2007. október 29., hétfő

Halloween


Mióta tudom, hogy eredetileg egy kelta ünnepre vezethető vissza, szívesebben faragom a tököket a gyerekekkel. Ők kivájják, megrajzolják, én meg kivágom a szemeket, orrot, és a hegyesfogú szájat :) Mi is elriasztjuk a rossz szellemeket, hogy ne bújjanak a learatott termésbe, a tavaszt váró, nyugvó magokba. :)Esténként meggyújtom benne a gyertyát és a narancssárga fény elárasztja, betakarja a teraszunkat, aranyba, ezüstbe öltözteti az esőcseppeket.
Azért ha itt is elterjed, szívesen kísérem majd Őket és majd együtt gyűjtjük be a csokikat a "trükk vagy fenyegetés" után.:) Talán még én is beöltözöm banyának. Nem esne nehezemre hisz az alapanyag adott :D



Zozi 9 éves


Október 22.-én 9 éves lettél Te drága szemtelen kiskamasz:) 
Olyan nagy lány vagy már, el sem hiszem, hogy már mindent segítség nélkül csinálsz és egyre nagyobb a szád velem, amit néha vigyorogva néha teljesen felháborodva veszek tudomásul. Nagy gyönyörű lányom. Köszi , hogy ekkora segítség vagy, hogy reggelente meglepsz azzal, hogy már felöltözve lapítasz a takaró alatt, amikor megyek ébreszteni. És köszi, hogy ebbe bevonod a Mátét is, így könnyítve meg a reggeli rohanást. Köszi, hogy érted a matekot, mert így nem égetem magam, amikor segíteni kellene és ha mégsem értenéd az Apádat kéred meg helyettem :D Köszi nagyon, hogy amikor Máté kitalálta, hogy meglepiből fürdessétek meg a Napsit, Te megengedted Máténak, hogy Ő csinálja, viszont Te vetted ki a kádból, és raktad rá a pelust és adtad rá a pizsit. Annyira jól esett!!!! És tök jó, hogy ezt egy héten többször is megcsináljátok! Köszönöm a rengeteg puszit, ölelést amit nap mint nap Tőled kapok és ilyenkor kit érdekel, hogy visszabeszélsz nekem? És csak itt árulom el, hogy annak ellenére, hogy ezért kiabálok veled, sokszor szórakoztat és összecsapom a kezemet, azon morfondírozok, hogy Te Jó Ég! Mit fogsz csinálni 8 év múlva? Remélem, hogy ott leszek akkor is és akkor is ennyire fogsz szeretni mint most! :)
Isten éltesen nagyon-nagyon sokáig jó egészségben kiscsillagom!:)


Gondolkodj Egészségesen

Szeptember 29. - én részt vettünk egy családi(as) Napon a Margitszigeten. Leadtunk egy " 1 napom az óviban " rajzott, amit Máté nagy nehézségek, majd viccelődve kommentálva rajzolt meg. Cserébe kapott egy színezős mesekönyvet. A cél az volt, hogy minél több rajz kerüljön leadásra egy adott Oviból és így lehetett sok értékes ajándékot nyerni. Sok ismerőssel baráttal találkoztunk. Minden gyerek boldogan kereste a rajzokkal jelzett állomásokat és vitte véghez a feladatokat. Ebben nagy segítség volt Eszter. Mindent kipróbáltunk, megkóstoltunk. Kétszer vágtak neki a katasztrófavédelem akadálypályájának, mert annyira klassz volt a csúszda. Aztán végig hallgattak egy Kresz előadást, majd gyakorlatban is kipróbálhatták az elektromos kisautókban az igazi táblákkal és lámpákkal felszerelt pályán. Szuper nap volt!:)


Minden évben ( szept8 )

Minden évben elmegyünk a Vajdahunyad várába. Idén Világűr kiállítás volt. Még anno Kindertojás kiállítással kezdtek, aztán lett Esőerdő, majd Tenger élővilága, és most a bolygók. Izgatottan válaszoltunk a kérdésekre és fejtettük meg közösen a feladványokat. Néha bosszankodtam amikor az enyéimet félrelökték más gyerekek és senki nem volt a közelükben akik "megregulázta" volna őket. Viszont büszke voltam, hogy szép nyugodtan kivárták a sorukat. Aztán megnéztünk még egy gyorsulási versenyt a műjégpályán. Ez utóbbi a fiúk érdeklődését kötötte le roppant módon :)





