2008. június 26., csütörtök

2008 04 04 tartozások pótlása Napsi balesete

Bizony. Édes picurka kislányunk az esernyőre csukható babakocsijában játszott én mellette kb. egy méterre. Egyszer csak felállt benne és hasra vágódott. Lassú voltam, nem tudtam elkapni. Láttam, hogy dől a kocsi, láttam a becsapódást de segíteni nem tudtam :( Felkaptam, láttam vérzik a kis álla. Odanyúltam és a kezem beleszaladt a sebbe. Rohantam a fürdőbe, mostam az állát. Közben Zoliért kiáltottam aki pont egész véletlenül otthon volt. Ő tök nyugisan "semmi pánik béjbé" stílusban, rohadt lassított felvételben felöltözött. Napsi eközben nem sírt csak a nyakamat szorította. Ezt tette végig az úton, majdnem elaludt. Az SZTK - ban kedvesen elirányítottak a sebészetre és tényleg nem sok várakozási idő után be is hívtak minket. Napsi szépen hagyta, hogy megvizsgálja a dokibácsi. Szétnyílt az álla. Muszáj volt varrni, mert a tapasz leesett volna a beszédtől és az evéstől, mivel egyfolytában mozgott volna. 3 pici öltést kapott Tündérvirágszálunk. Egy ügyes kezű asszisztensnő ( pont az én gasztrósom aki rögtön megismert :) ) fogta a fejét, én a kezét, Zoli a lábát. Kapott egy érzéstelenítő injekciót. Folyamatosan beszéltünk hozzá Ő sírdogált de nem rángatózott, nem kapálódzott. Nagyon megdicsérték a végén, hogy ilyen pici gyerek és ilyen ügyesen, nyugisan állja a sarat. Mi örültünk, hogy túl vagyunk rajta. Zoziék teljesen odáig voltak mikor hazajöttek az isiből és az oviból. Nézegették a leragasztott részt, aztán a kilógó cérnaszálakat. Egy hét múlva kivette ugyanez a dokibácsi a varratokat. Napsi ügyi volt nagyon, az asszisztensnő nem annyira aki akkor volt. Dokibácsi rá is szólt, hogy egy kicsit jobban fogja a fejét, hogy ki tudja venni a varratokat. Sitty-sutty készen lettünk. Még járt egy fej simi a mi síró lánykánknak és megint kapott dicséretet is, hogy nagyon ügyes volt. :) Azóta kenegetem a heget, ami egyre szebb és halványabb. Ha szólunk Napsinak, hogy.
- Óvatosan el ne ess! - visszakérdez.
- Az állam? - bizony nagyon ott van, és szomorkás hangon mesélte mindenkinek aki kíváncsi volt rá, hogy.
- Elestem kocsival. Állam megütöttem.
Szerencsére nem fog látszani mert először is olyan helyen van, másodsorban olyan jól regenerálódik még. 
Szerencsénk volt mindenféleképpen, hogy pont itthon volt Zoli, hogy hamar sorra kerültünk, hogy aranyos volt a dokibácsi és szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen okos lánykánk van, aki ilyen ügyesen tűrte az egészet akiről elfelejtettem elmesélni a 2. szülinapnál, hogy a feje búbjától a lába körméig mindent elmutogat a testén a "Hol van?" játékban :)

Ez egy januári kép :)


Nincsenek megjegyzések: