2008. június 15., vasárnap

Ballagás


Elballagot az én drága Keresztlányom... Olyan szép volt és csak pislogtam, hogy ez a "nő" volt az én icurkám akinek hiába mondtam, hogy ne nyúljon a sziámi cicánkhoz, mert ronda egy dög, csak odament titokban és már csak a karmolt kezecskéjét mutatta. Ő volt az a kislány aki egy levest képes volt félóráig enni, szépen türelmesen tátogott és várta, hogy beletegyem a kanalat a szájába. Ő volt az a kislány, akit a Mikulással mindig eltudtam hülyíteni, ha pont Anya hiánya volt, és leskelődtünk az ablakon, hátha meglátjuk. Ő volt az aki komoly léptekkel caplatott mellettem, amikor sétáltattuk a kutyulimat aki egy ír szetter volt és kölcsönösen imádták egymást. És Ő volt az akit ugyanekkor a kapucnijánál kaptam el amikor pont egy hátast próbált dobni a jeges járdán. És együtt csúszdáztunk meg homokoztunk és mellém bújt amikor aludt. Bemutatót tartott táncból, mondókából és megmutatta, hogy kell gyerek aerobikozni. Sosem felejtem el a hozzáfűzött egyik mondókát:

"Csontot kér, csontot kér" és kezét felhúzta, lábával sarokra állt. 

Aztán teltek az évek, már Ő szórakoztatta Zoét, aztán a húgát, Fatit, Mátét és most Ő dajkálja Napsit. Társasozik velük és meg kell mondjam sokkal következetesebb mint én és valahogy jobban is csinálja:) 
Imádom és állítólag Ő is nagyon szeret engem. Remélem ez mindig így lesz, és remélem, hogy nagyon klassz középiskolai élmények várnak Rá és mindig nagyon de nagyon boldog lesz!:)

Gyönyörű Keresztlányom


1 megjegyzés:

Ewe írta...

2. sklanicz2008.06.16. 10:10
:) V&K

1. Krisztababa2008.06.15. 13:45
Sok sikert neki továbbra is!:) És kívánom, hogy mindig ilyen szeretettel gondolj rá. És ő is rád!:) Az én húgom is most ballagott, de ő már a középiskolát fejezte be. :) Puszi: Edith