2008. szeptember 29., hétfő

Levél a szőke nő anyjától

Kedves lányom! Lassan írom levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni. Már nem ott lakunk ahol eddig, mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgy hogy elköltöztünk. A házszámot sajnos nem tudom megírni, mivel az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni. Az új házban minden nagyon szép és jó. Mosógép is van, bár nem működik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belőle semmit. Mindent összevetve nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer esett az eső, egyszer három, egyszer meg négy napig. Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam mindegyiket, és beletettem őket a kabát zsebébe. Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot, és több mint két órába telt, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból. A nővérednek ma gyermeke született, de még nem tudjuk fiú-e, vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni vagy nagybácsi lettél. Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkás hordóba. Néhányan megpróbálták kihúzni, de Ő hősiesen ellenállt, és megfulladt. Szegény embert 3 napig hamvasztották. Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik.

Csókol szerető anyád!

Ui. Akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva.

Aki bújt, aki....




- Anyaaaa, számoljál, jó? Jó? - és a fejére húzza a takaróját. Csendben lapul, vár. Mivel semmit nem csinálok lehajtja a takarót és újra kérlel.
- Anya, számolj, jó?
- Jó. - mondom. Ő elégedetten betakarja a fejét és vár.
- Egy, kettő, három, négy, ÖT! Aki bújt, aki nem, megyek! - Néma csendben várakozik, szinte szuszt sem hallok.
- Hol, lehet a Napsi, jajj hova tünt? Merre lehet? Itt nincs. És itt sem. Jajj most mi lesz? Eltünt a Napsi. - A takaró mélyéről egy cincogi hang:
- Anya sírjál. - Sírok és úgy folytatom:
- Jajj brühühü hol a Napsi? - Vihogás. Majd a Takaró mélyéről:
- Anya, inkább ne sírjál.
- Jó. -válaszolom.
- Hol a Napsika?
- Anya mondjad, hogy hova tünt?
- Jó. Hova tünt a Napsi?
- Itt vagyoooook! -és felrántja a takarót, szája a füle tövéig szalad, kacag. Egy kis hancur után újra felszólít.
- Anya, számoljál és mondjad. Aki bújt aki. Nem megyeeeeeeeek!! - és bebújik a takaró alá újra. Én meg mosolygok, már nem javítom ki, hogy az úgy van, hogy aki bújt, aki nem, megyek. Minek is? Igaza van:
- Nem megyeeeeeek!

2008. szeptember 19., péntek

A csiga a madár és társaik



Sokáig gondolkoztam, hogy ezt egyáltalán lejegyezzem-e de azt hiszem magamat, magunkat fosztanám meg a későbbiekben ettől az aranyos történettől, amikor is később visszaolvasom a naplónkat. Így leírom.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ekkora örömöt jelent majd egy kaki a biliben. Illetve ez nem igaz, hisz harmadik gyermekes anyaként már tudom. De mint minden egyes gyerek tud meglepetéseket okozni, Napsugaram is meglepett. Egy bilizés után történt, amikoris felpattant és örömmel újságolta:
- Anya csiga!
- Hol Drágám?
- Hát itt.
- Hol?
- Hát a biliben anya!
És Valóban, betekintvén a bili mélységébe, farkaszsemet nézett velem egy csiga. Napsi büszke volt, hogy Ő ilyet is tud. Konkrétan: kakicsigát. Én meg elméláztam, hogy mennyire édes, hogy csigát vél felfedezni a saját produktumában. Így lett aztán madár, két kis szárnnyal de tényleg. Én meg csodáltam a fantáziáját, hogy mennyire édes, hogy mennyire örül és már értettem, hogy Valószínűleg a "szobrászat" öröme miatt kakil a bilibe és nem a W.C-be. Az ugyanis pottyantós és ott rögtön elmerül a cucc a csatorna sötét rejtelmeiben. Innetől kezdve, hogy rájöttem hagytam hagy csodálja a kis halmocskát és képzeljen, illetve ismerjen fel benne bármit. Ma reggel elefántot vélt felfedezni. És Valóban, én is láttam a felefelé kunkorodó orrmányt az elefánt fejére. Meg is örültem, hisz az ágaskodó orrmányú elefánt szerencsét hoz. Nem beszélve a kakiról, így duplaöröm. Itt említhetném az egyéb kakis babonákat... Visszatérve a bilihez, ha nem sikerül elsőre az azonosítás nem kell elkeseredni, mert annyira örülni szeretnénk gyermekünkkel és nem látjuk a valamit. Ennek is meg van a trükkje. A lényeg, hogy mesziről kell nézni és kissé hunyorogva...

2008. szeptember 13., szombat

Elkaptam egy üzenetet


Nem kellet sokáig várni Zoé újabb cetlijére. Napsugár volt a postás és a következő mondattal adta át a papírost:

- Anya Zozi küldi.

Íme:

"Szia anya!
Köriből nem értek valamit:

2.Miről ismered föl az alábi fákat? Készíts...

JA MEGVAN!!!"

Alá egy szív rajzolva, bele egy fej aki fogait mutatva röhög:)

2008. szeptember 11., csütörtök

Minden


Írok mindenről, mert most nem tudok csak egy témáról írni időhiány miatt.

Pl. Zoéról, akit magamban csak "cetlis Zoénak" hívok, mert édes drága üzeneteket hagy az ágyamon, a hűtőn, a pulton, a szigeten, az asztalon, a WC tartályon, a mosdón...stb. Üzenetei arról biztosítanak, hogy " Szeretlek Anya! Zoétól" vagy " Anya olvas lécives! Kérlek!!! Húzd alá! Igen és felette egy mosolygós arc és mellette, nem, felette szomorú arc rajzolva. Majd nyíl Fordícs és fordítok ahol ezt találom: Hanem akor mért nem! És vonalak, hogy arra írjak. Cetlit ragaszt a szennyestartó fölé a csempére, hogy "Gyerekszenyestartó!!!!!" ha valaki nem tudná esetleg. Aztán kapok olyat is, hogy gyere fel és búj mellém, meg olyat, hogy fáj a torkom naon. Szívemnek édeskedves üzenetek, amiket most mind nem tudok felsorolni de ígérem a következőről rögtön írok egy bejegyzést.

Mátékám. Még mindig az én bújós kisfiam a drágaságom a vehemens a sírós. Akivel kedden voltunk a nevelésitanácsadóban a figyelemzavara miatt. Mert nekünk hiába van két hiperszuper óvonénink aki már mikor felhívta a figyelmünket és mindenki más figyelmét, hogy foglalkozni kell Mátéval, csak most, egy évvel, - mit egy évvel, hisz májusban vége mindennek, tanácsadó sincs, - az iskolakezdés előtt kaptunk időpontot. Óvonénijeink mérgesek, mivel már rég elkezdhették volna hivatalosan is a foglalkozást és tényleg csak nekik köszönhető, hogy önszorgalomból már mióta járunk tornázni. Kicsit mérges is voltam, hogy a hölgy torna nélkül akarja fejleszteni de erős voltam és ragaszkodtam, hogy intézzenek Neki tornát is. A válasz az volt, hogy jó megnézi mit tehet. Bármit is fog nem engedek ebből. Remélem minden oké lesz és az én ficskámnak nem lesznek tanulási problémái a suliban.

Napsugár. A csoda! Állandó meglepetéseket tartogat nekünk és mindenki másnak. Jó ideje szobatiszta. Gyönyörűen beszél. Kezdődnek az aranyköpések. Ilyeneket mond például, hogy " Atyám Istem!" . Tegnap a doktornéninél már huzta fel a polóját az ölemben tök magától. Kérésre szépen kinyitotta a száját és a nyelvét is kidugta a doktornéni kérésére. Ráadásul úgy is hagyta amíg nem mondták Neki, Hogy "becsukhatod". Segít mindenben. Egyedül öltözik, vetkőzik. Hozza nekem is a ruháimat sőt van amikor rám szól, hogy én is szoknyát vegyek fel mint Ő. "Megcsinálom a hajadat" mögém áll és fésüli, tekergeti a kiskezében a tincseimet, kisimitja az arcomból a nem odavalót majd elém áll, megnézni a művét a "nézz rám" felszólítás mellett és attól függően, hogy tetszik-e a látvány folytatja vagy épp befejezi. "Kész!" mondja ilyenkor és elégedetten méreget és mosolyog dícsérő szavaimon.