2007. február 16., péntek

Óriási hír!

Ma a mi kis Napsikánk ELINDULT!!!!!! Úgy ám!!!!!! Miközben az Anyja (az az én) főpróbát tartottam Vele a jelmezében, elindult. Csak így egyszerűen, teljesen természetesen. Felállítottam, mondtam Neki a varázsszót:
- Napsikám, áll a baba - csak, hogy tudja most állnia kell. Hátraléptem, fókuszáltam a fényképezőgéppel és az én Napsirépám (mivel répa lesz Máté farsangján :D) három apró lépést tett:)
Úgyhogy van egy répánk, aki menni tud, és ezt Ő is örömmel vette tudomásul:)

Az első lépés:

2007. február 15., csütörtök

Az esték

Gabi írta egyik hozzászólásában, hogy azt hitte csak első gyerekes anyukák ébresztik fel gyerekeiket alvásellenőrzés céljából:-D Ekkor határoztam el, hogy elmesélem mi van akkor, amikor végre elcsendesedik a ház és a gyerekek alszanak. Mind. Az összes:)
Zolimmal fekszünk, nézzük a tévét. Valami vidámat, bármekkora marhaság is legyen az :D nem számít! A lényeg, hogy ne kelljen bőgni vagy szomorkodni rajta. Nem is merem leírni, hogy miket vagyok/vagyunk képesek megnézni, hogy elfeledkezzünk a Világ borzalmairól. Szóval nézünk valamit, közben beszélgetünk, mert csak ilyenkor tudunk. Mesélek Neki, hogy mi volt a suliban, oviban. És mesélek Napsiról. Ő meg a melóról. Akár lazíthatnék is de neeeeeem. Nekem reklám alatt fel kell pattannom. Bemennem halkan a gyerekek szobájába, hallgatózni, hogy egyenletesen lélegeznek-e? Hogy takarót igazítsak - amit tudom, ahogy kilépek úgyis lerúgnak újbó l- fejet simizzek, puszit leheljek. Átosonjak a másik szobába. Rutinosan némán felűvőltök amikor rálépek egy kalózhajóba való ketrecre vagy egy Lego darabra. Aztán visszasántikálok és "megszagolom" Napsit, miközben kiosztom az Ő pusziját is. Majd lefekszem. És pihizek, egészen a következő reklámig vagy addig, amíg el nem alszom:)

Reggel

Amikor aludhatnánk akkor biztos, hogy Napsi kel fel elsőként.
- HE! - mondja, majd felül, dörzsöli a szemét. Gagyog valami leírhatatlant, majd ellenőrzi tudományát.
  - Hej Gyu! - kiálltja és csapkodja a térdét, majd kalimpál két kis kezével. Ezután tapsol, majd ütögeti kis fejét. Aki nem jött volna rá ez a "Hej Gyula, Gyula" kezdetű volt. Jó tudom, abban nincs tapsi de ezt is ellenőrizni kell, hogy megy-e:) Utána vár, talán pihent. Majd nagyon halkan azt mondja:
- Hiiiiiintá - ez is megy, ezt sem felejtette el:) Ránk néz, majd odamászik Apukájához.
- Hábláblá - mondja Neki és megpuszilja. Apuci úgy tesz mintha aludna. Napsi előveszi újabb tudományát. Kezével eltakarja arcát, majd előkukkant.
- Khhhh - mondja:) Aztám rám mászik, puszilgat. Elégedetten konstatálja, hogy kinyitom a szemem.
- Eheheeee - és vigyorog teli szájjal. Hat kis foga előmosolyog. Hat gyönyörű rizsszem. És nem bánom, hogy akár még alhatnánk is, hiszen a két nagy még javában durmol:)

2007. február 13., kedd

Ki vagy?

Ezt mindig elfelejtettem megkérdezni. Ki vagy kedves Bea, aki olyan jókat írtál nekem?:) Már próbáltalak beazonosítani de eddig minden Beám értettlenül rázta a fejét:)

Köszi a hszeidet!!!!:)

Busztörténet

Vannak reggelek, amikor szótlanul szorongunk egymás mellett a kettes ülésen négyesben. Máté segít a vezetőbácsinak, tekeri Ő is a láthatatlan kormányt, nyomja a gombokat és nyitja az ajtókat. Zoé bámul az ablakon, Napsi lóg az ölemben, én meg nézem Őket szótlanul. Az emberek unottan állnak. Csak egy szürke hétköznap, egy télféleség. És néha egy pillanatra beköltözik a buszba a vidámság. A vidámság egy néni képében jelent meg. Nagy nyögések árán kapaszkodott fel. Mozdultam, rám szólt:
- Meg ne próbálja! -és vigyorgott, ahogy araszolt beljebb.
- De szépek vagytok!- nézett a gyerekekre. Az utasok fészkelődtek, tudni akarták kik szépek?
- Nesze! Ez a Tied!- és hatalmas puszit nyomott Napsi sapkás fejére. Máskor talán mérges lettem volna, hogy vadidegen puszilgatja legkisebbemet de most nem. Mindenki mosolygott körülöttünk. A gyerekek is vigyorogtak. Ekkor a hátam mögül felállt egy férfi és átadta a néninek a helyét.
- Köszönöm. Hú most megfiatalodom! Nem igaz?-mondta nagy hanggal és várakozva nézett a mellette ülő kissrácra.
- Nem!-vágta rá zordul.
- Miért? Irígynek teccik lenni? - kérdezett kitartóan a néni. A buszban mindenki válaszra várt és mosolygott. Aztán hosszú másodpercek teltek el. A gyerek dacosan bámult ki az ablakon. Körülöttünk kisimultak a mosolyok, eltűntek az érdeklődés szikrái a szemekből. Gyermekeim várakozva néztek rám, mintha mondanák, hogy csináljak valamit. Fészkelődtem, gondolkoztam, hogy mondjak valami vicceset de semmi nem jutott az eszembe. Mosolyogtam Rájuk és mosolyogtam a kissrácra is amikor leszálltunk. Ő továbbra is dacosmérgesen bámult az ablakon. Talán nem is sejtette, hogy a vidámság próbálta megérinteni kis szívét.

2007. február 12., hétfő

Tündér

Teljesült Zoé vágya. Tündér lett. Miután gondosan kiválogattuk a ruháját meg a harisnyát, elkészítettem a frizurát. Hja kérem egy Tündérnek nem akármilyen hajkorona dukál! :) Amikor elkészültem vele, jöhetett egy kis smink, ami egyébként is Tündér lányomat még Tündérebbé varázsolta. Elkészülte után hosszasan nézte Zozkám Tündér mivoltát a tükörben. Én titokban lestem, ahogy minden részletet aprólékosan megfigyelt magán, elragadóan pislogott és mosolygott gyönyörűségén. :) A fényképezőgépben természetesen pont akkor merültek le az elemek, így csak jóval később tudtam megörökíteni Tündérlányomat. Miután az elemekbe életet lehelt az elemtöltő, beindult a fotózás. Zoé meg kitartóan pózolt, én meg csak ámultam szépségén:)

Horror

Ma édes, legkisebb leánykám enyhén a frászt hozta rám.
Mivel hétágra sütött a Nap, jó hosszú sétát tettünk meg. Patrival együtt toltunk, a nagyok bicajoztak. Időnként megálltunk és légzést ellenőriztünk. Patri is, pedig Jázmin már a 15. hónapját tapossa. Amikor hazaértünk Napsi még mindig alukált. Feltoltam a teraszra és átmentem Patriék kertjébe. Időnként visszanéztem Napsikámra. Egyik alkalommal szétvetett kezekkel, nyitott szájjal, üveges nyitott szemekkel feküdt. Meghűlt bennem a vér és a másodperc tört része alatt egy csomó minden lejátszódott bennem. A " Biztos csak alszik", "jajj mit csináljak?" "Megrázzam?" mondatok mind szerepeltek gondolataim között. Aztán a szemhéj fújást alkalmaztam. Napsikám óriásit ugrott, kezeit összecsapta majd újra széttárta, szemébe élet költözött és riadtan nézet rám. Rám, aki a frászt hozta rá, megzavarva legédesebb álmát. Mielőtt sírni kezdett volna kivettem a babakocsiból és össze vissza puszilgattam. Nehéz sziklák hangját hallottam koppanni a lábaimnál.:)

2007. február 10., szombat

Gumimaci

A neten kering. Egyszer Zoli véletlenül megmutatta. Azóta fan lett. Beindul, csapkod, rugózik, tapsikol, annyira örül ha meghallja :)
Remélem csiszolódik majd az ízlése ;)

Betegség

Csütörtök hajnalban előbb Zoé majd egy dolbys Zoé-Máté hányással Máté is csatlakozott a betegek sorába. Zoé egyből elkeseredett:
-Mi lesz a pénteki Farsanggal?:(- megígértem, hogy itthon beöltözhet, azóta várja a nagy pillanatot. Ami ma lesz csak még nem tudja.:)
Zoli hasmenéssel csatlakozott hozzájuk, így csak én maradtam talpon. Remélem nem is lesz semmi bajom. Azóta jól vannak. Bekapkodták a homeos bogyókat. Idénre elég is lesz a betegségekből! :D

Néha

Néha büszke vagyok magamra. Például Kedden, azaz 6.-án.
Reggel Napsi hányására ébredtünk. Háromszor hányt egymás után. Nem ijedt meg, nem esett kétségbe. Én annál inkább. Mit csináljak? Hogy vigyem a srácokat suliba, oviba? Nem akarom, hogy végig hányja az utat. Ráadásul mára kaptam egy hónappal ezelőtt időpontot az ortopédiára a szomszéd kerületbe.
Szépen felöltöztünk mindannyian. Egy óra telt el Napsi rókája óta, gondoltam megkockáztatom az utat. Jól felszerelkezve elindultuk. Napsi nyakában egy több rétegbe hajtott pelussal. Minden rendben volt, kis vörös nem mutatkozott. Az oviban szokás szerint megvártuk egymást Szilvivel. 12:20-ra volt időpontom, addig ráértem. Napsi viháncolt, jó hangulatban volt. Beültünk a mekibe. Tanakodtam Szilvivel, hogy mi legyen. Aztán felhívtam a körzeti gyerekrendelőt, mégis csak lássa a Dokinéni a lánykámat. 12:10-re kaptam volna időpontot. Mondtam az nem jó, mert ortopédiára kell mennünk. Azt tanácsolták menjek oda rendelés elején és behívnak. Felhívtam az ortopédiát, elmondtam mi baja van Napsinak. Azt mondták menjünk nyugodtan. Addig gondoltam ügyet intézek. Felkerekedtünk, én az Önkormányzathoz, Szilvi hazafelé vette az útját. Hipp-hopp elintéztem Napsi pénzügyeit, amit az önkormitól kap a babkötvényébe. Utána átrohantam a postára meghosszabbítani a levélutánküldésünket. Aztán gondoltam egy merészet és buszra szálltam, elindultunk az ortopédiára. Üres volt a váró, rögtön behívtak. Elmondtam, hogy későbbre van időpontunk. A Doktornéni megkérdezte, hogy miért most jöttem? Pont válaszolni akartam, amikor közbe vágott az asszisztens:
-Telefonált, hogy a férje csak most tudja elhozni. :) Hálásan néztem rá:) Jó leletekkel távoztunk hiper gyorsan. Kint peluscsere, szopi és indulás vissza. Telefont ragadtam és újra felhívtam a rendelőt, hogy mégis kéne az az időpont.
- Már nem lehet időpontot adni, mert elkezdődött a rendelés de jöjjön nyugodtan, kevesen vannak. Így felpattantam a buszra és meg sem álltam kedvenc doktornéninkig. A váró itt is üres volt. Napsi reggel óta nem hányt, pedig azóta szopizott is. Kapott kúpot a hányásra ha esetleg mégis hányna. És ha már ott voltunk, megmérték. 74cm és 9000g, elérte az egy éves súlyát:)
12:20-kor az utcán voltunk. Elmentünk Zoziért aztán Mátéért, aki kicsit zokon vette, hogy felébresztettük délutáni alvásából. Amikor oda adtam Neki a focis fogkefét amit aznap vettem, gyorsan megvigasztalódott.:)
Ahogy hazaértünk Napsi háromszor kakilt be. Büszke voltam Rá, hogy hazáig tartogatta és magamra, hogy ennyi mindent intéztem egy nap alatt:)

Még mindig kérdés

Még mindig naponta megkérdezik, hogy, hogy bírom három gyerekkel. És igencsak elcsodálkoznak amikor azt válaszolom, hogy a gyerekekkel semmi gond. Hisz nem változott semmi. Most már hárman játszanak, hárman fürdenek, hárman alszanak. Igaz több a mosás a pakolás. Szerencsére nagyszerű segítségeim vannak. Rögtön ugranak a : "na akkor megy a kukába" kijelentésemre, pedig előtte többször kértem, hogy rakják el a cuccaikat :D Lehet ezzel a mondattal kéne kezdenem, csak egy kicsit finomítva? Mondjuk:
- Na mit dobhatok a kukába? Mire nincs szükségetek? - azt hiszem ki is próbálom. Van egy olyan érzésem, hogy nem is kell sokat várnom vele.:)
Ja és segítenek a mosogatógép kipakolásában is. Ó és még mennyi mindenben:)
Szóval csak a rohangálás a rossz de ezt már többször leírtam. Időnként azért büszke is vagyok magamra. Hogy miért? Elmesélem a következő bejegyzésemben:)

Amikor nagyon dolgoznak

Természetesen együtt, egyszerre, egy helyen:)


Itt egy kép lenne, hogy melyik, nem tudom, mert a babaszoba törölte az összes képemet a naplóból. Ha esetleg rájövök, hogy melyik kép lehetett az akkor pótolom. 2012.aug.27.

Folytatom

10 hónaposan a baba stabilan ül és mászik. Ha foghatja a felnőtt ujját, már egészen ügyesen lépeget, sokszor elég, ha csak egy kézzel kapaszkodik. Hátrafelé mászva le tud jönni a fekhelyről. Öltöztetésnél segít, pl. pulóverbe egyre ügyesebben dugja a kezét.

Ez is mind igaz Napsira. December 30.-án lépegetett először kézenfogva az én Keresztmamámmal:) Azóta lazán egy kézzel is sétál sőt úgy is, ha csak a nadrágomba kapaszkodik.

Ha korábban módja volt próbálkozni, már majdnem egyedül iszik.

ezt már régóta csinálja.

Már nem vesz mindent automatikusan a szájába, viszont mindent megfog, majd eldob, elejt. Az etetőszékben ülve mindent, ami a keze ügyébe kerül, ledobál a földre. Ha visszaadjuk neki, újra ledobja.

Ez is kipipálva:-D

A bosszúságot kerülendő a kisebb tárgyakat fonallal a kiságyhoz, járókához rögzítjük, így kidobja, de megtanulja visszahúzni, és örömét leli ebben is. (Balesetek elkerülése végett könnyen szakadó legyen a fonal.)

Ez jó ötlet, kipróbálom, kíváncsi vagyok tetszik-e Neki a pecázás:)

Érdeklődik a többi gyerek iránt. Ha másik baba van a közelben, megérinti, mosolyog rá.

Két tesó mellett furcsa lenne ha nem így lenne:-D

Felügyelet nélkül nem tanácsos a kisbabákat egyedül hagyni.

Tényleg? :O :-D

Kemény lapú könyveket, képeket már szívesen néz, lapozgat. Az újságot, könyvet rendszerint összegyűri, esetleg a szájába veszi. Az első szavakat kimondhatja. Több szótagot is mond egymás után, gagyog. Esetleg néhány szótagot egymáshoz illeszt, "halandzsázik". A szavakat már jól is kiejtheti, bár nem mindig a megfelelő célra.

Imád gyűrni, tépni. A kis darabokat még kisebbre.
Mostanában sokat jajajajj-ozik:)

Ha valamit nincs kedve csinálni, egyre többet ellenkezik.

És szerintem ez így van jól:)

A napokban megkóstolta a kiflit. Mondanom sem kell, hogy nagyon boldog volt:)

2007. február 9., péntek

Tudja vagy nem tudja?

Mára ez az utolsó bejegyzésem:)

Napsi 10 hónapos és 6 napos. Lássuk mit "kéne" tudnia és mit tud.

