2007. június 29., péntek

Azért, mert jó




Köszi V!:);-)

Simon István: Első lépések

Milyen öröm, hogy ellökhet magától
minden fogódzót, a széket, az asztalt,
és mehet köztük végre már magától
a nagy világnak még ki-nem-tapasztalt
útján először ez a kicsi vándor.

Talán szálerdő sűrűjén megy végig,
és szédítheti az első út hossza,
még feje fölé tartja kezecskéit
magasra, mintha így egyensúlyozna
vagy ujjongana, hogy csak nézik, nézik;

nézik, és hagyják már egyedül menni
boldogan, mintha benne az övékét
is meg akarnák boldogan könnyezni,
az elfeledett néhány első lépést,
hisz sajátjára nem emlékszik senki.

Első örömöd aranyból vert kulcsa,
kicsi fiam, hát itt lesz a szememben,
s párját a sorsod majd a hosszú útra
nem lopja-e be mégis észrevétlen
kis testedbe, mint egyetlen batyudba

Nincsenek megjegyzések: