2007. július 15., vasárnap

Szarvas

Szal Szarvason voltunk egy hétvégét, ami szuperül sikerült. Sátorban aludtunk, bár lehetett volna bent a házban is de a gyerekeknek ez a varriáció jobban tetszett. Közvetlen a Körösparton voltunk. Egy madárhálót feszítettem ki a két kerítés közé, így a biztonság is meg lett oldva. Volt kenuzás, úszás, kajakozás, bográcsban lecsó. Este szalonna sütés. Aztán kis rezsón palacsinta sütés 2 órán keresztül de megérte:) Megtanultak fára mászni, ami nagyon élvezetes volt, ezért többször megismételték és több pozícióból fényképre kellett rögzíteni:)


2007. július 3., kedd

Puszi

Napsi így szereti Mátét, hogy össze vissza puszilgatja:)


A gyík a csiga a cincérféle és a vakond története

Akár egy mese címe is lehetne. A mi mesénké, ami velünk történt. A gyíkkal még tavaly találkoztunk. Úgy éreztem "kiszúrt" magának. Az ablakban napozott és engem nézett. Én meg rosszul éreztem magam az átható pillantásától. Gyönyörűséges volt. A fiúk szerint királygyík. Fotóztuk minden irányból Ő meg pózolt nekünk. Aztán egy pallót támasztottunk az ablakhoz, mert szegényke, hátha nem tud lejönni. Aztán eltűnt. Mentem tesómékhoz, hogy megnyugodhat sikerült a kis gyíkjának megmenekülnie. Ekkor hallottam egy óriási csattanást. A gyík volt. Elém ugrott. Valószínűleg a ház faláról, ahova nem néztem fel. Mondanom sem kell, hogy összesz@rtam magam. Ez a gyík kinézett magának. Aztán szépen komótosan magunkra hagyott.
Aztán idén jött a csiga. Pici sárga-fekete csíkos házat egyensúlyozott a hátán. Nagyon barátságos fajta volt. Kíváncsian mászott az ujjamon. A kicsik visítva nézték. Ő pedig billegette szarvacskáit. Párszol elszavaltuk a csiga-biga gyere ki kezdetűt, hogy értsék miről van szó. :-D Barátságos csigánkról elfelejtettünk fotót készíteni de Őt is szabadon engedtük.
Így történt a hőscicérféleséggel is. Nyugodtan tűrte a fotózást. Hagyta hagy matassunk rajta. Aztán amikor elunta az egészet, szárnyra kapott és elillant. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek odáig voltak.
Nem kevésbé a vakondért. Fekete bársonybundás barátunk tesóm füvén kúszott. Beleterelte egy vödörbe és úgy vették szemügyre a gyerekek. Vakondpajtás két lábra állt, szimatolt, körbejárta a vödröt. Hagyta magát simogatni. A gyerekek boldogan nézegették. Majd az Apukákkal felkerekedtek és elsétáltak a közeli szántóföldre. Mielőtt elengedték volna, búcsúsimiben részesítették. A vakondunk egy fejessel egyből eltűnt, még azt sem mondta, hogy kéne egy zsebes nadrág.:)


2007. július 2., hétfő

Névnapjára - nekünk

Zozi a névnapjára degukat kapott. Mindjárt hármat, így a tesóinak is tudd kölcsönözni. Zoli ötlete volt, hogy legyenek felelősek valakiért. Nem esik nehezükre. A degu társaslény így kézenfekvő volt, hogy nem egyről lesz szó. Így lettek hárman. A deguk megszeppenve ültek a függőágyukon. Egészen egy napig. Azóta kiderült, hogy hangos egy népséggel van dolgunk. Sziporka, Csuporka és Puszedli néha pihennek meg. Rágják a rácsot a létrát, az itatót a tányért. Csicseregnek, cincognak. Nagy gombszemükkel figyelnek minket, ugrásra készek amikor nyílik a hűtőajtaja. Rekord gyorsasággal tanulták meg, hogy onnan finomság kerülhet a tányérjukba. Imádják a szénát, alagutat furnak bele, szaladnak, bújocskáznak. Zoziék meg élvezik. Körbeállják a ketrecet és ujjukat bedugva simizik őket. Vagy kiveszik és a karjukon rohangálnak. Hárman vannak. Három csaj...állítólag. Mi meg reménykedünk benne, hogy így is van. Már lemeoztam a degupopókat, bízom benne, hogy én sem tévedtem. Három szürke vidám kis degu-három gyönyörű tündér gyereknek. Ott vagyunk mi is amikor etetik, vízet cserélnek, takarítják, söpörnek utánuk. És kitudja hányszor söprögetek utánuk én, amikor kirepül a szalma a forgács. Hopp egy kukorica, hopp egy valami. Zoénak a névnapjára, nekünk azaz apának és anyának. :-D

Öcsém kontra Jázmin

Az Öcsém vigyázott Jázminra. Öltöztette, készültek ki az udvarra. Tesóm leült, ölébe vette eddigi egy szem lányát és el kezdte ráadni a cipőt.
- Dugd bele a lábad.
- Nem!
- De, de!
- Nem!
- De kicsim, mert csak így tudunk kimenni a kertbe- és húzta a cípőt felfelé.
- Nem, nem!- mondta rendületlenül Jázmin.
- De, de. - felete az Apja.
- Nem!
- De, mert akkor nem megyünk ki. - és tortnáztak, gyömöszöltek míg végre sikerült. Mind ketten örömmel mentek ki a kertbe. Jázmin rögtön a kapuhoz szaladt, hogy átjöjjön hozzánk. Nyitottam a kaput, lenéztem Jázminra az Édesre és a picike "kacsalábára".
- Te, kacsalábon van a cípője. - Tesom felröhögött. Minden "Nem" új értelmet kapott. Nem "nem veszem fel a cípőt", hanem "nem, nem jól adod Apukám!:-D

Megállapítás

Máté, az én kisfiam, fontos dolgott közöl a Mamájával, az én Anyukámmal::
- Mama. A Papa nem is olyan öreg. Nagyon gyorsan fut. Nem is tudtam a fogocskában elkapni:)

Az autó imádó

Ki lehetne más, mint Máté. Amikor az Apukája hazajött a kis teherautóval nagy volt az öröm. Az én Máté fiam, aki utál fényképezkedni bezsongott:
- Anya fényképezz le. Most a kerekénél, most az elejénél, most a másik kerekénél, most hátul. - Én meg kattingattam szorgosan, élveztem, hogy élvezi. Aztán amikor visszakerült a teherautó a telephelyre, Máté napokig "ápolgatta" nyomvonalát a homokban:
- Anya úgy állj be a kocsival, hogy ne menj rá. - És anya, azaz én, próbáltam úgy bearaszolni, hogy ne sérüljön az értékes teherautónyom.
- Jajj már alig látszik kesergett. - Aztán teljesen eltűnt. Óvtuk, védtük amíg lehetett.:) Teljes eltűnéséhez rásegített a szél és az eső. Most már nem kesereg Máté. Nyomokat húz a homokba a motorral, a bicajjal. Egészen addig amíg felénk nem téved újra egy kis vagy nagy teherautó:)