2007. november 29., csütörtök

Készülődünk


Minden délután meglepjük magunkat valamivel. Már sütöttünk egy adag brownies-t ami isteni lett. Készülnek az üvegmatricák az ablakokra. Készülnek a levelek a Mikulásnak és a Jézuskának. Apró csillagok lógnak az ablakra és a teraszajtóra, aranyfényt borítva a nappalira. Esténként csak ezek égnek a gyerekek imádják. Fel kellett szerelnem a világító koszorúnkat is ami az asztal fölött lóg. Szóval készülődünk. A lakást belengi a sütiillat a narancs a fahéj. Ma habcsók vagy almáspite fog készülni, még nem döntötték el melyiket válasszák. 
Adventi és karácsonyi illóolajat rotyogtat a mécses, összebújva, betakarózva nézzük a Tv-t és browniest eszünk. Zoé felháborodva meséli, hogy hányan nem hisznek Télapóban és Jézuskában az osztályból.
- Te hiszel? - kérdezem.
- Te? - kérdezz vissza.
- Persze. - válaszolom. És nem hazudok, mert tényleg így érzem :)
- Én is. - válaszolja. És csillog a szeme.
- Az Angyalokban is hiszel? - kérdez újra.
- Bennük a legjobban. - válaszolom, és mosolygok a három Angyalkámra:) 

Egyszer azt tanultam pszichológián, hogy azok, akik nem emlékeznek arra, hogy tudták meg, hogy nincs Télapó, Jézuska...stb. azok nem csalódttak gyerekkorukban amikor valahogy kiderült. Én nem emlékszem egyikre sem. Remélem Ők sem fognak. :)

Ez a kép tavaly készült, amikor is Napsi elaludt a buckalakó Mikulás ölében:)




2007. november 28., szerda

Újra és ELŐSZÖR!


Napsi újra 4.25-ig aludt. Annyira jó volt. Egyszerre kelt az Apukájával, így nekem ki sem kellett szállnom az ágyból. Kócos hajjal áll ilyenkor a kiságyban, kezében cumi, Mimi hegyek és várja hogy kivegyük. Aztán még aludtunk 7:15-ig. Meg engedhettük magunknak ezt a luxust hisz Zoziék a héten itthon vannak, nem kell rohanunk a suliba meg az oviba. 
Aztán ma reggel először belepisilt Napsi a bilibe! Nagyokat nevetett amikor meghallotta a biliben a pisi hangját de egész addig nem kelt fel amíg nem végzett. Olyan édes volt! :) Napközben Mimibabát többször ráültette a bababilire. Gondosan odafigyelt rá de Ő maga nem akart rácsücsülni. Mindegy is. Reggel már bizonyított :) Én legkisebb lánykám :)

2007. november 27., kedd

El kell mondanom, hogy...

...nagy segítségemre volt Zoé is ma reggel. Amíg összekészítettem Napsi ruháit, addig Ő mesélt neki a mesekönyvből. Napsi pedig mutogatott és lelkesen hallgatta nővérkéjét.:)


