2008. szeptember 11., csütörtök

Minden


Írok mindenről, mert most nem tudok csak egy témáról írni időhiány miatt.

Pl. Zoéról, akit magamban csak "cetlis Zoénak" hívok, mert édes drága üzeneteket hagy az ágyamon, a hűtőn, a pulton, a szigeten, az asztalon, a WC tartályon, a mosdón...stb. Üzenetei arról biztosítanak, hogy " Szeretlek Anya! Zoétól" vagy " Anya olvas lécives! Kérlek!!! Húzd alá! Igen és felette egy mosolygós arc és mellette, nem, felette szomorú arc rajzolva. Majd nyíl Fordícs és fordítok ahol ezt találom: Hanem akor mért nem! És vonalak, hogy arra írjak. Cetlit ragaszt a szennyestartó fölé a csempére, hogy "Gyerekszenyestartó!!!!!" ha valaki nem tudná esetleg. Aztán kapok olyat is, hogy gyere fel és búj mellém, meg olyat, hogy fáj a torkom naon. Szívemnek édeskedves üzenetek, amiket most mind nem tudok felsorolni de ígérem a következőről rögtön írok egy bejegyzést.

Mátékám. Még mindig az én bújós kisfiam a drágaságom a vehemens a sírós. Akivel kedden voltunk a nevelésitanácsadóban a figyelemzavara miatt. Mert nekünk hiába van két hiperszuper óvonénink aki már mikor felhívta a figyelmünket és mindenki más figyelmét, hogy foglalkozni kell Mátéval, csak most, egy évvel, - mit egy évvel, hisz májusban vége mindennek, tanácsadó sincs, - az iskolakezdés előtt kaptunk időpontot. Óvonénijeink mérgesek, mivel már rég elkezdhették volna hivatalosan is a foglalkozást és tényleg csak nekik köszönhető, hogy önszorgalomból már mióta járunk tornázni. Kicsit mérges is voltam, hogy a hölgy torna nélkül akarja fejleszteni de erős voltam és ragaszkodtam, hogy intézzenek Neki tornát is. A válasz az volt, hogy jó megnézi mit tehet. Bármit is fog nem engedek ebből. Remélem minden oké lesz és az én ficskámnak nem lesznek tanulási problémái a suliban.

Napsugár. A csoda! Állandó meglepetéseket tartogat nekünk és mindenki másnak. Jó ideje szobatiszta. Gyönyörűen beszél. Kezdődnek az aranyköpések. Ilyeneket mond például, hogy " Atyám Istem!" . Tegnap a doktornéninél már huzta fel a polóját az ölemben tök magától. Kérésre szépen kinyitotta a száját és a nyelvét is kidugta a doktornéni kérésére. Ráadásul úgy is hagyta amíg nem mondták Neki, Hogy "becsukhatod". Segít mindenben. Egyedül öltözik, vetkőzik. Hozza nekem is a ruháimat sőt van amikor rám szól, hogy én is szoknyát vegyek fel mint Ő. "Megcsinálom a hajadat" mögém áll és fésüli, tekergeti a kiskezében a tincseimet, kisimitja az arcomból a nem odavalót majd elém áll, megnézni a művét a "nézz rám" felszólítás mellett és attól függően, hogy tetszik-e a látvány folytatja vagy épp befejezi. "Kész!" mondja ilyenkor és elégedetten méreget és mosolyog dícsérő szavaimon.

1 megjegyzés:

Mónika írta...

Szia! Már nagyon vártam, hogy írj!:) Mindegyik gyerkőc csodaszép még mindig!:) Hamarosan írok emilt is és annyira örültem hogy írtál....és mennyi mindenben hasonlítunk!:)
Ez a "figyelemzavar" dolog igazából magas nekem és ez nem lehet egy kitaláció? Párszor már utánanézem mert érdekelt és mindehonnan ez folyt de nem jutottam semmire. Na egy szónak is száz a vége naná, hogy nem lesz tanulási problémája Mátédnak....csak rá kell nézni!!!! ;-)Nagy puszi: V&K&M