2008. március 12., szerda

Kétségek közt


Rengeteg elmaradásom van. Többek közt adós vagyok egy ovis pizsipartival, két farsanggal, Máté szülinapjával. 

Most Napsiról írok, aki már belépett 23.hónapjába és még mindig cicizik. Bármikor szinte bárhol és bármennyit. 
- Túlzásba viszed. - mondták sokan, én meg dacosan vállat rándítottam, mert a gyerek az első és ha akar, hát igenis szopjon. És Napsika szopott reggel, délben, este, éjszaka. Aztán valahogy egyre sűrűbben. Pedig mindenféle trükköt bevetettem. Hiába a csalinak kikészített sajt, alma, banánfalatkák. Aztán már a ropi is. Szívesen rágcsálta mindet de a cici az cici! Aztán a:
- Cici - felszólításra mindig felajánlottam valamit cserébe. 
- Szomjas vagy? Kérsz joghurtot? Eszel egy rudit?- és mindet elfogadta, majd leöblítette jó hazai....cicivel.
Már azt vettem észre, hogy leülni sem tudok, mert egyből a pólómat rángatja. Ekkor éreztem, hogy ez már tényleg sok. Sok nekem is. Egyre fárasztóbb az éjszakai kelés és hiába alszok be a szopi alatt, pár óra múlva helyezkedni kell, mert cici csere van, mert leszakad a hátam. Úgy érzem összecsúszott egy oldalra az összes belsőszervem. Napsika közben már elhitette magával és már velem is, hogy 4 cicim van. Már az sem volt mindegy, hogy alulról vagy felülről húzom fel a pólóm.
- Mááásik - mondja édes szájával az Ő különös hangsúlyozásában és ugyanabból a ciciből szopik újra, csak fel illetve leeresztem a pólómat. És furdalt a lelkiismeret, hogy terhesnek érzem ezt az egészet, hogy milyen anya vagyok.... Meg, hogy inkább ki kéne használni, hisz nagy valószínűséggel most szoptatok utoljára, nem lesz több kisbabám és ooolyan gyorsan elrepül az idő és hip-hopp nagy lány lesz az én legkisebb lányom. Aztán az Anyukám elkezdte emlegetni, hogy akkoriban amikor én 14 hónapos voltam elkellet vinnie az Ő Anyukájához az én Macamamához, hogy elválasszanak, mert terhes lett az én egyetlen Öcsémmel. Akkoriban szigorúan tiltott volt terhesen szoptatni, a tejleadásnál kiröhögték a tandemszopi meg még gondolatban sem létezett. ( itthon legalábbis ) Szóval elvittek és elválasztottak. És emlékem is van róla. Emlékszem, hogy állok a konyhában a tűzhely előtt, mellettem a Mamám, meg a Dédimamám. Mama kavargatja a tejet és tojást rak bele. És emlékszem a tojásos tej ízére, ami nem ízlett de asszem megittam. Ez az egyik legkorábbi emlékem gyerekkoromból. Meg az amikor Apukám felöltöztetett felkiabált Anyukámnak, hogy : - Elmentünk! - és én is nézek fel, aztán lementünk a ház elé megnézni a villanyoszlopot amit a nagy szél kidöntött. De az időt nem tudom behatárolni, igazából nem is tartozik ide :D
Szóval egyre többször vetődött fel, hogy talán Napsit is el kéne választani és Anyu szívesen magára vállalná a feladatot. Én meg kétségek közt hánykolódtam, hogy jajj mi lesz, meg jajj mi legyen és jajj most mit csináljak? Amikor már az orvos is azt mondta, hogy ez már az egészségem rovására is mehet, baromi nehezen de döntöttem. Napsi ma délután elmegy Anyuékhoz. Már hetek óta terveztük, napok óta emlegettem neki, hogy:
- Mész mamához és ott nem lesz cici.
- Jó - mondja Ő és elindul öltözni. Már játszani is azt játsza, hogy Mamához megy. 
- Nem lesz semi gond - mondja Zoli - amikor nem vagy itthon eszébe sem jutt a cici.
Mégis kétsegek közt vagyok. Zoé 11 hónaposan magától szokott le. Máté 17 hónaposan egy torokgyulladás következtében, ahol a nyeléstől fájt a torka és azt hitte a cicitől van
- Csúnya cici - mondta akkor dühösen és elkeseredetten, nekem meg a szívem majd meg szakadt.
Napsit eddig semmi sem tántorította el. Odáig merészkedtem, hogy próbaként becitromoztam a cicimet amit máshol olvastam és akkor teljesen felháborodtam rajta. Bevált. Napsi sírva fakadt, többször próbálkozott, én meg elszégyelltem magam és lemostam. Nem felejtem el a szemeit ahogy akkor nézett rám. Amióta emlegetem Neki, hogy elmegy sokat játszik a cicivel. Például felhívja telefonon.
- Szijá cici. Jó. - halandzsa és elköszön - Puszi, szijá. - Vagy azt akarja, hogy kóstoljam meg a cicit, én meg cuppogtam, majd mondtam: 
- Hú de finom. - aztán rájöttem, hogy nem ezt kell mondanom.
- Fúúúú, nem jó, nem ízlik. - Ő meg nevetett, hogy milyen arcot vágtam és velem együtt fúúúúzott. Aztán amikor pár nappal később újramondtam akkor azt mondta.
- Nem fúúúú cici! - Szóval abban bíztam, hogy talán addigra mire sor kerülne az elválasztásra magától leválik. Nem így történt. Ma délután elmegy. Hogy mennyi időre még nem tudjuk biztosan, sok mindentől függ. Reggel elnéztem az ágyát amikor igazgattam a takaróját, hogy ma este már nem itt fog aludni. Nagyon hiányozni fog, nagyon nehéz lesz nekem. Remélem Neki nem, bízom benne, hogy ügyes lesz.
- Leszoksz a Mamánál a ciciről? - kérdeztem szopi közben. Ő meg bólintott és ábrándos szemekkel a messzeségbe nézett. Ma utoljára fogom szoptatni. Most tartunk kábé a 6. szopinál és még van idő délutánig. Most már nem tiltakozom......