen gyorsan vissza, mert nem tudom mi lesz. Csak visszajött és ugye nem gondolkoztam és beígértem a lehető legrosszabb büntetést:
- Máté, ha nem mész azonnal az ágyadba nem foglak simogatni! - azt gondoltam ez majd hatni fog. Hát nem hatott, és beteljesítettem az ígéretemet. Máté zokogott, hogy de igenis simogassam. Megkérdeztem, hogy miért nem feküdt le az ágyába? Azt mondta félt. Mitől? kérdeztem. A repülöktől. Miért félsz a repülőktől? Mert félek, hogy ideszáll az ablakomhoz és kérdez valamit. Máté nem tudd ideszállni, de ha ide is szállna nem kell félni ha kérdez valamit. Válaszolsz, ő megköszöni és elmegy. Sír. De Anya ülj le és simogasd a hátamat! Majdnem elbőgöm magam. Emlékszel mit ígértem ha nem fogadsz szót? Igen. Akkor miért nem csináltad amit kértem? Miért nem mentél az ágyadba? Mert félek a sötéttől. De miért nem kapcsoltad fel a villanyt és úgy vártál? Mintha elvágták volna, abbahagyja a sírást. Ja? Tényleg. Holnap felkapcsolom, jó? És szipog. Jó. És befordul a fal felé. Én meg reménykedem, hogy nem veszi észre, hogy nem tartom be az ígéretemet, mert ugyan nem ülök az ágyán és igaz, hogy nem a hátát, de simizem a fejét. És várom, hogy teljesen megnyugodjon. Szeretlek Anya! Mormolja. Én is Szeretlek kisfiam, és rányomok a fejére egy jóéjtpuszit.

Aranyköpéseik

Egy-két egérfarknyi történet, hogy ezeket se felejtsük el:)

Valahova készülődünk, én a tükör előtt, korrektor, alapozó, majd púdert rakok az arcomra. Zoé kritikus szemmel vizslat, memorizálja a mozdulataimat, majd megkérdezi:
- Anya most mit csinálsz?
- Probálkozom összerakni magam, hogy ne legyek ronda.
- Nem baj Anya! Mi már megszoktuk. :-D Majd a nagy röhögésemre azért hozzáteszi:
- Nem is vagy ronda....

Szintén Zoétól:

Ugrálnak a tévé előtt. Rájuk szólok:
- Gyerekek ne a tévénél ugrándozzatok, mert megbotlotok, és beleestek a tévébe és akkor mi lesz?
- Akkor benne leszünk a tévében? - Kérdezte Zoé:-D

Nem tudom ezt írtam-e már? Kék lett a házunk színe kívülről. Igazából nem voltunk vele megelégedve, dehát ez van. Máté nézzi, nézzi, majd megkérdezi:
- Anya, ha nem szép a házunk, akkor csúnya? :-D

most persze nem jutt eszembe több....

Kistestvérem

Az én kistesom gyerekkorában, egy göndörhajú csillogószemű kis Angyalka volt. Az oviban mindig beszaladt a mi csoportunkba, adott egy puszit, aztán szaladt is vissza az Ő csoportjába. Nagyon kis ügyes volt. Mindent szétszerelt, vissza nem mindig sikerült Neki, de mindenféle dolognak jól ismerte a belsejét. Nagyon jól rajzolt és úgy általában mindenhez nagyon tehetséges volt. Tulajdonképpen nem sokat változott. Ma is göndör a haja, csak nem lóg fürtökben mint annakidején, csillogó a szeme, még Angyalnak is elmegy, és mivel itt lakik az ikerszomszédságunkban, előfordul, hogy beszalad egy puszira, aztán szalad vissza a saját lakásukba. Ma is mindent szét szerel, de most már mindent vissza is tud. Még mindig jól rajzol, sőt, és továbbra is mindenhez szuper tehetsége van. Tehát így összefoglalva elmondhatom, hogy nagyon kis ügyi Öcsikém van. A gyerekeim az Ő kereszt gyerekei akik nagyon imádják, lesik minden mozdulatát. Zoé remélhetőleg örökölte rajztehetségét, bár meg kell említenem, hogy ebben igen ügyes a családunk. Apukám, Nagymamám és Zoé Apukája is igen ügyesen rajzolnak. Szóval Zoé és Máté alig várják, hogy átmehessenek hozzájuk és meg lessék a rajzait. Mert igen, tesom egy kiállításra készült, aminek már vége is van, de lázba hozta az egész családot. Mindenki nagyon büszke rá, köztük a kereszt gyerekei is. Máté azóta is kérdezgeti, hogy mikor megyünk a Márk KIÁLLÁSÁRA? Mert ugye tesom kiállt a kamerák és az újságírók előtt a képei elé, és naaaagy körmondatokban ecsetelte, hogy melyik képe mit ábrázolt. Tehát Máténak ez maradt a fejében és sokkal érthetőbb is számára. Tehát kritikus szemmel nézték Ők is a képeket amik természetesen mind tetszettek nekik. És nekünk is és mindenkinek. Akinek meg az irígységtől nem tudta hova tenni magában ezt a dolgot kétértelmű megjegyzéseket tett, de átláttunk a szitán. Nem volt nehéz:)
Kistesom büszke vagyok Rád! :)

Zoé az egyik kedvenc képem előtt:

2006. augusztus 26., szombat

Máté

Máté. Hát ha lenne időm unatkozni Máté akkor se hagyná:) Legutoljára a következő szerencsés baleset történt Vele. A teraszajtó tárva nyitva volt. Előtte lógott a függöny amivel épp a szél játszott felkapta, elengedte. Ezt nagyon szereti nézni Napsi. Szóval a szél ringatta a függönyünket. Máté a fejét előreszegte mint a bikák, és nekifutott a függönynek, hogy majd elszalad alatta. Hát nem így történt. A függöny hozzáér a kőhöz, és volt rajta egy 10 centis szakadás hosszában, amit egy ajtóbecsípésnek köszönhetett, ahonnan én húztam ki. Szóval Máté nekiszaladt, rálépett a függöny aljára, feje nekifeszült a hasadéknak, ami tovább szakadt, így belekerült a feje, miközben elvágodott és a fejével végigszakította a függönyt, mint egy felakasztva magát. Szerencsére kitudta venni a fejét. De a nyaka, hát valami borzasztó! Nagyon fájt Neki. Szerencsére már szépen gyógyul és nem így megy majd az óvodába. 4.-én kezdődik. Én várom is meg nem is. Várom, mert egy kicsit kettesben lehetek Napsival, többet pihenhetek, de kelhetek reggel hatkor. Azt meg nem szeretem. Viszont a gyerekeknek okosodni kell. Nem baj, teljes gőzzel várom az őszi szünetet:D

Iskolakezdés

31.-én évnyító, elsején pedig kezdődik az iskola. Vége a szünetnek, kár:( Simán beválalnék még egy hónapot, ahogy barátnőmmel beszéltük. Elsején reggel nyólcra kell vinni Zoét és 10:40-kor el is lehet hozni. Hát nem örülök egyáltalán. Máténak még nincs ovija, ugyhogy ott fogunk sétálgatni a suli környékén, mert mire hazaérnénk, már mehetnénk is vissza Zozkáért. Annyira nem látom, hogy várja a suli kezdést. Közömbösen vette tudomásul, hogy kimostunk az isitáskát és megvettünk egy pár füzetet. Még adósok vagyunk egy új tolltartóval, amit megígértünk Neki. Lehet emiatt nem örül?:)

Napsi

Napsi elmúlt 4 hónapos. Ezt 7400 grammal és 64centiméterrel ünnepelte. Nem is tudom mit írjak róla. Kínlódik a fogacskáival, néha fájdalmasan felsír. Egyszerre három jön Neki. Már csak kétszer alszik naponta. Korábban ébred éjjel mint eddig. Mostanában 3-kor kezd el nyöszörögni, szemet dörzsölni, lihegni. Így szokott ébreszteni. Aztán eszik, és rögtön vissza is alszik. Időnként én is, így a reggel együtt talál minket az ágyban. Vagy ötünket, mert előfordul, hogy csatlakozik hozzánk Zoé és Máté is. Még szerencse, hogy jó nagy az ágyunk. Szóval Napsi sokat mosolyog, alig sír. És mosolygott akkor is, amikor megkapta az oltását. Illetve akkor akart elkezdeni sírni, amikor pont készen volt. Így hamar eltereltük a figyelmét. Nagyon büszke voltam Rá. Ha meglátja a tesóit teljes extázisba esik. Mozog keze-lába és igyekszik felhívni magára a figyelmet. Ami nem nehéz, mert imádják. Most már Zoé is sokkal többet foglalkozik Vele mint eddig. Sokat emelgeti, hurcolássza. Anyáskodik felette. Én meg osonok a hátamögött, hogy nehogy valami baj legyen.