2008. december 31., szerda

Búék


Hófehér csend jő.

Hallgatok: szívem üzen.

Karácsony, béke.


(Rácz Gabi: téli haiku)


Teljes behavazás.

Tartozások Decemberre amit mind, mind pótolni szeretnék.

A gyerekek Apósommal moziban.

Napsi itthon maradt. Mi is.

Ennyi címszavakban.



*


Gondjaid kerüljenek, asztalaid terüljenek!

Tárcáid ne ürüljenek, fürtjeid ne őszüljenek!

Barátaid szeressenek, jótündérek kövessenek!

B.U.É.K.




2008. december 30., kedd

December 24 reggel

Mint minden évben, mióta gyerekeink vannak, 23.-án éjjel díszitettük a fát. Reggel pizsamásan rohantak a fához. Napsi öröme külön édes volt.
- Nekünk is van karácsonyfáááánk! Itt a Karácsonyfaaaaa!!!
Már régóta kérdezgette, hogy nekünk mikor lesz, mert úton, útfélen belefutottunk egybe, csak nálunk nem volt még. És még csak sejtette, hogy mi vár rá este.











Advent


Ajándékokat készítettünk.










Advent

Készültünk a Karácsonyra fincsi sütikékkel.

























Noe Karácsony

Voltunk itt is. Habos kakaóztunk, vajas kalácsot, szendvicset ettünk. Zoé Angyalkás képeket készített. Műsorral, ajándékkal kedveskedtek nekünk.




Advent az Oviban





Kicsit kapkodósra sikerült de mégis jó volt, mint mindig. Szokás szerint sütöttünk mézeskalácsot, képeslapot készítettünk. Díszeket a karácsonyfára tésztából. Angyalkát csipkéből és tobozból. A meghittség most hiányzott, nem szólva a pedagógus anyukáról aki egyszer csak elrikkantotta magát, hogy " aki szülőnek érzi magát szóljón rá a gyerekére!" Mindezt azért, mert a gyerekek kicsit hangosabbak és elevenebbek voltak a kelleténél. Most már csak vihogni tudok ezen de akkor többen megdöbbentek. Ettől függetlenül egy jó délutánt töltöttünk el és még az sem zavart senkit, hogy időnként a mézeskalácsgyúrósszaggatós asztaltól felharsant egy-egy férfinek készülő kisfickó hangja, miszerint:
- Gyúrunk vazzzzzeee!
És gyúrtak.




Várták a Mikulást




5.-én este keményen megdolgoztak de megérte. Csillogóvá varázsolták a csizmácskákat. Mivel nekem másnap tanfolyamom volt, megkértük a kedves öreget, hogy nehagyjon ki az örömből. Így még aznap este megjött a Mikulás. Boldoggá téve a kicsiket és engem, hogy nem maradtam le gyermekeim mosolyáról.

Köszi Miki!!!!!

Úsztak Varga Danival


Erről sem írtam. Pedig bizony ilyen is volt. Fotósok, kamerák tüzében. Riporterek figyelték minden mozdulataikat. Ők és a többiek állták a sarat. Dániel is, aki igazán nagyon kedves volt velük.

Fogak vacogtak a bizony elég hűvös vízben de be nem ismertték volna semmi kincsért. Pláne nem Daninak. Hisz nem mással mint egy Olimpikonnal voltak, hozniuk kellett a formát.

Azóta boldogan kiáltanak fel, ha meglátják az Eurovit reklámot. Még Napsi is, aki csak a parton trappolt a kis papucsával, csini fürdőrucijában.
Mivel megígértem, hogy nem élek vissza a saját képeimmel az interneten /:))/így a megjelent képet csatolom.
Felismeritek Őket?:)

Hősök

Gondoljatok csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagycsak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy Mc'Donaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "Bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre Domestos korban. Ezek voltunk mi...Hősök?
Lassan 36 éve...

2008. november 30., vasárnap

Advent


Rónay György:

Advent első vasárnapja



Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok, hogy közel van a nyár. Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg korcs ágaimon más, mint a halál? Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már. De ha hozzám jössz, pedig megüzented, angyalod mégis álomban talál. Meg akartál rajtam teremni, rossz fán; Nem voltál rest naponta jönni hozzám. Ajtóm bezártam. Ágam levetett. Éjszakámból feléd fordítom orcám: boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám! Szüless meg a szívemben, Szeretet!
***
Advent időszakában minden vasárnap valami nagyon fontos dolog történik: eljön hozzánk egy-egy angyal. Az első vasárnap angyala kék köpenyébe burkolózva leszáll az égből. Miért teszi ezt? Hogy közelebb kerüljön az emberekhez. A legtöbb ember észre sem veszi Őt, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját, és megértik az üzenetet, amit a kék köpenyes angyal hozott. Ez az üzenet a szeretetről, a türelemről, a várakozásról szól, és arról, hogy kezdhetjük öltöztetni a szívünket az ünnepre.