Bili


Zoé ilyenkorra már szobatiszta volt félig. Két évesen már csak éjszakára kellett a pelus aztán Karácsonyra az is elmaradt. Máté három évesen lett szobatiszta. Akkor jöttem rá, hogy mindig reggel pisilt bele a pelusba. Onnantól kezdve nem kapott éjszakára pelust és nem pisilt be soha többet. Napsi nyáron szembesült először a kakijával a teraszon. Akkor tudatosodott benne, hogy mi is ez valójában.
- Kaka - mondtuk Neki. Ezután mindig szólt ha kaka vagy pisi került a pelusba. A bilire nem akart ráülni, ki tudja miért. Ordított, ha alá toltam. Tegnap este merényletet követtem el ellene. Ruhástól rábirkóztam a bilire. Teljesen ellenkezett elveimmel de harcoltam. Ő üvöltött. Zoziék mellettünk álltak és drukkoltak Napsinak. Én meg biztattam Őket, hogy még hangosabban dicsérjék, és tapsoljanak is hozzá. Napsi elcsodálkozott és egy pillanatra csendben maradt szemeit elkerekítette, ott maradt a bilin, pontosan három másodpercig. Aztán felugrott és nagyon elégedett volt magával, mert tapssal jutalmazta magát.
- Éljeeen, bravóóóóó! - kiabáltuk. Aztán levetkőztettem, hogy berakjam a kádba. Közben Máté azt mondta:
- Tudod mit anya? Majd én belepisilek a bilibe, hogy lássa. - Napsi elámult a csodálkozástól amikor megpillantotta a végeredményt. Mi lelkesen dicsértük Mátét, hogy milyen ügyes és Óóóó meg nahááááát! Nem semmi Máté, hogy bele érzet a dolgokba :) Miután elmostam a bilit és letettem a földre, azonnal ráült Napsi.
- Ááááááá! - kiáltotta és tapsolt majd fel is ugrott rögtön. És ez így ment vagy 3 percen keresztül. Mi meg nem győztük dicsérni. Fürdés után újra ráült. Kezébe adtam egy quelle katalógus játékokat hirdető lapját és végig mutogattunk bilizés közben mindent. 
Ma reggel magától ráült újra és fél órán (!!!) keresztül ott olvasott és lapozgatott. Végtermék még nem került bele de most már azt hiszem egyenesben vagyunk. Nem sürgetem, örülök, hogy most már barátságot kötött a bilivel. :) Hát így történt, hogy a két nagytesója segítségével rávezettük a bilizés rejtelmeire:)
Ez a kép ma reggel készült


2007. november 26., hétfő

Sajnos :(


Sajnos beteg lett Zozka és Máté is. Zoé kezdte, szombat estére lázas lett. Máté Vasárnap reggelre ugatva köhögött, majd estére Ő is belázasodott. Napsikám tartja magát egyedül.
- Az anyatej áldott jó hatása - mondta a doktornéni ma délben.
- Még adhat ilyenkor is védelmet? - csodálkoztam el.
- Valamennyit mindenképpen, de nézzen rá itt a bizonyíték - és mosolyogva megdögönyözte Napsit.
Zoénak a mandulái, Máténak a torka piros. 
Szarul éreztem magam, mert pont a napokban gondoltam arra, hogy milyen szerencse, hogy ebben a tanévben még nem voltak betegek. Nahát elkiabáltam :( Jó a rosszban, hogy nincs komoly bajuk, nincs már lázuk sem, remélem nem is fog felmenni estére sem.
Lassan elkezdjük diszíteni a lakást, hisz vasárnap már Advent van, meggyújtjuk az első gyertyát a saját készítésű koszorúnkon. 
A madárijesztős koszorú lekerül az ajtóról, helyét a Mikulásos foglalja majd el. Kekszet sütünk a sütis dobozunkba és elkezdődhet a mindennapos kézműves szakkör, hisz vasárnapig el kell készülnie a koszorúnknak:)


2007. november 21., szerda

Sztrájk


Ma sztrájk van az iskolában, ezért úgy döntöttem sztrájkolok és nem viszem Mátét sem az oviba. Eszembe jutott egy öltözős párbeszéd amit Mátéval ejtettünk meg. Ehhez tudni kell, hogy befestettem a hajamat feketére. Mindenkinek nagyon tetszett, egyedül nekem volt furcsa, bár jobban érzem magam a 7 éves szőkeségem után. 

- Mátékám igyekezz légyszíves.
- Jó anya!
- Vedd fel ezt, addig kiviszem a cipőd a polcra.
- Jó anya.
- Jól van, vedd a szandidat.
- Jó anya.
- Ügyes vagy, menj mosd meg a kezed.
- Rendben te fekete nőőőőőő! - és két kezébe veszi az arcom és megdörzsöli. :)


