2008. október 20., hétfő

Állatságok

Dirr egy füles:)))))))))
Így is lehet szopizni
Cicán cica


Essi, amikor még Pici volt





Már régóta akrtam írni a mi kis állatkáinkról, hisz oolyan régen esett Róluk szó. Mivel Ők is családtagok a történeteik szorosan kapcsolódnak hozzánk, illetve a gyerekekhez. Ilyen történet Yiné is a hófehér felemás szemű anyacicánké is, aki sajátjaként védelmezi a mi gyerekeinket. Bizony szó szerint. Először nem akartunk hinni a szemünknek de bizonyitékot kaptunk rá, hogy bizony Ő a gyerkőceinket védi.
Íme a történet:


Napsili - ahony Máté szólítja - a szemközti kutyit Essit a Stafi, még kölyök kutyát simizte a kerítésen keresztül. Yin felborzolt szőrrel, égnek álló hátára görbített farokkal nézte a jelenetet. Essi örömében, hogy Napsi simizi nyüszített. Ekkor Yin a kerítésnek ugrott. Mi csodálkoztunk, akkor még nem gondoltunk arra, hogy ez Napsi védelmében történt. Napsi el is jött a kerítéstől:
- Jól ván Yiiin, jól vááán. - Mondta Neki, miközben simogatta. Aztán visszament Essihez is, aki egy apró vakkantással emlékeztette Napsit, hogy Őt függőben hagyta Yin miatt. Így Napsi fogta magát és vissza sétált essihez és épp benyúlni készült akerítésen, amikor Yin újra támadfásba lendült.
- Te ez a Napost védi. - mondta Zoli.
- Nemááá, tényleg? -csodálkoztam rá.
- Igen, figyelj. - és elhívta Pöttöm lányunkat a kerítéstől. Yin is komótosan visszaballagot hozzánk de nem mozdult a lábunk mellől.
Zoli ekkor oda küldte a kerítéshez Napsit, Mátéval együtt. No több sem kellett Yinkónak. Morgott, nekirontott a kerítésnek és levágott egy irdatlan pofont essinek:))))))))))
Mi nevetésben törtünk ki a szomszédasszonnyal együtt. Egyrészt nagyon komikus volt a jelenet, nem beszélve Essi döbbent arckifejezéséről:))))

Szóval egy ilyen cicánk van nekünk. És most jöjjön egy másik történet. Egy etetésé, illetve az összes etetés így történik:

Az összes cica virnyogva mászkál, természetesen láb alatt, hogy megnehezítsék a tányérjukhoz jutásomat. Óvatosan kell mennem, mert így már megrántottam a derekamat egy rosszul sikerült korrigáló ugrással, amit Yin farkának a rálépése után produkáltam. Étel osztáskor dörgölődznek a lábamhoz persze folyamatosan nyávognak. Kivéve Grafitot, aki türelmesen, kihúzott nyakkal ül, gyönyörű szemeit rám emeli és hunyorog:)))) Eközben Napsi mint egy ténsasszony nyugtattgatja a felbójdult csapatot - és most jutottunk el a történet lényegéhez:

- Jól vááán, jól vááán. Ne síjjátok. Minnyá ágyá az Anya. Ággyá mááá minnyáááá. Jó vááán, minnyáááá. Kicsiknek is minnyááá. Ne síjátok, minnyááá. Anya csinájááá máááá, jó váááán.- és simogatja az apró és a nagyobb cicahátakat:))))))))))))))))))
És akkor el ne felejtesm megemlíteni Zozi észrevételét:
- Anya A Yinék pont olyanok mint mi. Nekik is három gyerekük van és pont két lány és egy fiú.
- Hiába no, nagycsaládosoknál már csak így megy ez:)))))))))))))




1 megjegyzés:

Mónika írta...

Szia!
Csak hogy végre olvashattam Rólatok! Aranyos történetek!:) Sajnos nekünk a panelban nem lehet állat, de a gyerekek épp a minap kérdeztek rá, hogy nekünk mikor lesz!:)
Szép napokat Kicsiknek Nagyoknak!:)Millió puszi: M.