VIP


Nagycsaládosnak lenni jó. Nagyon is. És sokszor előnyös is, mert ha nem lennénk azok, nem hívnának V.I.P. vetítésre. A nagy eseményre november 19.-én került sor az Aréna Plázában. Premier elötti vetítésen a 3D Hógolyó hadműveletet néztük meg. Kedvesen fogadtak minket, kezünkbe nyomtak egy-egy Mikulás sapit és kaptunk karszalagot is. Híres emberek között mászkáltak a gyerekeink. Zoé és Szilvi barátnőm Szilvi lánya autogramot kértek és kaptak is. Sikerült begyűjteniük Fésüs Nelly, Koós Réka, Mága Zoltán, Zsidró Tamás, Caramell, Szandi és Falusi Mariann kézjegyét. Nagyon kedves volt mindenki, többen a nevüket is megkérdezték a lányoknak és úgy dedikáltak. Zsidró még a tollat is megdícsérte, hogy milyen klassz csillogó és még arra is volt ideje, hogy megdícsérje Zoé nevét, sőt beavatta abba is, hogy Zoltán erika kislányát is így hívják. Szandi kivételével még fotót is sikerült csinálnom de vissza az elejére.
Egy Mikulás szórakoztatta a gyerekeket a vetítésig. Egész jó kis műsor kerekedett, közben üdítőket, szendvicseket, sütiket ehettünk. Aztán Csongrádi Kata és Caramell is énekelt. Utána sorban álltunk a büfénél, ugyanis mindenki kapott 1l popcornt és 3dl üdítőt. Itt találkoztak a gyerekek Szandival és igen csak meglepődtem, mert a TV-ben oly kedves, közvetlen, vidám nagycsaládos anyuka, igen kelletlenül adott a gyerekeknek autogramot. Csodálkozásom azért eltartott egy darabig, hisz a rendezvényre a gyermekfaluból is érkeztek szép számmal gyerekek, neki pláne más érzés ez.
Amíg Szilvivel a büfénél araszolgattunk Zolim leültette a 6 gyereket, majd rohanva értesített minket, hogy lent is van egy büfé, ami tök üres. Így mi is megkaptuk a 3D szemüvegünket és a lenti kongó büfében kiváltottuk az üdítőket meg a kukoricákat. Végre bent ültünk a teremben. Egy kis köszöntő után elkezdődött a vetítés. Hát nagyon tetszett. És miután láttam, hogy az egész terem a hópelyhek után kapkod nem csak én, már idiótának sem éreztem magam. Gyerekek felnőtek vísitva kacagtak, hajoltak el tárgyak elől és megdöbbenve vette tudomásul, hogy a Mikulás pont Őt tartja rossznak. Aztán persze kiderült, hogy csak viccelt a kedves, öreg, nagyszakállú. Vetítés után találkoztunk Falusi Mariannal aki nagyon kedves volt a gyerekekkel, mindegyikhez volt egy jó szava és készülvén, dedikált fotókat osztogatott.
A gyerekek és mi is nagyon élveztük a mozizást. Napsi végig ülte az egészet, a szemüveget se vette le. Egyszer tört el a mécses, akkor beült az ölembe. Sírásának az oka az volt, hogy a Hóember - aki jégből készített ajándékot vitt a gyerekeknek- jégbabája eltört és a kislány aki kapta szomorú lett. Szerencsére ekkor érkezett a Mikulás és kapott egy szép babát a kislány. Ezt látván Napsim is megnyugodott.
Ugye nem árulok el titkot hogy még vendégei leszünk a 3D mozinak?

2008. november 9., vasárnap

Botond Élete

Sokan szurkoltunk Botondnak, sajnos csak november 3.- ig tartott pici Élete. :(
"A csillagok ragyogása volt két szemében, Nap tündöklésénél szebb volt mosolya! Elindult egy lélek, Tovább szállt, Távolra tőlünk,mely nagyon fáj!!! "

2008. november 3., hétfő

Az Édes!




- Napsikám mit szeretnél karácsonyra?

- Ööööööööö, Télapót!

- Kicsikém Télapót biztos hoz majd a Mikulás. A Jézuska mit hozzon Neked Drágám? - Ő rám emeli gyönyörűséges szemeit és habozás nélkül rávágja:

- Karácsonyt.

2008. október 22., szerda

A nagy nap


Tehát éjjfélig nem született meg a mi első lánykánk. Ekkor a következő verzió reggel hét volt, ami természetesen szintén nem jött be. Aztán megérkezett a dokim is. Oxitocint kötöttek be, megrepesztették a burkot. Azt mondta délig biztos megszületik a babánk. Nagyon messzinek tünt ez az időpont. Héttől új szülésznő jött, Katika aki szintén nagyon - nagyon kedves volt. Borzasztó fáradt voltam. Már eljutottam arra szintre, hogy "nekem soha többet nem kell gyerek" és a "csináljuk vissza" is szóba került. A legviccesebb, hogy teljesen komolyan gondoltam. Aztán olyat is mondtam, hogy vigyen Zoli az ablakhoz, mert kiakarok ugrani. Erre Zoli mondta, hogy dehát a földszinten vagyunk, én meg azt feleltem, hogy akkor vigyen feljebb. Közben Katika az ágy mellé tette a telefont, mondván ugyis engem keresnek, így én lettem a telefonos. Szinte egyfolytában csörgött és a, hogy létem felől érdeklődtek az Anyuék a barátaink meg anyósomék, meg, hogy hol tartunk? Ez nagyon kedves gesztus volt, marhára élveztem. Aztán volt olyan, hogy a korházból keresték a szülésznőt és nagy nevetések közepette gratuláltak a leendő gyermekünkhöz. Már nem mozdultam, csak feküdtem az ágyban. Néha kiültem az ágy szélére de szólt a szülésznő, hogy gyengül a szívhang. Nekem pedig oolyan jó volt úgy és önző módon megkértem, hogy hagy várjak így még egy fájást. Megengedte. A percek csiga lassúsággal teltek. A szülésznő és az orvosom is bíztattak, hogy nagyon ügyes vagyok, hogy nagyon jól bírom és minden rendben lesz csak nagyon nagyon lassan tágulok. Délig nem lett meg picurkánk. Aztán egykor már császárt kértem, hogy nem bírom tovább. Dokim megnyugtatott, hogy a végtelenségig nem fognak kínozni de higgyem el haladok, kár kockáztatni. Lehet, hogy pár perc és már szülünk. Hittem is meg nem is. Orvosom elment és rá pár perc múlva jöttek a tolófájások , úgy kellett utána rohani. Én olyan boldog lettem. Megbolydult a szülészet, az orvos mondta, hogy mi fog történni én meg még ott két toló fájás közöt meg gondoltam magam és bejelentettem, hogy szeretnék majd még kisbabát. 3. tolásra 13:20-kor megszületet drága Zozikánk. 56cm és 3800g volt. Zolival elsírtuk magunkat.

- Biztos nincs baja, egészséges - jelentette ki a dokim, ami nagyon fontos volt számomra, sokkal fontosabb mint másnak, mivel toxoplasma fertőzésem volt.

- Biztos? - kérdeztem vissza.

- Biztos, higgye el az látszana, ha nem lenne az. A hasamra tették. Zozi nem sírt, csak nyöszörgött és belenézett a szemembe.

- Szia - mondtam Neki. És nem vette le rólam a szemét és simogattam és nem győztem betelni a szépségével.


Hát ez volt Zoé születésének a története. Sok vizsgálaton eset át de mindegyik a dokimat igazolta. Hála a jó Istennek semmi de semmi baja nem lett. 10 éves kiskamasz, nagy szájjal, szemforgatással, mindenféle színészi adottsággal. A mi lányunk és nagyon de nagyon és még nagyobban szeretjük!:))))))))

2008. október 21., kedd

Egy nappal a nagy nap elött


Tulajdonképpen mielőtt Zoé megszületett volna fiúra vágytam. Milyen klassz lenne egy fiú, így majd a kisebbiket- a lányomat - Ő kisérgeti minden hova. Ő lesz a nagy és okos bátyja, aki megvédi mindentől és mindenkitől. Ennek a nézetemnek többször hangot is adtam, gondolom már csak azért is, mert én marhára szerettem volna egy bátyót az elöbbi felsorolások miatt. Így, hogy nem volt egy nagy, okos és erős bátyám - ehelyett volt egy Öcsém, akiért én áltam ki konfliktus helyzetek idején :))) - kénytelen kelletlen este 8-ra haza kellett érnem az Úttörőházból, ahol a többi tinitársam még javában rázta a táncot a 80-as évek diszkózenéjére. Hmmmm, az volt ám a szép Élet. Hazafelé volt, hogy összefutottam az osztálytársaimmal- akik akkor érkeztek amikor én már hazafelé tartottam - és tök cikinek érezvén a dolgot azt mondtam, hogy a szombatesti filmkoktélban jó film lesz. Gondolom, illetve remélem, hogy van aki emlékszik még rá:))))))))))) Na szóval ezek miatt a tények miatt vágytam én fiúcskára - göndör hajú nagy barna esetleg kék szemekkel - , hogy az én Leányomnak ne legyen ilyen "mostoha" sorsa:)))))))))))) Meg hát egy báty sok helyes haverral...:))))))))

Érdekes módon, ahogy beköltözött az én első gyermekem a pocakomba minden megváltozott. Szinte rögtön éreztem, hogy kislányom fog születni és el sem tudtam volna képzelni egy fiút. Vágytam a kislányomra. Abszolút nem lepődtem meg, amikor az ultrahangon megerősítettek, hogy helyesek amegérzéseim. Zoli első perctől lányra vágyot, mert a lányok Apásak meg kedvesek de nem akarta tudni előre, így Ő csak a megszületés után tudta meg, hogy teljesült a vágya. És, hogy ezt most miért írom le? Hát kéremszépen azért, mert Zoé holnap 10 éves lesz. Bizony. 10 évvel ezelőtt pont - akkor csütörtökön - délben kezdődtek a fájások. Akkor hívtam fel a brainőmet, Hédit, hogy ezt és ezt érzem, 10 percenként és szerinte? Ő meg igennel válaszolt így hívtam a dolgozó Zolit, aki rögtön elindult hazafelé, utána meg az Anyut, meg a többi barátnőmet, meg szerintem mindenkit aki élt és mozgott bele értve a szomszédokat is. Ilyenkor már vigyorogva néztük egymást Zolival és vártuk a történéseket Vártuk, hogy végre elérjük a bűvös 5percet, hogy indulhassunk. Ekkor még nem sejtettük, hogy marha messze vagyunk a célegyenestől. Fájt, fájt még gondoltam is, hogy ó ezeket simán ki fogom bírni, nem rosszabb mint egy jó erős mensigörcs. Este fél nyolckor nem bírtam tovább és betelefonáltam a BM kórházba, hogy normális-e, hogy dél óta csak 10 perces fájásaim vannak? Na itt rontottam el de hát mi már türelmetlenek voltunk. Hiába mondták a szülésfelkészítőn, hogy nem megy az olyan gyorsan meg, hogy akár 16 órát is eltarthat egy baba megérkezése. Arról mélyen hallgatlak, hogy akár tovább is, sőt sokkal tovább.... Szóval a telefonban megkérdezték, hogy vérzek -e? Mondtam egy picit de tényleg csak nagyon picit, mert délelőtt aminoszkópos vizsgálaton voltam. Na a vért sem kellett volna említenem. Mondták, hogy menjünk be, mert telefonon nem tudnak véleményt mondani. Nyilván. Lefürödtem, próbáltam húzni az időt de lassan minden fürdésnek vége szakad ez történt az én tusolásommal is. Így szedelőzködtünk és elindultunk. Nagy örömömre már 7 percesek lettek a fájások:)))))))))) 9 óra körül mosolyogva csöngettünk a szülészet ajtaján. Teli szájjal vigyorogtam amikor nyílt az ajtó és Csilla szülésznő állt ott, aki rögtön megállapította, hogy ha ennyire vigyorgok itt még nem lesz baba. Ezt egy kicsit zokon vettem de a későbbiekben rájöttem, hogy teljes mértékben igaza volt, akkor már nem nagyon volt kedvem vigyorogni amikor a fájások lassan de biztosan erősedtek. De ehez még mindig több órának kellett eltelnie. Megvizsgáltak és közölték, hogy tulajdonképpen nyugodtan maradhattunk volna még otthon mivel még nem 5 percesek a fájások de a ctg kimutatta a méhösszehúzódásokat hazamenésről szó sem lehetet. Elmondtam, hogy miért jöttünk be, akkor derült ki, hogy egy tanuló szülésznővel beszéltem - aki akkor már haza ment - és valószínűleg nem merte azt mondani, hogy maradjunk otthon. Néztük a tévét, közben erősödtek a fájások. A szülésznő előkészített, elküldött zuhanyozni. Addig Zoli haza rohant, mert W.C-re kellett mennie:))))))))))) Meg hát a fényképezőgépet is otthon hagytuk. Amit aztán újra otthon hagyot a nagy kapkodásban...:)))) A fájások erősödtek, már nem vigyorogtam. Sűrüségük 5 percesek lettek. Aztán olyan is volt, hogy teljesen egybefüggőek és olyan is volt, hogy teljesen abba maradtak egy kicsit. Ekkor elaludtam egy picit, majd ósriási fájásokra ébredtem. Zoli eközben beöltözve statisztált mellettem. A szülésznő jóslata szerint éjjfélig meg fog születni a kisbabánk. Hát ez a jóslata nem jött be....




Folytatás holnap...:))))

2008. október 20., hétfő

Állatságok

Dirr egy füles:)))))))))
Így is lehet szopizni
Cicán cica


Essi, amikor még Pici volt





Már régóta akrtam írni a mi kis állatkáinkról, hisz oolyan régen esett Róluk szó. Mivel Ők is családtagok a történeteik szorosan kapcsolódnak hozzánk, illetve a gyerekekhez. Ilyen történet Yiné is a hófehér felemás szemű anyacicánké is, aki sajátjaként védelmezi a mi gyerekeinket. Bizony szó szerint. Először nem akartunk hinni a szemünknek de bizonyitékot kaptunk rá, hogy bizony Ő a gyerkőceinket védi.
Íme a történet:


Napsili - ahony Máté szólítja - a szemközti kutyit Essit a Stafi, még kölyök kutyát simizte a kerítésen keresztül. Yin felborzolt szőrrel, égnek álló hátára görbített farokkal nézte a jelenetet. Essi örömében, hogy Napsi simizi nyüszített. Ekkor Yin a kerítésnek ugrott. Mi csodálkoztunk, akkor még nem gondoltunk arra, hogy ez Napsi védelmében történt. Napsi el is jött a kerítéstől:
- Jól ván Yiiin, jól vááán. - Mondta Neki, miközben simogatta. Aztán visszament Essihez is, aki egy apró vakkantással emlékeztette Napsit, hogy Őt függőben hagyta Yin miatt. Így Napsi fogta magát és vissza sétált essihez és épp benyúlni készült akerítésen, amikor Yin újra támadfásba lendült.
- Te ez a Napost védi. - mondta Zoli.
- Nemááá, tényleg? -csodálkoztam rá.
- Igen, figyelj. - és elhívta Pöttöm lányunkat a kerítéstől. Yin is komótosan visszaballagot hozzánk de nem mozdult a lábunk mellől.
Zoli ekkor oda küldte a kerítéshez Napsit, Mátéval együtt. No több sem kellett Yinkónak. Morgott, nekirontott a kerítésnek és levágott egy irdatlan pofont essinek:))))))))))
Mi nevetésben törtünk ki a szomszédasszonnyal együtt. Egyrészt nagyon komikus volt a jelenet, nem beszélve Essi döbbent arckifejezéséről:))))

Szóval egy ilyen cicánk van nekünk. És most jöjjön egy másik történet. Egy etetésé, illetve az összes etetés így történik:

Az összes cica virnyogva mászkál, természetesen láb alatt, hogy megnehezítsék a tányérjukhoz jutásomat. Óvatosan kell mennem, mert így már megrántottam a derekamat egy rosszul sikerült korrigáló ugrással, amit Yin farkának a rálépése után produkáltam. Étel osztáskor dörgölődznek a lábamhoz persze folyamatosan nyávognak. Kivéve Grafitot, aki türelmesen, kihúzott nyakkal ül, gyönyörű szemeit rám emeli és hunyorog:)))) Eközben Napsi mint egy ténsasszony nyugtattgatja a felbójdult csapatot - és most jutottunk el a történet lényegéhez:

- Jól vááán, jól vááán. Ne síjjátok. Minnyá ágyá az Anya. Ággyá mááá minnyáááá. Jó vááán, minnyáááá. Kicsiknek is minnyááá. Ne síjátok, minnyááá. Anya csinájááá máááá, jó váááán.- és simogatja az apró és a nagyobb cicahátakat:))))))))))))))))))
És akkor el ne felejtesm megemlíteni Zozi észrevételét:
- Anya A Yinék pont olyanok mint mi. Nekik is három gyerekük van és pont két lány és egy fiú.
- Hiába no, nagycsaládosoknál már csak így megy ez:)))))))))))))




2008. október 18., szombat

A Szeretet Erő

Hiszem. Hiszem, mert kell valami amibe kapaszkodni kell, ami hitet ad:

A Szeretet Erő!

Véletlenül kerültem Botiék blogjára. Nem ismerem Őket. El nem tudom képzelni mit élhetnek át a szülők, nagyszülők, rokonok. Az Édesanyja aki Kisfia pocaklakó korától vezeti a naplót. Segíteni, ez járt a fejemben, hogy minden követ megmozgatni egy nagyon erős kisfiú Életéért.

Tehetetlen az ember...

Akkor jutott eszembe, hogy belinkelem a naplójuk elérhetőségét, hogy minnél többen ellátogassanak hozzájuk, hogy minnél többen gondoljanak szeretettel rájuk, hogy mindenki küldje a pozitív energiát, esetleg elmormoljon egy Imát.
Látogassatok el hozzájuk!

A Szeretet Erő!

2008. szeptember 29., hétfő

Levél a szőke nő anyjától

Kedves lányom! Lassan írom levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni. Már nem ott lakunk ahol eddig, mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgy hogy elköltöztünk. A házszámot sajnos nem tudom megírni, mivel az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni. Az új házban minden nagyon szép és jó. Mosógép is van, bár nem működik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belőle semmit. Mindent összevetve nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer esett az eső, egyszer három, egyszer meg négy napig. Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam mindegyiket, és beletettem őket a kabát zsebébe. Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot, és több mint két órába telt, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból. A nővérednek ma gyermeke született, de még nem tudjuk fiú-e, vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni vagy nagybácsi lettél. Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkás hordóba. Néhányan megpróbálták kihúzni, de Ő hősiesen ellenállt, és megfulladt. Szegény embert 3 napig hamvasztották. Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik.

Csókol szerető anyád!

Ui. Akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva.

Aki bújt, aki....




- Anyaaaa, számoljál, jó? Jó? - és a fejére húzza a takaróját. Csendben lapul, vár. Mivel semmit nem csinálok lehajtja a takarót és újra kérlel.
- Anya, számolj, jó?
- Jó. - mondom. Ő elégedetten betakarja a fejét és vár.
- Egy, kettő, három, négy, ÖT! Aki bújt, aki nem, megyek! - Néma csendben várakozik, szinte szuszt sem hallok.
- Hol, lehet a Napsi, jajj hova tünt? Merre lehet? Itt nincs. És itt sem. Jajj most mi lesz? Eltünt a Napsi. - A takaró mélyéről egy cincogi hang:
- Anya sírjál. - Sírok és úgy folytatom:
- Jajj brühühü hol a Napsi? - Vihogás. Majd a Takaró mélyéről:
- Anya, inkább ne sírjál.
- Jó. -válaszolom.
- Hol a Napsika?
- Anya mondjad, hogy hova tünt?
- Jó. Hova tünt a Napsi?
- Itt vagyoooook! -és felrántja a takarót, szája a füle tövéig szalad, kacag. Egy kis hancur után újra felszólít.
- Anya, számoljál és mondjad. Aki bújt aki. Nem megyeeeeeeeek!! - és bebújik a takaró alá újra. Én meg mosolygok, már nem javítom ki, hogy az úgy van, hogy aki bújt, aki nem, megyek. Minek is? Igaza van:
- Nem megyeeeeeek!

2008. szeptember 19., péntek

A csiga a madár és társaik



Sokáig gondolkoztam, hogy ezt egyáltalán lejegyezzem-e de azt hiszem magamat, magunkat fosztanám meg a későbbiekben ettől az aranyos történettől, amikor is később visszaolvasom a naplónkat. Így leírom.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ekkora örömöt jelent majd egy kaki a biliben. Illetve ez nem igaz, hisz harmadik gyermekes anyaként már tudom. De mint minden egyes gyerek tud meglepetéseket okozni, Napsugaram is meglepett. Egy bilizés után történt, amikoris felpattant és örömmel újságolta:
- Anya csiga!
- Hol Drágám?
- Hát itt.
- Hol?
- Hát a biliben anya!
És Valóban, betekintvén a bili mélységébe, farkaszsemet nézett velem egy csiga. Napsi büszke volt, hogy Ő ilyet is tud. Konkrétan: kakicsigát. Én meg elméláztam, hogy mennyire édes, hogy csigát vél felfedezni a saját produktumában. Így lett aztán madár, két kis szárnnyal de tényleg. Én meg csodáltam a fantáziáját, hogy mennyire édes, hogy mennyire örül és már értettem, hogy Valószínűleg a "szobrászat" öröme miatt kakil a bilibe és nem a W.C-be. Az ugyanis pottyantós és ott rögtön elmerül a cucc a csatorna sötét rejtelmeiben. Innetől kezdve, hogy rájöttem hagytam hagy csodálja a kis halmocskát és képzeljen, illetve ismerjen fel benne bármit. Ma reggel elefántot vélt felfedezni. És Valóban, én is láttam a felefelé kunkorodó orrmányt az elefánt fejére. Meg is örültem, hisz az ágaskodó orrmányú elefánt szerencsét hoz. Nem beszélve a kakiról, így duplaöröm. Itt említhetném az egyéb kakis babonákat... Visszatérve a bilihez, ha nem sikerül elsőre az azonosítás nem kell elkeseredni, mert annyira örülni szeretnénk gyermekünkkel és nem látjuk a valamit. Ennek is meg van a trükkje. A lényeg, hogy mesziről kell nézni és kissé hunyorogva...

2008. szeptember 13., szombat

Elkaptam egy üzenetet


Nem kellet sokáig várni Zoé újabb cetlijére. Napsugár volt a postás és a következő mondattal adta át a papírost:

- Anya Zozi küldi.

Íme:

"Szia anya!
Köriből nem értek valamit:

2.Miről ismered föl az alábi fákat? Készíts...

JA MEGVAN!!!"

Alá egy szív rajzolva, bele egy fej aki fogait mutatva röhög:)

2008. szeptember 11., csütörtök

Minden


Írok mindenről, mert most nem tudok csak egy témáról írni időhiány miatt.

Pl. Zoéról, akit magamban csak "cetlis Zoénak" hívok, mert édes drága üzeneteket hagy az ágyamon, a hűtőn, a pulton, a szigeten, az asztalon, a WC tartályon, a mosdón...stb. Üzenetei arról biztosítanak, hogy " Szeretlek Anya! Zoétól" vagy " Anya olvas lécives! Kérlek!!! Húzd alá! Igen és felette egy mosolygós arc és mellette, nem, felette szomorú arc rajzolva. Majd nyíl Fordícs és fordítok ahol ezt találom: Hanem akor mért nem! És vonalak, hogy arra írjak. Cetlit ragaszt a szennyestartó fölé a csempére, hogy "Gyerekszenyestartó!!!!!" ha valaki nem tudná esetleg. Aztán kapok olyat is, hogy gyere fel és búj mellém, meg olyat, hogy fáj a torkom naon. Szívemnek édeskedves üzenetek, amiket most mind nem tudok felsorolni de ígérem a következőről rögtön írok egy bejegyzést.

Mátékám. Még mindig az én bújós kisfiam a drágaságom a vehemens a sírós. Akivel kedden voltunk a nevelésitanácsadóban a figyelemzavara miatt. Mert nekünk hiába van két hiperszuper óvonénink aki már mikor felhívta a figyelmünket és mindenki más figyelmét, hogy foglalkozni kell Mátéval, csak most, egy évvel, - mit egy évvel, hisz májusban vége mindennek, tanácsadó sincs, - az iskolakezdés előtt kaptunk időpontot. Óvonénijeink mérgesek, mivel már rég elkezdhették volna hivatalosan is a foglalkozást és tényleg csak nekik köszönhető, hogy önszorgalomból már mióta járunk tornázni. Kicsit mérges is voltam, hogy a hölgy torna nélkül akarja fejleszteni de erős voltam és ragaszkodtam, hogy intézzenek Neki tornát is. A válasz az volt, hogy jó megnézi mit tehet. Bármit is fog nem engedek ebből. Remélem minden oké lesz és az én ficskámnak nem lesznek tanulási problémái a suliban.

Napsugár. A csoda! Állandó meglepetéseket tartogat nekünk és mindenki másnak. Jó ideje szobatiszta. Gyönyörűen beszél. Kezdődnek az aranyköpések. Ilyeneket mond például, hogy " Atyám Istem!" . Tegnap a doktornéninél már huzta fel a polóját az ölemben tök magától. Kérésre szépen kinyitotta a száját és a nyelvét is kidugta a doktornéni kérésére. Ráadásul úgy is hagyta amíg nem mondták Neki, Hogy "becsukhatod". Segít mindenben. Egyedül öltözik, vetkőzik. Hozza nekem is a ruháimat sőt van amikor rám szól, hogy én is szoknyát vegyek fel mint Ő. "Megcsinálom a hajadat" mögém áll és fésüli, tekergeti a kiskezében a tincseimet, kisimitja az arcomból a nem odavalót majd elém áll, megnézni a művét a "nézz rám" felszólítás mellett és attól függően, hogy tetszik-e a látvány folytatja vagy épp befejezi. "Kész!" mondja ilyenkor és elégedetten méreget és mosolyog dícsérő szavaimon.

2008. augusztus 26., kedd

Tegnap, azaz augusztus 25



A két Piskóta és köztük a Krém.







Az elmúlt heteket szokásosan, mint minden évben Szarvason töltöttük. Annyira nem élveztem, mert sajna bedagadt a térdem és csak bicebócáztam össze-vissza. Ma már újra hajlik és már egész jól közlekedem.
Mint mindig most is észvesztően gyorsan rohant el a nyári szünet. Tegnap már a tankönyvekért álltunk sorba. A mi drága Önkormányzatunknak hála ingyen kaptuk nagycsaládos mivoltunkra tekintettel. Könyv átvétel után beugrottunk a mekibe. Zoé ikerbarátnőivel csevegett, miközben ették a tojásosmuffint, Máté és Napsi a gumimacis bizgentyűt zenéltették. Tündivel (ikrek anyukája) néztük csajainkat és a csokis jegeskávénkat kevergetve jót beszélgettünk. Többek közt arról, hogy talán Balatonra költöznek egy új kapcsolat révén. Miközben biztatttam és örültem, hogy jöjjön össze, egy kicsit elszomorodtam, ha arra gondoltam, hogy Zoé barátnői elköltöznek.



- Nem baj, jöttök majd a Balcsira hozzánk nyaralni. -mondta Tündi. Én meg csak szorítok, hogy összejöjjön Neki/ Nekik.



Amíg lassan becsúsztunk a délutánba, két kisebbem a mekis csúszdában visongott. Mikor hazajöttünk már semmihez nem volt kedvem. A nagy semmit tevésben hamarosan este lett, majd éjjel. Tesomék telefonáltak a szomszédból, hogy talán most jött el, talán itt az idő, indulniuk kell a korházba. Jázmint átköltöztettem hozzánk, egy pár perces sírás után elaludt. Örültem nagyon és annak is, hogy tudtam a "GÜLLA" egyenlő a cumival így könnyedén teljesítettem kívánságát és szájába csúsztattam hőn áhítottját. Mikor éjjel egy is elmúlt tesomék autója gördült a kocsibeállójukra. Téves risztás volt. Így visszaköltöztette Keresztlánykámat, miközben nem tetszésemet fejtegettem, hogy szerintem hagyni kellett volna aludni.
Hát ez történt velünk tegnap és lassan pótolni fogom az elmúlt napok hetek történéseit. És arra az elhatározásra jutottam, hogy igaz, hogy nagy, mit nagy óriási meló lesz de bemásolom az előző bejegyzéseimet is, hisz azokkal teljes csak a naplóm. Most úgy érzem, mintha a levegőben lógna, mintha nem lenne alapja.



Ennyiiiiii.





2008. augusztus 2., szombat

Éjszakánk egész jól telt. Az ablak tárva-nyitva. Éjjel két gyerekből kettő befészkelte magát közénk, így már csak vigyázz állásban tudtam aludni. Ráadásul kaptam egy maflást is egy 23-as cipőméretű egyéntől külsőtalpéllel. A koronám fent maradt a fogamon, a zsibbadás után már nem is fájt.
Ma hazajön a legnagyobbunk a táborból. Izgatottan várjuk. Valami finit is kell Neki főzni, biztos éhezett egy hétig a kiscsillagunk.

2008. augusztus 1., péntek

Átköltözés

Azt hiszem azzal kell kezdenem, hogy a babaszobán írtam 4 évig a naplónkat. Aztán úgy érztem kicsi nekem/nekünk ott a Világ, így kitártam az ajtót és költöztem. Ide. És remélem jól választottam. Most azon gondolkozom, hogy vajon átköltöztessem-e az előző beírásaimat vagy hagyjam?

Hát ennyit bevezetésképpen.

2008. július 1., kedd

Amikor elcsendesedik a ház

Nem tudom ki, hogy van vele de én imádom amikor elcsendesedik a ház, főleg ha mindez időben történik. Ilyenkor még teszek veszek a lakásban, ücsörgök csöndesen, majd jön a kedvenc utolsó esti mozzanat, amikor is meglesem a gyerekeket alvás közben. Beosonok Zozihoz, nézem, nézem azt a gyönyörű pofiját, a dacos száját amivel most nem beszél vissza. Takarót igazgatok, csókolok, simizek és megyek Mátéhoz. Ugyanúgy szemrevételezem, figyelem a kisimult arcot, a pihenő makacsságot. Takarót igazgatok, csókolok, simizek és megyek Napsihoz a mi szobánkba, mert még nem választottuk le a szobát, így egy térben vagyunk Vele. Szóval osonok, nézem a kisbabát aki szopit imitál a szájával, a kis hurkás kezeit, hörcsög pofiját. És persze takarót igazgatok, csókolok, simizek és elindulok az ágyamba. Hátra lépek a kiságytól, némán felsikitok, a valami ami a talpamba állt elröppen a talpamról, még csak sejteni sem sejtem hova. Némán ordítok, mindenféle szitkot emlegetve, majd tökéletesre fejlesztett tudásommal pihe puha féllábas szökeléssel ki osonok a szobából. A Gyerekek mozdulatlanul alszanak. A lábam sajog így levezetésképpen sarkon járva teszek egy két kört majd bicegve de még mindig némán visszaosonok a szobába és befekszem az ágyba. A fájdalom enyhül közben mindenféle párbeszédet gyártok amit majd reggel a gyerekeimmel fogok folytatni a rendrakás rejtelmeiről. Duzzogok az ágyban egészen addig míg Életem párja meg nem jelenik az ajtóban és nagy lendülettel rá nem lép a valamire. Sziszeg, én folytotan röhögök, nézem a hülye indián táncot, hallom a halk szitkokat a valami megint máshol koppan és csak röhögök. Ő sziszeg, hiába némaságban én vagyok a Király nem úgy elfolytot röhögésben Napsi mocorog, Zoli felháborodottan, összehúzott szemöldökkel, féllábon ugrálva próbál rendre utasítani. A kép számomra még komikusabb. A párnába fúrom a fejem, elszáll minden "dühöm" a párbeszédek - amit imént buzgón gyártottam - mondatai szertefoszlanak, már nem is érdekesek. Zolim sántikálva befekszik mellém, nekem még mindig röhögnöm kell. Ő sértett de miután elmesélem Neki elfojtott kuncogások közepette, hogy én is így jártam az imént, és ecsetelem, hogy menyire vicces volt ahogy szökeltt, kissé megnyugszik, mos tmár Ő is vihog. Miután elcsendesedünk eszembe jut, hogy a valami kint kommandózik a sötétben, kitudja hol és csak reménykedni tudok, hogy reggel ne Zoli legyen az első aki belelép....:D

Napsi egyik alvós póza a nappaliban :)

2008. június 27., péntek

Dórika szülinapja június 20

Szilvi barátosném legkisebb lánya lett 7 éves. Bizony ősszel iskolába megy most már a legkisebbje is a másik két naggyal. Viszont ezt a szülinapot fergeteges bulival ünnepeltük meg. Az idő nekünk kedvezett így a kert lett a buli központja.
Lehetett fürdeni az óriási medencében, persze szülői felügyelet mellett. Lengtek a hinták, sültek a homoksütik, suhant a labda a füvőn. Vizicsúszdáztak számot húzva szép sorbanállás mellett. Szólt a zene, táncoltak a fiatalok. Finomakat ettünk, jókat ittunk. Mi felnőttek hideg italokat kortyolva húzodtunk a napernyők alatt. Isteni tortát ettünk a Hilton cukrászdájából, levezetésképpen vékonyra szeletelt mézédes görögdinnyét majszoltunk, csurgattunk a kezünkre. :)

A kép a medence előtti papucskavalkád, melyet Hanna naplójának a képe ihletett :)




Zoé Évzárója

Harmadik éve írhatom teljes büszkeséggel a szívemben, hogy Zoé a mi kis Zozink ismét kitűnő lett. Repesett a szívem amikor megint meghallottam, ahogy a hangszórókból kikürtölik az iskolának, a lakótelepnek a Világnak Zoé nevét:) 
- Hallottad Anya? - kérdezte később futólag az osztályteremben Zozkám, ahogy elhaladtam a padja előtt.
- Hallottam - és puszit nyomtam az arcára. Később azon gondolkoztam, majd a hazafelé vezető úton el is mondtam Zoénak, hogy nagyon büszke vagyok rá de ha valamikor mégis nem lesz kitűnő mi akkor is nagyon szeretni fogjuk és akkor is nagyon büszkék leszünk rá!:)


Május 28 Évzáró és Ballagás

Idén ballagással egybe kötve folyt az Évzáró. Sokat énekeltek, táncoltak, mesejátékot adtak elő. Csukás István Sün Balázs -át. Máté volt Sün Demeter. Négyen ballagtak el a Katicacsoportból. Négy pindurka. Megható volt, ahogy a többiek búcsúzkodtak társaiktól és együtt énekelték, hogy:

Három egész napon át
Bújtam erdő vadonát,
Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.
Három egész napon át
Faragtam egy furulyát,
Vadrózsából tündérsípot csináltam.

Búcsúzóul szaporán
Megfújom a furulyám,
Elmegyek én árkon-bokron,sövényen.
Árkon át és bokron át
Elhagyom az óvodát,
Tanulok az iskolában serényen.

Nekünk még van egy évünk és ha most ennyire meghatódtam hát mi lesz jövőre?


Május 25 gyereknap

Lassan tartozásaim végére érek és most már írhatom a mindennapjaink történéseit.
De most még a gyereknapról. A Művészetek Palotájához mentünk. Nagyon szuper programok voltak, rengeteg kézműves foglalkozással, akadályversennyel. Ki sem tudtunk próbálni mindent, amit egy kicsit sajnáltam is de majd minden évben mást csinálunk :) Kaptunk finom hűtött zacskós vizet, ettünk perecet. Zoé hieroglifákkal leírta a nevét, majd régészkedtek is. Készíthettek volna pajzsot, sisakot, dárdát de az én gyermekeim csak csöndes megfigyelőként vettek részt az alkotásban. Ezen kívül óriás kirakóztak, hidakat rakhattak volna sorba a kis makett Duna fölé. Őket jobban érdekelte a trambulin és majd egy órás sorban állás után boldogan visítva szaltózott Zoé és próbálkozott Máté. Aztán egy nagyot sétáltunk, bementünk a labirintusba, ahol Máté 10 másodperc alatt " elveszett " de kitalált hamar a bejárathoz sírva, ahol én vártam aggódva. Aztán még felmentünk a kilátóba, gyönyörködtünk egy kicsit, aztán hazajöttünk tök fáradtan. :) 
Jövőre is megyünk! :)

2008 04 29 tartozások pótlása Anyáknapja

Zozi 3 éve itthon köszönt a verssel és az ajándékkal amit az iskolában tanultak és készítettek. Máténál még mindig nagy ünnepély van anyák napján. Édes kisfiam olyan ügyesen mondta a verset, közben majdnem elsírta magát. Láttam nagyon keres valakit, azt hittem nem vett észre. Utána tudtam meg, hogy az Anyukámat kereste, mert elfelejtettem Neki elmondani az ünnepség előtt, hogy nem tud jönni. Nagyon sajnáltam és közben boldog is voltam, hogy ennyire hiányzik Neki a Mama. :) Olyan szép műsort csináltak megint és olyan jó volt:) 


2008. június 26., csütörtök

2008 04 22 tartozások pótlása Szokolya az ovival

Szokolyára kirándultunk a Katica csoporttal. Nagyon jó ötlet volt megalkotni a Kacár tanyát, ugyanis ide látogattunk el. Olyan mint egy hatalmas gazdaság. Láttunk állatokat és mindenféle mesterséggel ismerkedhettünk meg. A mi csoportunk a kenyérsütésre jelentkezett be. Nem szoktam egy mondatos naplóbejegyzéseket írni de most kivételt teszek, mert csak így tudom igazán bemutatni miről is volt szó.

Először is a gyerekek megcsinálták a kovászt, majd bedagasztották a kenyeret. 6 fős csoportokban , kis köténnyel a derekukon láttak munkához. :)


A kenyér formába került, gondos gyerekszemek kíséretében, majd szépen kelni hagytuk.


Amíg a kenyér kelt, kipróbáltuk a gólyalábat és sétáltunk a gazdaságban, ahol megnéztük az állatokat. Voltak barik, lovak, nyuszik, malacok, cicák és kutyák. A fűben még egy gyönyörű levelibékát is találtunk.

A gólyalábazásról rakok be képet. :)


Közben a kenyér kemencébe került egy óriási sütőlapát segítségével és szépen elkezdett sülni a hamuban.


Mi addig tettünk egy kört a lovaskocsival és gyönyörködhettünk a gyönyörűséges panorámában. Tényleg csodálatos volt, nem győztük kattogtatni a fényképezőgépeket. :) Megnéztük a múzeumokat, ahol különböző gazdaságban használatos tárgy volt kiállítva.


Az égen csúnya felhők kezdtek gyülekezni és mi csak reménykedtünk, hogy nem kap el minket a zivatar. 
A kenyereket eközben kiszedegették és vízzel bekenték a tetejét.


Apró gyerekkezek hordták a két kezük gyümölcsét a "táborhelyünkre".



Majd mindenki kapott a saját keze munkájából és jó ízűen falatozni kezdtünk. Szerintem ennyi kenyeret magában, egyik gyerek sem evett mint akkor. A kenyér Isteni volt! Meleg, foszlós és ropogott ahol kell. Kenyér rágcsálás közben még futottak pár kört, kergettek birkákat, nézték a bocikat. A felhők gyűltek, megérkezett a következő csoport, így szépen kisétáltunk a buszhoz. Óvatosan lépkedtünk a sáros talajon, most nem takartam el mint befelé jövet :) Az idő kegyes volt hozzánk. Mikor elindultunk, akkor kezdett el esni az eső. Sajnáltuk a másik csoportot. A busz út hazafelé gyorsabb volt mint odafelé. Engem kissé zavart, hogy a kanyargós úton a sofőr egyfolytában telefonálgatott és amikor szóvá tettem a többi szülőnek kiderült, hogy nem voltam ezzel egyedül. A busz suhant az eső esett, mellettünk patak rohant kanyarogva a sofőr csak telefonált. Egészen addig amíg le nem fényképeztem :D Érdekes innentől kezdve nem volt több telefon. 
Jó volt a Kacár tanya, mindenkinek szeretettel ajánlom. Itt lehet utána nézni:

http://www.kacar.hu/