2007. november 19., hétfő

Nem szeret

Kétségbe vagyok esve. Nem és nem szeret az én egyetlen fiacskám óvodába járni. Sokat sír elváláskor, ölel, nem enged. Hiába mindkét óvónéni részéről mindenféle trükk, simogatás, ölelés nem és nem akar bemenni. Ilyenkor fáj a szívem, sír a lelkem és megerőszakolom magamat amikor hagyom, hogy lefejtsék rólam a szorító karjait és mosolygok és vidám hangot utánozva mondom Neki, hogy " szép napot és nagyon sietek érted! " és néha kibírom, hogy nem lesz könnyes a szemem. Olykor dühös vagyok rá és magamra és felteszem a kérdéseket, hogy " hol rontottam el ", " hol hibáztam? " és olykor a " miért pont az én gyerekem csinálja ezt? " kezdetűt. Azt hiszem nem kell ecsetelnem amikor más gyerek produkcióját nézem és hallgatom végig az öltözőben, hogy micsoda megnyugvást jelent nekem. Ilyenkor egymást nyugtatjuk, vigasztaljuk az anyukákkal. Ilyenkor megváltozik mindenről a véleményem, más színben látom a dolgokat és előjövök a fronttal, a rossz éjszakával és a széllel. Ilyenkor másképp forog a Föld, szebben dalolnak a madarak, és másképp süt a Nap, mert rájövök nem vagyok egyedül! És boldog vagyok amikor mosolyogva, nem időt húzva rohan be a csoportszobába, olykor még visszaszól, hogy: " Menj haza Anya! ". Én meg persze hazamegyek miután bevásároltam vagy elintézem az elintézni valókat. Ma is ügyesen ment be, nem is tudom miért pont most írom meg ezt a bejegyzést. Talán, mert most nem fáj, nem vagyok elkeseredve és látom az alagút végén a fényt, hogy talán egyszer mindennap ilyen ügyesen fog bemenni. Azért ott motoszkál a fejemben egy kérdés, hogy vajon mi az oka, hogy ennyire nem szeret oviba járni? Remélem semmi rossz, mert ha csak azt megemlítem, hogy az Apukájával nem csinál ilyesmit akkor egyértelműen kiderül, hogy nekem szólnak a reggeli jelenetek, talán én vagyok az aki még nem szoktam meg, hogy a fiacskám oviba jár, ahol minden nap ott kell hagynom....


2007. november 10., szombat

Tegnap


Tegnap az én drága legkisebb lányom 4:45-ig aludt megszakítás nélkül. :) 
Újra örültem és megintcsak nem ébredtem fel arra, hogy miért nem ébred az én pindurkám.
Kimaradt egy pár szó és tudomány az összefoglalójából, így most pótolom.

Pák - Márk
Táta - táska
Mama
Papa
Apa- ezek teljesen tisztán.
Babi, bíbí - bébi
Cicá - cica
Pápcszi - hapci

Segít a Máténak bekötni a cipőjét. Elé guggol és szépen elkezdi hajtogatni a cipőfűzőt. Tekergeti türelmesen, közben a fejét jobbra-balra döntögeti. Majd amikor elkészül az egészet lenyomja a cipő tetejére és megtapsolja magát, mi is Őt. :)
Valamelyik nap találtam valamit az előszobában, megfogtam és behajoltam a konyhába.
- Bébi ez micsoda? Kell? - kérdeztem Zolitól. Az igen kell válasz után vissza tettem. Napsi felkapja a valamit, ugyanolyan dőlésszögbe helyezkedik és kiált:
- Bíbííí! - És itt valami halandzsa - lengeti a "papírcsőszerűséget" és leutánozza az iménti jelenetett. :)




2007. november 7., szerda

Szösszenetek


- Anya tudtad, hogy a "kindertojás" azt jelenti, hogy "gyerektojás"? - kérdezi Zoé.
- De okos vagy, igen tudtam. És azt tudod, hogy a surprise mit jelent?
- Nem, mit?
- Meglepetés.
- Szörprájsz- izlelgeti Zoé.
- Micsodaaaaaaa? Szörnyráz? - hahotázik Máté.
:D 

- Nálunk van még a Mama?- kérdezi Máté a hazafelé úton.
- Nem már nincs.
- Ó de kár:(
- De szombaton megyünk hozzájuk, jó lesz?
- Juhééééé! Igen, igen, igen! Miért megyünk?
- Mert megtartja a Jázmin születésnapját.
- Jajj de jóóóóóóó! És hány éves lesz a Jázmin?
- Kettő.
- Aztaaaa! Már ilyen nagy nő?
:D

Máté talál magáról egy fényképet.
- Ide nézz anya mit pillantottam meg- és mutatja magát a fotón.
:D


2007. november 3., szombat

19 hónapos


Bizony, bizony, pont ma. Tellnek a napok. Nosztalgiázva válogattam a ruháit, mosolyogva képzeltem bele a pici lábait, kezecskéit az 56-os rugikba. 18 hónapos adatok alapján, 81centisen 16 fogacska tulajdonosa. A 18 hónapos oltásnál sírt keservesen és nagyon lázas lett estére. Reggel még hányt is de azon kívül, hogy bágyadt volt, nem volt semmi baja. Máté csak magas lázzal küszködött anno, Zoé még azzal sem. Most már 12 kicsi kiló amit hipp-hopp könnyedén fel tudok emelni a levegőbe amikor a "gyí te paci gyí te ló" végén hangosan kiálltom, hogy "hóhahóóóóó". Éjjel pedig ólom súlyként nehezedik a 12 kilócska a válamra és botladozva viszem a mi ágyunkba. Mert még szopizik, mindig és ha teheti mindenhol. Nem alussza át az éjszakákat, bár itt kell megjegyeznem, hogy Október 11.-én reggel fél ötig aludt egyhuzamban. Ez nagyon jól esett nekem és még én sem ébredtem fel, hogy vajon miért nem ébred már fel? Egyre több szavacskát tud
- néni, nini - néni
- ácsi - bácsi
- vava - kutyus
- bum - mondja velem együtt a "bundám kócos, szőrös és a talpaim nagyok, BRUMM" -ját. És már előre formálja a picike száját azt a csöppet.
- ama - még mindig alma
- Mimi - minden kedvenc baba vagy alvósbarát
- bári - bari
- ködi - köldök
- Kukk - mondja és hív kukucskálni. Segít elpakolni. Bármit kérek segít hozni, vinni dolgokat. Még mindig sláger a kakispelus kidobása. Imádja a mesekönyveket, képes akár 10 percig is elnézegetni és ez vonatkozik bármi másra is. Tornyot épít a kockákból. Óvatosan két ujjal egyensúllyozza a többi tetejére. Ha elkészül kiált.
- Ányá - és rámutatt a toronyra és tapsol. Én meg tapsolok vele és ujjongok, hogy "nahát" , "de ügyi vagy", " csodás". 
- Sziá - szia
- Cicá - cica
- Baba
- Csip, csip - és csipcsip csókázunk.
- Csó - és hozza a papucsot.
- Evi (ez az én nevem) - mondja Zoénak 
- Máté - néha egész tisztán. 
- Bárbi - Barbie
- Páci - paci. 
Karikázgat mindenféle újságban és katalógusban, ahogy a tesóitól látta. Mutogat a játékokra és rendületlenül karikáz. Én meg mondom, hogy épp mire mutogat. Többször ismételni kell, mert addig Anyázik amíg nem figyelek. Hmm? Kérdi és ismétlem a szót. Ő meg nézi a számat. Aztán azt mondja "Jó" mintha rendben memorizáltam és egy másik képet kezd el nézegetni.
Már tud árulkodni. Mutat a játékra ami Máté kezében van és mutat az Ő kezére és magyaráz. És rájövök, hogy Máté elvette Tőle a játékot. A nagyok meg kacagják és többször megcsinálják vele, hogy beköpje Őket. Ő meg velük nevet. 
Kopog az ajtón. Pápá és hozza a cípőjét ha menni akar valahová. Szedi össze a táskámat az iszijét és valamelyik Mimit, indulásra készen áll.
Száguldozik a kismotorján a vízilován a járgányán. És rohangál a tologatósjátékaival. Beléjük gyömöszöl egy Mimit, megsimogatja és nekilódul. Boldogan kiált, kapkodja a lábait és repülnek a fürtjei, a táska a karján és valamelyik Mimi. A kerekek zakatolnak a konyha kövén, csattognak a szandálos vagy gumizoknis talpacskák, lötyög a Mimi. Ő meg úszik a boldogságban mi meg Vele, na és persze Mimi is:)




2007. november 1., csütörtök

Mindenkiért






Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.


Égig érjen a fény, és mi úgy szereténk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.


Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre,
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.


Demjén Ferenc : Gyertyák