2008. október 22., szerda

A nagy nap


Tehát éjjfélig nem született meg a mi első lánykánk. Ekkor a következő verzió reggel hét volt, ami természetesen szintén nem jött be. Aztán megérkezett a dokim is. Oxitocint kötöttek be, megrepesztették a burkot. Azt mondta délig biztos megszületik a babánk. Nagyon messzinek tünt ez az időpont. Héttől új szülésznő jött, Katika aki szintén nagyon - nagyon kedves volt. Borzasztó fáradt voltam. Már eljutottam arra szintre, hogy "nekem soha többet nem kell gyerek" és a "csináljuk vissza" is szóba került. A legviccesebb, hogy teljesen komolyan gondoltam. Aztán olyat is mondtam, hogy vigyen Zoli az ablakhoz, mert kiakarok ugrani. Erre Zoli mondta, hogy dehát a földszinten vagyunk, én meg azt feleltem, hogy akkor vigyen feljebb. Közben Katika az ágy mellé tette a telefont, mondván ugyis engem keresnek, így én lettem a telefonos. Szinte egyfolytában csörgött és a, hogy létem felől érdeklődtek az Anyuék a barátaink meg anyósomék, meg, hogy hol tartunk? Ez nagyon kedves gesztus volt, marhára élveztem. Aztán volt olyan, hogy a korházból keresték a szülésznőt és nagy nevetések közepette gratuláltak a leendő gyermekünkhöz. Már nem mozdultam, csak feküdtem az ágyban. Néha kiültem az ágy szélére de szólt a szülésznő, hogy gyengül a szívhang. Nekem pedig oolyan jó volt úgy és önző módon megkértem, hogy hagy várjak így még egy fájást. Megengedte. A percek csiga lassúsággal teltek. A szülésznő és az orvosom is bíztattak, hogy nagyon ügyes vagyok, hogy nagyon jól bírom és minden rendben lesz csak nagyon nagyon lassan tágulok. Délig nem lett meg picurkánk. Aztán egykor már császárt kértem, hogy nem bírom tovább. Dokim megnyugtatott, hogy a végtelenségig nem fognak kínozni de higgyem el haladok, kár kockáztatni. Lehet, hogy pár perc és már szülünk. Hittem is meg nem is. Orvosom elment és rá pár perc múlva jöttek a tolófájások , úgy kellett utána rohani. Én olyan boldog lettem. Megbolydult a szülészet, az orvos mondta, hogy mi fog történni én meg még ott két toló fájás közöt meg gondoltam magam és bejelentettem, hogy szeretnék majd még kisbabát. 3. tolásra 13:20-kor megszületet drága Zozikánk. 56cm és 3800g volt. Zolival elsírtuk magunkat.

- Biztos nincs baja, egészséges - jelentette ki a dokim, ami nagyon fontos volt számomra, sokkal fontosabb mint másnak, mivel toxoplasma fertőzésem volt.

- Biztos? - kérdeztem vissza.

- Biztos, higgye el az látszana, ha nem lenne az. A hasamra tették. Zozi nem sírt, csak nyöszörgött és belenézett a szemembe.

- Szia - mondtam Neki. És nem vette le rólam a szemét és simogattam és nem győztem betelni a szépségével.


Hát ez volt Zoé születésének a története. Sok vizsgálaton eset át de mindegyik a dokimat igazolta. Hála a jó Istennek semmi de semmi baja nem lett. 10 éves kiskamasz, nagy szájjal, szemforgatással, mindenféle színészi adottsággal. A mi lányunk és nagyon de nagyon és még nagyobban szeretjük!:))))))))

2008. október 21., kedd

Egy nappal a nagy nap elött


Tulajdonképpen mielőtt Zoé megszületett volna fiúra vágytam. Milyen klassz lenne egy fiú, így majd a kisebbiket- a lányomat - Ő kisérgeti minden hova. Ő lesz a nagy és okos bátyja, aki megvédi mindentől és mindenkitől. Ennek a nézetemnek többször hangot is adtam, gondolom már csak azért is, mert én marhára szerettem volna egy bátyót az elöbbi felsorolások miatt. Így, hogy nem volt egy nagy, okos és erős bátyám - ehelyett volt egy Öcsém, akiért én áltam ki konfliktus helyzetek idején :))) - kénytelen kelletlen este 8-ra haza kellett érnem az Úttörőházból, ahol a többi tinitársam még javában rázta a táncot a 80-as évek diszkózenéjére. Hmmmm, az volt ám a szép Élet. Hazafelé volt, hogy összefutottam az osztálytársaimmal- akik akkor érkeztek amikor én már hazafelé tartottam - és tök cikinek érezvén a dolgot azt mondtam, hogy a szombatesti filmkoktélban jó film lesz. Gondolom, illetve remélem, hogy van aki emlékszik még rá:))))))))))) Na szóval ezek miatt a tények miatt vágytam én fiúcskára - göndör hajú nagy barna esetleg kék szemekkel - , hogy az én Leányomnak ne legyen ilyen "mostoha" sorsa:)))))))))))) Meg hát egy báty sok helyes haverral...:))))))))

Érdekes módon, ahogy beköltözött az én első gyermekem a pocakomba minden megváltozott. Szinte rögtön éreztem, hogy kislányom fog születni és el sem tudtam volna képzelni egy fiút. Vágytam a kislányomra. Abszolút nem lepődtem meg, amikor az ultrahangon megerősítettek, hogy helyesek amegérzéseim. Zoli első perctől lányra vágyot, mert a lányok Apásak meg kedvesek de nem akarta tudni előre, így Ő csak a megszületés után tudta meg, hogy teljesült a vágya. És, hogy ezt most miért írom le? Hát kéremszépen azért, mert Zoé holnap 10 éves lesz. Bizony. 10 évvel ezelőtt pont - akkor csütörtökön - délben kezdődtek a fájások. Akkor hívtam fel a brainőmet, Hédit, hogy ezt és ezt érzem, 10 percenként és szerinte? Ő meg igennel válaszolt így hívtam a dolgozó Zolit, aki rögtön elindult hazafelé, utána meg az Anyut, meg a többi barátnőmet, meg szerintem mindenkit aki élt és mozgott bele értve a szomszédokat is. Ilyenkor már vigyorogva néztük egymást Zolival és vártuk a történéseket Vártuk, hogy végre elérjük a bűvös 5percet, hogy indulhassunk. Ekkor még nem sejtettük, hogy marha messze vagyunk a célegyenestől. Fájt, fájt még gondoltam is, hogy ó ezeket simán ki fogom bírni, nem rosszabb mint egy jó erős mensigörcs. Este fél nyolckor nem bírtam tovább és betelefonáltam a BM kórházba, hogy normális-e, hogy dél óta csak 10 perces fájásaim vannak? Na itt rontottam el de hát mi már türelmetlenek voltunk. Hiába mondták a szülésfelkészítőn, hogy nem megy az olyan gyorsan meg, hogy akár 16 órát is eltarthat egy baba megérkezése. Arról mélyen hallgatlak, hogy akár tovább is, sőt sokkal tovább.... Szóval a telefonban megkérdezték, hogy vérzek -e? Mondtam egy picit de tényleg csak nagyon picit, mert délelőtt aminoszkópos vizsgálaton voltam. Na a vért sem kellett volna említenem. Mondták, hogy menjünk be, mert telefonon nem tudnak véleményt mondani. Nyilván. Lefürödtem, próbáltam húzni az időt de lassan minden fürdésnek vége szakad ez történt az én tusolásommal is. Így szedelőzködtünk és elindultunk. Nagy örömömre már 7 percesek lettek a fájások:)))))))))) 9 óra körül mosolyogva csöngettünk a szülészet ajtaján. Teli szájjal vigyorogtam amikor nyílt az ajtó és Csilla szülésznő állt ott, aki rögtön megállapította, hogy ha ennyire vigyorgok itt még nem lesz baba. Ezt egy kicsit zokon vettem de a későbbiekben rájöttem, hogy teljes mértékben igaza volt, akkor már nem nagyon volt kedvem vigyorogni amikor a fájások lassan de biztosan erősedtek. De ehez még mindig több órának kellett eltelnie. Megvizsgáltak és közölték, hogy tulajdonképpen nyugodtan maradhattunk volna még otthon mivel még nem 5 percesek a fájások de a ctg kimutatta a méhösszehúzódásokat hazamenésről szó sem lehetet. Elmondtam, hogy miért jöttünk be, akkor derült ki, hogy egy tanuló szülésznővel beszéltem - aki akkor már haza ment - és valószínűleg nem merte azt mondani, hogy maradjunk otthon. Néztük a tévét, közben erősödtek a fájások. A szülésznő előkészített, elküldött zuhanyozni. Addig Zoli haza rohant, mert W.C-re kellett mennie:))))))))))) Meg hát a fényképezőgépet is otthon hagytuk. Amit aztán újra otthon hagyot a nagy kapkodásban...:)))) A fájások erősödtek, már nem vigyorogtam. Sűrüségük 5 percesek lettek. Aztán olyan is volt, hogy teljesen egybefüggőek és olyan is volt, hogy teljesen abba maradtak egy kicsit. Ekkor elaludtam egy picit, majd ósriási fájásokra ébredtem. Zoli eközben beöltözve statisztált mellettem. A szülésznő jóslata szerint éjjfélig meg fog születni a kisbabánk. Hát ez a jóslata nem jött be....




