2007. október 29., hétfő

Esti mese


Zoé megágyaz a földre, mindenkinek oszt egy párnát, takarót. Befészkelődnek és várnak. Várják, hogy felkuporodjam az ágyra és elkezdjek mesélni. És néha mind végig hallgatja, olykor valamelyik el kezd fészkelődni, addig addig amíg úgy tűnik, hogy már nem is nekik mesélek hanem magamnak. Ilyenkor összecsapom a könyvet és rájuk kiáltok.
- Vége a mesének!
- Jajj neeeee, figyeltünk!- és visszabújnak a takaró alá és esdekelve néznek rám. Én meg kinyitom a könyvet és olvasom tovább a mesét. És mesélek, mesélek újra csak magamnak, Ők vihognak, birkóznak de nem bánom:)


Nincsenek megjegyzések: