2008. december 31., szerda

Búék


Hófehér csend jő.

Hallgatok: szívem üzen.

Karácsony, béke.


(Rácz Gabi: téli haiku)


Teljes behavazás.

Tartozások Decemberre amit mind, mind pótolni szeretnék.

A gyerekek Apósommal moziban.

Napsi itthon maradt. Mi is.

Ennyi címszavakban.



*


Gondjaid kerüljenek, asztalaid terüljenek!

Tárcáid ne ürüljenek, fürtjeid ne őszüljenek!

Barátaid szeressenek, jótündérek kövessenek!

B.U.É.K.




2008. december 30., kedd

December 24 reggel

Mint minden évben, mióta gyerekeink vannak, 23.-án éjjel díszitettük a fát. Reggel pizsamásan rohantak a fához. Napsi öröme külön édes volt.
- Nekünk is van karácsonyfáááánk! Itt a Karácsonyfaaaaa!!!
Már régóta kérdezgette, hogy nekünk mikor lesz, mert úton, útfélen belefutottunk egybe, csak nálunk nem volt még. És még csak sejtette, hogy mi vár rá este.











Advent


Ajándékokat készítettünk.










Advent

Készültünk a Karácsonyra fincsi sütikékkel.

























Noe Karácsony

Voltunk itt is. Habos kakaóztunk, vajas kalácsot, szendvicset ettünk. Zoé Angyalkás képeket készített. Műsorral, ajándékkal kedveskedtek nekünk.




Advent az Oviban





Kicsit kapkodósra sikerült de mégis jó volt, mint mindig. Szokás szerint sütöttünk mézeskalácsot, képeslapot készítettünk. Díszeket a karácsonyfára tésztából. Angyalkát csipkéből és tobozból. A meghittség most hiányzott, nem szólva a pedagógus anyukáról aki egyszer csak elrikkantotta magát, hogy " aki szülőnek érzi magát szóljón rá a gyerekére!" Mindezt azért, mert a gyerekek kicsit hangosabbak és elevenebbek voltak a kelleténél. Most már csak vihogni tudok ezen de akkor többen megdöbbentek. Ettől függetlenül egy jó délutánt töltöttünk el és még az sem zavart senkit, hogy időnként a mézeskalácsgyúrósszaggatós asztaltól felharsant egy-egy férfinek készülő kisfickó hangja, miszerint:
- Gyúrunk vazzzzzeee!
És gyúrtak.




Várták a Mikulást




5.-én este keményen megdolgoztak de megérte. Csillogóvá varázsolták a csizmácskákat. Mivel nekem másnap tanfolyamom volt, megkértük a kedves öreget, hogy nehagyjon ki az örömből. Így még aznap este megjött a Mikulás. Boldoggá téve a kicsiket és engem, hogy nem maradtam le gyermekeim mosolyáról.

Köszi Miki!!!!!

Úsztak Varga Danival


Erről sem írtam. Pedig bizony ilyen is volt. Fotósok, kamerák tüzében. Riporterek figyelték minden mozdulataikat. Ők és a többiek állták a sarat. Dániel is, aki igazán nagyon kedves volt velük.

Fogak vacogtak a bizony elég hűvös vízben de be nem ismertték volna semmi kincsért. Pláne nem Daninak. Hisz nem mással mint egy Olimpikonnal voltak, hozniuk kellett a formát.

Azóta boldogan kiáltanak fel, ha meglátják az Eurovit reklámot. Még Napsi is, aki csak a parton trappolt a kis papucsával, csini fürdőrucijában.
Mivel megígértem, hogy nem élek vissza a saját képeimmel az interneten /:))/így a megjelent képet csatolom.
Felismeritek Őket?:)

Hősök

Gondoljatok csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagycsak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy Mc'Donaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "Bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre Domestos korban. Ezek voltunk mi...Hősök?
Lassan 36 éve...