Folytatás holnap...:))))

2008. október 20., hétfő

Állatságok

Dirr egy füles:)))))))))
Így is lehet szopizni
Cicán cica


Essi, amikor még Pici volt





Már régóta akrtam írni a mi kis állatkáinkról, hisz oolyan régen esett Róluk szó. Mivel Ők is családtagok a történeteik szorosan kapcsolódnak hozzánk, illetve a gyerekekhez. Ilyen történet Yiné is a hófehér felemás szemű anyacicánké is, aki sajátjaként védelmezi a mi gyerekeinket. Bizony szó szerint. Először nem akartunk hinni a szemünknek de bizonyitékot kaptunk rá, hogy bizony Ő a gyerkőceinket védi.
Íme a történet:


Napsili - ahony Máté szólítja - a szemközti kutyit Essit a Stafi, még kölyök kutyát simizte a kerítésen keresztül. Yin felborzolt szőrrel, égnek álló hátára görbített farokkal nézte a jelenetet. Essi örömében, hogy Napsi simizi nyüszített. Ekkor Yin a kerítésnek ugrott. Mi csodálkoztunk, akkor még nem gondoltunk arra, hogy ez Napsi védelmében történt. Napsi el is jött a kerítéstől:
- Jól ván Yiiin, jól vááán. - Mondta Neki, miközben simogatta. Aztán visszament Essihez is, aki egy apró vakkantással emlékeztette Napsit, hogy Őt függőben hagyta Yin miatt. Így Napsi fogta magát és vissza sétált essihez és épp benyúlni készült akerítésen, amikor Yin újra támadfásba lendült.
- Te ez a Napost védi. - mondta Zoli.
- Nemááá, tényleg? -csodálkoztam rá.
- Igen, figyelj. - és elhívta Pöttöm lányunkat a kerítéstől. Yin is komótosan visszaballagot hozzánk de nem mozdult a lábunk mellől.
Zoli ekkor oda küldte a kerítéshez Napsit, Mátéval együtt. No több sem kellett Yinkónak. Morgott, nekirontott a kerítésnek és levágott egy irdatlan pofont essinek:))))))))))
Mi nevetésben törtünk ki a szomszédasszonnyal együtt. Egyrészt nagyon komikus volt a jelenet, nem beszélve Essi döbbent arckifejezéséről:))))

Szóval egy ilyen cicánk van nekünk. És most jöjjön egy másik történet. Egy etetésé, illetve az összes etetés így történik:

Az összes cica virnyogva mászkál, természetesen láb alatt, hogy megnehezítsék a tányérjukhoz jutásomat. Óvatosan kell mennem, mert így már megrántottam a derekamat egy rosszul sikerült korrigáló ugrással, amit Yin farkának a rálépése után produkáltam. Étel osztáskor dörgölődznek a lábamhoz persze folyamatosan nyávognak. Kivéve Grafitot, aki türelmesen, kihúzott nyakkal ül, gyönyörű szemeit rám emeli és hunyorog:)))) Eközben Napsi mint egy ténsasszony nyugtattgatja a felbójdult csapatot - és most jutottunk el a történet lényegéhez:

- Jól vááán, jól vááán. Ne síjjátok. Minnyá ágyá az Anya. Ággyá mááá minnyáááá. Jó vááán, minnyáááá. Kicsiknek is minnyááá. Ne síjátok, minnyááá. Anya csinájááá máááá, jó váááán.- és simogatja az apró és a nagyobb cicahátakat:))))))))))))))))))
És akkor el ne felejtesm megemlíteni Zozi észrevételét:
- Anya A Yinék pont olyanok mint mi. Nekik is három gyerekük van és pont két lány és egy fiú.
- Hiába no, nagycsaládosoknál már csak így megy ez:)))))))))))))




2008. október 18., szombat

A Szeretet Erő

Hiszem. Hiszem, mert kell valami amibe kapaszkodni kell, ami hitet ad:

A Szeretet Erő!

Véletlenül kerültem Botiék blogjára. Nem ismerem Őket. El nem tudom képzelni mit élhetnek át a szülők, nagyszülők, rokonok. Az Édesanyja aki Kisfia pocaklakó korától vezeti a naplót. Segíteni, ez járt a fejemben, hogy minden követ megmozgatni egy nagyon erős kisfiú Életéért.

Tehetetlen az ember...

Akkor jutott eszembe, hogy belinkelem a naplójuk elérhetőségét, hogy minnél többen ellátogassanak hozzájuk, hogy minnél többen gondoljanak szeretettel rájuk, hogy mindenki küldje a pozitív energiát, esetleg elmormoljon egy Imát.
Látogassatok el hozzájuk!

A Szeretet Erő!