2008. október 21., kedd

Egy nappal a nagy nap elött


Tulajdonképpen mielőtt Zoé megszületett volna fiúra vágytam. Milyen klassz lenne egy fiú, így majd a kisebbiket- a lányomat - Ő kisérgeti minden hova. Ő lesz a nagy és okos bátyja, aki megvédi mindentől és mindenkitől. Ennek a nézetemnek többször hangot is adtam, gondolom már csak azért is, mert én marhára szerettem volna egy bátyót az elöbbi felsorolások miatt. Így, hogy nem volt egy nagy, okos és erős bátyám - ehelyett volt egy Öcsém, akiért én áltam ki konfliktus helyzetek idején :))) - kénytelen kelletlen este 8-ra haza kellett érnem az Úttörőházból, ahol a többi tinitársam még javában rázta a táncot a 80-as évek diszkózenéjére. Hmmmm, az volt ám a szép Élet. Hazafelé volt, hogy összefutottam az osztálytársaimmal- akik akkor érkeztek amikor én már hazafelé tartottam - és tök cikinek érezvén a dolgot azt mondtam, hogy a szombatesti filmkoktélban jó film lesz. Gondolom, illetve remélem, hogy van aki emlékszik még rá:))))))))))) Na szóval ezek miatt a tények miatt vágytam én fiúcskára - göndör hajú nagy barna esetleg kék szemekkel - , hogy az én Leányomnak ne legyen ilyen "mostoha" sorsa:)))))))))))) Meg hát egy báty sok helyes haverral...:))))))))

Érdekes módon, ahogy beköltözött az én első gyermekem a pocakomba minden megváltozott. Szinte rögtön éreztem, hogy kislányom fog születni és el sem tudtam volna képzelni egy fiút. Vágytam a kislányomra. Abszolút nem lepődtem meg, amikor az ultrahangon megerősítettek, hogy helyesek amegérzéseim. Zoli első perctől lányra vágyot, mert a lányok Apásak meg kedvesek de nem akarta tudni előre, így Ő csak a megszületés után tudta meg, hogy teljesült a vágya. És, hogy ezt most miért írom le? Hát kéremszépen azért, mert Zoé holnap 10 éves lesz. Bizony. 10 évvel ezelőtt pont - akkor csütörtökön - délben kezdődtek a fájások. Akkor hívtam fel a brainőmet, Hédit, hogy ezt és ezt érzem, 10 percenként és szerinte? Ő meg igennel válaszolt így hívtam a dolgozó Zolit, aki rögtön elindult hazafelé, utána meg az Anyut, meg a többi barátnőmet, meg szerintem mindenkit aki élt és mozgott bele értve a szomszédokat is. Ilyenkor már vigyorogva néztük egymást Zolival és vártuk a történéseket Vártuk, hogy végre elérjük a bűvös 5percet, hogy indulhassunk. Ekkor még nem sejtettük, hogy marha messze vagyunk a célegyenestől. Fájt, fájt még gondoltam is, hogy ó ezeket simán ki fogom bírni, nem rosszabb mint egy jó erős mensigörcs. Este fél nyolckor nem bírtam tovább és betelefonáltam a BM kórházba, hogy normális-e, hogy dél óta csak 10 perces fájásaim vannak? Na itt rontottam el de hát mi már türelmetlenek voltunk. Hiába mondták a szülésfelkészítőn, hogy nem megy az olyan gyorsan meg, hogy akár 16 órát is eltarthat egy baba megérkezése. Arról mélyen hallgatlak, hogy akár tovább is, sőt sokkal tovább.... Szóval a telefonban megkérdezték, hogy vérzek -e? Mondtam egy picit de tényleg csak nagyon picit, mert délelőtt aminoszkópos vizsgálaton voltam. Na a vért sem kellett volna említenem. Mondták, hogy menjünk be, mert telefonon nem tudnak véleményt mondani. Nyilván. Lefürödtem, próbáltam húzni az időt de lassan minden fürdésnek vége szakad ez történt az én tusolásommal is. Így szedelőzködtünk és elindultunk. Nagy örömömre már 7 percesek lettek a fájások:)))))))))) 9 óra körül mosolyogva csöngettünk a szülészet ajtaján. Teli szájjal vigyorogtam amikor nyílt az ajtó és Csilla szülésznő állt ott, aki rögtön megállapította, hogy ha ennyire vigyorgok itt még nem lesz baba. Ezt egy kicsit zokon vettem de a későbbiekben rájöttem, hogy teljes mértékben igaza volt, akkor már nem nagyon volt kedvem vigyorogni amikor a fájások lassan de biztosan erősedtek. De ehez még mindig több órának kellett eltelnie. Megvizsgáltak és közölték, hogy tulajdonképpen nyugodtan maradhattunk volna még otthon mivel még nem 5 percesek a fájások de a ctg kimutatta a méhösszehúzódásokat hazamenésről szó sem lehetet. Elmondtam, hogy miért jöttünk be, akkor derült ki, hogy egy tanuló szülésznővel beszéltem - aki akkor már haza ment - és valószínűleg nem merte azt mondani, hogy maradjunk otthon. Néztük a tévét, közben erősödtek a fájások. A szülésznő előkészített, elküldött zuhanyozni. Addig Zoli haza rohant, mert W.C-re kellett mennie:))))))))))) Meg hát a fényképezőgépet is otthon hagytuk. Amit aztán újra otthon hagyot a nagy kapkodásban...:)))) A fájások erősödtek, már nem vigyorogtam. Sűrüségük 5 percesek lettek. Aztán olyan is volt, hogy teljesen egybefüggőek és olyan is volt, hogy teljesen abba maradtak egy kicsit. Ekkor elaludtam egy picit, majd ósriási fájásokra ébredtem. Zoli eközben beöltözve statisztált mellettem. A szülésznő jóslata szerint éjjfélig meg fog születni a kisbabánk. Hát ez a jóslata nem jött be....




Folytatás holnap...:))))

2 megjegyzés:

Mónika írta...

Húha ez izgalmas volt!:) Várjuk a folytatást! A gyönyörűséges Zoénak sok-sok boldágságot, egészséget, hosszú életet és minden jót kívánunk amit csak lehet szülinapja alkalmából!!! :) Puszika: Móni és az ikrek

bogár írta...

Na, pont most kell elutaznom két napra, amikor így belelendültél a blogolásba! :)
Péntek estig nem olvashatok a piskótárkól és a krémről! :)

Peti