Fülbevalós Napsugár

Szeptember 5.-én merényletet követtem el Napsi ellen. Mert hiába fogadkoztam, hogy minél hamarabb túl esik majd a ceremónián, elfelejtettem. Mire észbe kaptam 17 hónapos lett. Kiválasztottam egy napocskához hasonlító virágot. Az első lövés simán ment. A másodiknál amikor a kozmetikus csaj elugrott beragadt a pisztolyba a fülbevaló és alig bírtuk kiszabadítani a kis fülecskét. Napsi ordított én is majdnem. Aztán újra belőtte, miután meggyőzött, hogy biztos pontosan oda fog menni a kis virágocska. Túl lettünk rajta. A kocsiban hazafelé menet vigyorogva mutatott a fülére és baba nyelvén büszkélkedett az ékszerén.:) Szerencsére semmi baj nem lett a fülecskéjével, nem gyulladt be és ahhoz képest simán tudtam kezelni a lyukacskákat. 


Esti mese


Zoé megágyaz a földre, mindenkinek oszt egy párnát, takarót. Befészkelődnek és várnak. Várják, hogy felkuporodjam az ágyra és elkezdjek mesélni. És néha mind végig hallgatja, olykor valamelyik el kezd fészkelődni, addig addig amíg úgy tűnik, hogy már nem is nekik mesélek hanem magamnak. Ilyenkor összecsapom a könyvet és rájuk kiáltok.
- Vége a mesének!
- Jajj neeeee, figyeltünk!- és visszabújnak a takaró alá és esdekelve néznek rám. Én meg kinyitom a könyvet és olvasom tovább a mesét. És mesélek, mesélek újra csak magamnak, Ők vihognak, birkóznak de nem bánom:)


Augusztus 23

Másnap újra randink volt és szintén nálunk. Zoli gyerekkori barátjáék jöttek el a három gyerekkel. Anno amikor megtudták, hogy bevállaljuk Napsit, teljes egyszerűséggel lehülyéztek minket:) Aztán kiderült, hogy Zsuzsi másodjára ikreket vár:-D Hát így lettek Ők is nagycsaládosok és azóta is röhögve emlegetjük, hogy Isten nem ver bottal. Ám ebben a történetben ez nem is verés, hanem ÁLDÁS:)




Augusztus 22

Fontos dátum. Amíg Zoziék Anyuékkal bevették Őriszentpétert és mindenféle szuper dolgot kipróbáltak és megcsodáltak, bejárva a csodálatos környéket, én babatalit szerveztem a gyerekek és magunk örömére. A gyerekeket nem lehetett egy képre terelni egyszerre de azt hiszem elmondhatom, hogy szuper volt. Hat 17 hónapos totyizott a kertben, 6 strandolt a medencében, 6 baba rágta a főtt kukoricát, 6 gyermek üldözte a macskákat és hatan fordították fel fenekestül az udvart. (jó értelemben) Mi meg azt vettük észre, hogy egyre többet tudunk egymással beszélni, mert a csajok több időt kezdenek engedni nekünk...egy darabig:)


Azért mert szép


Szarvasi naplemente a Körösparton.


Milyen volt?


Milyen volt a Nyár? Meleg, kellemes, vidám, nyugodt, pergős, rövid, hosszú, fárasztó, pihentető...stb. Mert mindet megtapasztaltuk. Szarvas imádni való. És hiszem, hogy a gyerekeim is imádják. Élvezettel vetették magukat a fára és próbálkoztak a magasabb ágakra kapaszkodni, mint itt az Életükben is. Aztán fürödtek a Körösben, homokvárat építettek, komoly tornyokkal. Meglátogattuk kis barátaikat Danit és Gergőt. Amíg a kutyákat és a höriket nyúzták, vigyorogva nosztalgiáztunk az Anyukájukkal egyik legrégebbi barinőmmel. 

Pestre visszaindulván szokásunkhoz híven Békésszentandráson beugrottunk Jancsikájékhoz -aki már igen csak a hetven felé jár-és végighallgattam újra megunhatattlanul gyerekkori történeteimet. Ugy mint:
- Jacsika egy ketto!- biztatva Őt, hogy lépcsőzzön velem. Vagy épp szánkozni hívtam.
- Menjünk!
- Merre?- kérdezte Jancsika, én meg kijelentettem, hogy arra. De, hogy az arra merre volt, sosem mondtam, csak kacagott Jancsika, hisz nekem mindegy volt az arra a lényeg, hogy VELE.
Másik történet amikor megkérdezték, hogy:
- Mit csinál jó Anyád?
- Dodos Ila- Válaszoltam. Azaz Ila (az anya) dolgozik. 
Nehezünkre esett visszaülni az autóba és indulni. Zsebemben a túróskifli receptjével, memorizálva Emike és Jancsika nevető arcát és integető kezét, visszaintegettünk és elbúcsúztunk a nyártól.:)