2008. június 18., szerda

Elválasztás után

Márciusban vitte el Anya Napsit leszoktatni a ciciről. Amikor elkezdtem készíteni a cuccait megkínáltam cicivel, nem fogadta el. Közösen becsomagoltunk a bőröndbe. Betuszkolta a babáját az alvósbarátokat, cumit - amit nem is használ - mesekönyvet, kirakókat. Odakészítettük a kisbabakocsiját is. Amikor már útra készen állt újra megkérdeztem:
- Kérsz cicit?
- Nem - mondta és megrázta fürtös fejecskéjét. Vette a dzsekit a sapit és ment ki az ajtón a kocsihoz. Cipelte a Kistáskáját. Felemeltem átöleltem, visszaölelt megpuszilt és már mászott is ki a kezemből. Beült Apuék kocsijába, integetett az ablakból én meg bőgtem. És örültem, hogy simán ment minden, hogy menni akart a mamához, egy kicsit csalódott voltam, hogy ennyire könnyen ment. Vigasztaltam magam, hogy mennyire szar lenne ha sírva ment volna el. Első éjszaka elég könnyen ment minden. Anyuék mellé feküdtek, kukucskálósat játszottak a takaróval, majd elfészkelte magát és elaludt. Második nap volt egy kicsit nehezebb 10 percet sírdogált, minket emlegetett de a cicit nem. Aztán telefonon beszélgettünk, ami nagyon jól bevált. Ezentúl ha emlegetett felhívtak telefonon. A kicsi esti sírás megmaradt de az inkább már altatás volt, mert ezt a mai napig csinálja időnként amikor én is altatom. Aztán eljött a nagy nap és érte mentünk. ( Készítettünk fényképeket ami szintén eltűnt sajnos a Máté szülinapjával együtt :( Szerencsére a videó felvétel megmaradt, így van a nagy találkozásról emlékünk ) Napsi rengeteget nőt azalatt a pár nap alatt. Gyönyörű volt. Amikor megérkeztünk pont ebédelt.
- Szia Apa - mondta amikor meglátta az Apját, majd külön köszönt mindenkinek.
- Anya - mondta és vigyorgott. Kivettem az etetőszékből, öleltem Ő a nyakamat és csak néztük egymást. Olyan volt mintha zavarban lenne, én meg csókoltam azt az édest. Délután már nem aludt, estére nagyon fáradt lett és egyszer csak megszólalt.
- Cici. - És itt egy kicsit nehéz lett de megértette, hogy nincs cici. Még napokig emlegette és a cicimre fekve aludt el. Most már nincs gond, hozzám bújik és elalszik minden gond nélkül. Leszokott. Neki is jobb és nekem is. És milyen volt nem szoptatni, bedurrant ciciket borogatni? Elég az hozzá, hogy fájt nagyon és egész nap feküdtem és borogattam de túl vagyok rajta. Napsi nem szopik de ugyanúgy hozzám bújik mint akkor és van amikor csak nézzük egymást minden szó nélkül. Ilyenkor majdnem elbőgöm magam. Szeretem:)

A kép a viszontlátás utáni napokban készült

:)


1 megjegyzés:

Ewe írta...

Hozzászólások

(1)Szólj hozzá te is!1. sklanicz2008.06.22. 09:29
:) Jó kép!:) Örülök, hogy sikerült az elválasztás! Majd jön másik csodás időszak! ;-) Puszi: V&K