A legtöbb baba

"pápá"-t integet
az apró tárgyakat két ujjal felveszi
jól kúszik, mászik
kezével jelez

Ez mind kipipálva:)

A babák fele

"papá"-t, "mamá"-t mond a megfelelő szülőnek
nevére figyel, a "nem"-et megérti
kívánságát egyértelműen, mutogatva jelzi

Nem mond papát, mamát, viszont néha olyan mintha Anyát kiabálna. Ilyenkor mindig rám néz. Néha még "hálló"-t mond, "pápá"-t miközben integet és a legújabb a "hinta", legalábbis a dallam az:)
Nevére figyel, bármely becézésről is van szó. Mutogatni nem mutogat.:)


Néhány baba

pohárból iszik
egyedül áll néhány másodpercig
a tárgyakat dobozba rakja

Ezek szintén kipipálva.:) És még kiegészíteném a következőkkel:
Már egy hónapja mutogatja velünk a "Hej Gyula, Gyula"kezdetű mondókát, kivéve a has csapkodást. "Hálló" felszólításra a kezecskéjét a füléhez szorítja. Türelmesen végig hallgatja az "Ez elment vadászni" ujjacskás játékot és a "kerekecskénél" már előre nevet:) "Tánci" felszólításra vagy ha kedvére való zenét hall, erősen riszál:)
31.-én az asztaltól felém lépet egy icike picike Napsi lépést:)

"Hálló"

Kiváncsi voltam

Amit most elmesélek Január 30.-án történt.
Fürdés után hagytam Napsit bandázni az ágyunk körül. Én feküdtem Ő meg tette a dolgát körülöttem. Belekapaszkodott a polcba és felállt. Levett egy- két dolgot. Ki tudja hányadjára kóstolta meg Nagypapám pipáját amit egy dobozban őrzök. Rágta a pipaszárat és nézett.
- Ennyi elég lesz - vettem ki a szájából. A pipa visszakerült a polcra és Őt fellendítettem magam mellé az ágyra. Dögönyöztem rajta egyet majd hagytam, hogy kimásszon a karomból. Féloldalasan ült, bal kezével támasztotta magát. És akkor megpillantotta a mobilomat.
- Nem - vigyorogtam és ráraktam a kezem a telefonra. Ő szépen levette a kezemet, ha nem csatlakozott volna karom a testemhez tuti messzire repült volna. :D Miután félre dobta az akadályt, azaz a kezem, nyúlt a telefonhoz de abban a pillanatban tenyeremmel ismét letakartam a mobilt. Újra próbálkozott. Kíváncsi voltam, hogy rájön-e arra, hogy a két kezét kell használnia, hogy célt érjen. Négyszer próbálkozott türelmesen, nem keseredett el. Ötödszörre pózt változtatott és a jobb kezével elhajította kezemet a ballal megkaparintotta a telefont. Megcsinálta. Kiabálás, hiszti nélkül, ékesen bizonyítva nekem, hogy GONDOLKODIK! :)

Ezt kihagytam

Kihagytam a Szilvesztert, amit hármasban ünnepeltünk. Úgy mit Napsi, Zoli és én. A nagyok a Mamájukkal és a Papájukkal durrogtatták a kölyökpezsgőt és a konfettis pisztolyt. Ez utóbbit csak egyszer, mert nagyon büdös volt:-D
Napsikám estére lett beteg:( Így nem mentünk át tesómékhoz de kaptunk a bóléból. :)
Az éjfélt nehezen tudtam kivárni, legszívesebben aludtam volna. Zoli az utolsó percben rohant át két pohárral a kezében Öcsémékhez, hogy töltsenek hideg pezsgőt, mert nem akartunk magunk miatt kinyitni egy egész üveggel, ami úgysem fogyott volna el. Éjfélkor hármasban hallgattuk a Himnuszt. Koccintottunk, mindenkire gondoltunk a kortyintás előtt. Nem fogadtam meg semmit, csak arra gondoltam, hogy Boldog legyen az Új Évünk és egészségesek legyünk:)
Zoli táncra perdült Napsival a 2007-es év első zeneszámára. Mi volt az? Arra már nem emlékszem de a táncukra igen:)

Sőt!

Napsi békés mászása közepette felfedezte, hogy lakásunkban lépcső is található. Annyira izgalomba jött, hogy azonnal vágyat érzett rá, hogy kipróbálja. Nem tántorította el sem magasság, sem távolság. Bátran neki vágott és aki világéletében ezt csinálta elkezdett mászni. Egy-egy lépcsőfokon megtorpant majd visszanézett, hogy látom-e. Naná, hogy láttam, ijedségemet mélyre ástam és lelkesen buzdítottam akkor még 9 hónapos lánykámat. Közben szépen követtem és sikerült megörökítenem első mászását, amit most mindenki megcsodálhat:)
01.04
Megnyugtatok mindenkit, hogy aznap rács került a feljáróra, így azóta abba kapaszkodva kiabál, így fejezi ki nem tetszését:)

Mit tud Napsi?

Hihetetlen iramban fejlődik legkisebb cseppem. Mikulás előtt nem sokkal végre elkezdett kúszni. Először csak széééép komótosan, majd turbó tempóban nyomta a kommandót. Aztán elkezdett rendesen mászni. A mai napig ha nagyon siet valahova- általában tiltott helyre- őrült tempóra kapcsol, csattannak a kis tenyerek a kövön és kommandózik. Most már bárhova eljut ahova akar és persze, hogy akar.:) 10 hónapos a lelkem és olyan ügyesen áll már egyedül, hogy csak na. Bármikor elindulhat. Egy kézzel kapaszkodva leguggol valamiért, majd feláll. Elengedi amiben kapaszkodott és két kézzel vizsgál. Néha csak úgy rácsodálkozik régóta ismert kis ujjacskáira is. Tekergeti kezecskéit a másikkal megérinti, esetleg kostól rajta, hogy minden oké vele még mindig. Ügyesen csippent két ujjal bármit bárhonnan. Leginkább szöszöket, mikroszkópikus papír darabokat, amit PÖ! felkiáltásomra kinyelvez a szája szélére egy unott mosoly társaságában. Én meg leszedem, átnézem a földet, bár tudom, hogy úgyis hiába.:)

Adós vagyok.....

...a Karácsonnyal.Nem is hagyom ki, hisz ez volt Napsi első Karácsonya. Mint mindig most is 23.-án éjjel díszítettük a fát. Napsi többször megébredt, rohangáltam a fa és a kiságya között. Zoltánom annyira lelkes volt, hogy addig mindig leült és szépen megvárt, hogy együtt folytassuk a díszek pakolását. Amikor szundikálva találtam, nem tetszésemet ki is nyilvánítottam, miszerint : a büdös életben nem leszünk kész ha állandóan leül, mi több el is alszik amíg én visszaaltatok. Ő azt állította, hogy mindezt miattam csinálja, mert azt hitte, hogy együtt szeretnék fát díszíteni :D
Aztán "hipp-hopp" készen lettünk mindennel és hajnali fél háromkor már az ágyban voltunk és találgattuk, hogy vajon mit fognak szólni, reagálni a gyerekek. Természetesen ámultak bámultak. Pizsamájukban körbe járták a fát, nézték a fényeket. Napsi kerek szemekkel vízslatta és többször elkapott egy-egy gömböt. Már csak az érzés miatt:) Aztán lefényképeztük egymást a gyerekekkel és csak utólag röhögtünk, amikor néztük a kócos hajainkat és Zoli alsónacis pózolását a gyönyörűséges fa előtt:-D
Este szép ruhában Zoé szobájában ültünk, hallgattuk a zenét ami lentről szűrődött fel, vártuk mindannyian, hogy csengessen AZ ANGYAL, aki halkan lopódzott be, megrázta az odakészített száncsengőt, majd észrevétlenül osont át a másik lakásba. A gyerekek döbbentek voltak, mi is csodálkoztunk. Elégedett voltam, hogy Zoé kételkedését- amit nem hangoztatott csak azt, hogy a többi gyerek mit mondott a Jézuskáról és az Angyalokról- teljesen eloszlattuk:) Örömmel léptek be a szobába. A fát körül ölelték az ajándékok, lelkesen vetették bele magukat a bontogatásba. Máténál nagy sikert aratott a Lego vonat, Zoé szöszölt a kisbarátokkal, Napsi rágta a bociját és boldogok voltunk. Elborozgattam férjecskémmel ( Ő is, nem csak én) és vihogva elevenítettük fel tesómat, aki aznap kétszer díszített fát, mert először a szomszédjáét sikerült beállítania. Ilyen is van:)
Ismerkedünk a fával:)