2009. december 30., szerda

Karácsony


Karácsonyunk nagyon csendes, nagyon nyugodt volt. A gyerekek annyira örültek annyira játszottak, hogy aznap este el is felejtettünk képeket készíteni. Finomat vacsoráztunk és sokáig, sokáig fent maradtunk. Aztán a szokásos ide-oda utazgatások a családhoz a rokonokhoz. Jó volt. Eltelt az évünk. Sikeres volt? Nyugodt szívvel írhatom, hogy igen. Együtt vagyunk szeretjük egymást és igenis bizonyítottam/bízonyítottuk, hogy mindent le lehet győzni. Keserűszájíz van? Van de nagyon sokan vannak akik megédesítik napjainkat. A legfontosabbakkal meg szerencsém van együtt Élni és ezt senki nem veheti el!!!!!

2009. december 23., szerda

Karácsony elefánttal






Szomorú dolog miatt beválalltam barátnőm gyerkőceit. Így plusz három gyermekkel lettünk többen. Mindenféle trükköt alkalmaztam, hogy minél jobban lefoglajam Őket. Ezért tegnap begyúrtam egy nagy adag mézeskalácstésztát. Már annyi de annyi receptet kipróbáltam és hiába a légmentes doboz, a zacskó, az alma, nekem mindig kemény maradt. Nem szórakoztam, nem keresgéltem, hanem egyszerűen a mézeskalács fűszerkeverék hátoldalán megadott receptet dobtam össze. Tök mindegy alapon. Amikor elsütöttem a mindenféle trükkömet, akkor elöszedtem a tésztát. A lányok egyből lázba jöttek a fiúk nem annyira, pedig előző nap Máté 128-szor kérdezte meg, hogy mikor fogunk sütni? Szóval elővettem a sütiformákat és a csajok nagyon ügyesen gyártották a mézeskalácsfigurákat. Többek között elefántot. Még magamban hőbörögtem is, hogy miért nem szorítkoztam a csillagokra, harangra, fenyőfára és egyéb "megfelelő" formára de nem szóltam. Mint késöbb kiderült maradi vagyok. Az elefántnak igenis helye van Karácsonykor, hisz erről szólnak a hírek, hogy egy Elefántot mikulásruhába öltöztettek Thaiföldön és Ő osztogatta az ajándékokat a gyerekeknek. Így pláne nem szólok a motorért, a vitorláshajóért sőt a cicáért sem. Amikor kisültek a figurák Ügyesen kidíszítették a Dr. Oetker cukormázzal amiért egy nagy csillagos ötöst adok a gyártónak, hisz a három 3,5 éves leányzó is könnyedén kezelte a műanyag tubuskát. Zoéról meg nem is beszélve, az Ő kezei közül gyönyörűségesnél gyönyörűségesebb munkák kerültek ki. Ilyenkorra a fiuk is csatlakoztak, sőt Máté még épp kitudott szagattni a maradék tésztából ezt-azt. Szóval szépséges sütikkel lettünk gazdagabbak és ne feledje senki,
Elefánttal a Karácsonyba!

Advent az oviban

...kicsit késöbb

2009. december 10., csütörtök

Más mondta

Bendegúz (ovistárs) meséli az Anyukájának:
- Anya, Napsinak Napocska a jele, ezért el is neveztük Napsugárnak.


Miki

Zoli mindenáron beakart öltözni Mikulásnak, mert eszébe jutott, hogy Napsinak még nem játszotta el. Emlékszem legelöször nem nagyon vágyott a jelmezre de a sikert látva nem okozott nehézséget legközelebb is beöltöznie. Mivel már gyakorlott három gyerekes Apuka egy pillanatig nem habozott, mint írtam ráadásul az Ő ötlete volt. A kapuig szaladt ki a sötétben és a gyerekek persze rögtön észre vették, hogy egy hajlott hátú öreg közeledik hozzájuk. Teljes lázban égtek. Én nem de Zoli sem, nagyon nehéz volt - és itt nyugodtan írhatom ezt a szót hisz ez jellemzi a legjobban- a röhögésünket visszafojtani, hisz a szedett-vedett, itt-ott szakadt ruha, a béna szakál, hát nem volt egyszerű a kinézett. A gyerekek énekeltek, Napsi félt de aztán megnyugodott. Láttam nagyon megkönyebbült, mire végre Zolimikulás elhagyta a házunkat. Utólag ezt mesélte a Mamájának:
- Nem az igazi volt a Mikulás. Ez Apa volt. Láttam a tigrises polóját és a nyakláncát is.
Hiába no. Ne öltözz Mikulásnak, ha nem rejted el a nyakláncodat, meg a tigrises polódat!

2009. október 9., péntek

Amikor csak hümmögünk....


A történet több mint kínos de akinek eddig meséltem mind azt kérdezte miközben fuldoklott a röhögéstől, hogy:


- De miért nem írod le a naplódba? Ennek muszáj ott lennie!


Többszöri kérésre hagytam magam meggyőzni és bepötyögöm a történetet, amikor csak hümmögünk.


Ilyesmiről az ember nem szívesen ír de mivel meg vagyok győzve, le kell írnom az előzményeket. Nem is tudom, hogy hangzana ez legjobban de mindegy belecsapok. Szóval a bal "fenékrészemen" fürdésnél éreztem egy csomót. Hetekig hagytam, hiába mondta a háziorvos, hogy menjek sebészetre nem mentem. Aztán kitaláltam, hogy majd én azt jóóól szétmaszirozom. Hát nem sikerült. Jól bedurrant. Így elmentem sebészetre, ahol felvágták és most nyitva hagyják, hogy ürüljön a cucc. Remdszeresen kell járnom kezelésre, kötözésre. Csak mellékesen jegyzem meg, ha időben elmentem volna egy krém elég lett volna...


( nem hiszem el, hogy erről írok :D )


Egyik alkalommal Napsikám is elkisért. A folyósó természetesen tele, mindenki csendben üldögél. Napsikám lóbálja a lábát a széken. Egyszer csak kitalálja, hogy hívjuk fel a Mamát, az én Anyukámat .


- Szia Mammmaa! - hangja édesen belecsendül a néma folyósóba. Többen felkapják a fejüket, ránéznek és mosolyognak. Páran halkan a szomszédjukhoz szólnak, hogy "miiilyen ééédes, ahogy mondta, hogy "Mammmaa"

- Szia Napsikám! Elkisérted Anyát az orvoshoz?

- Igen, eljöttünk.

- És mit csináltok?

- Hát várjuk, hogy a doktorbácsi megizélje Anya fenekét.- A folyósón mint a cunami söpör végig a nevetés, ki diszkréten visszafolytva próbál nevetni de a többség teret enged jókedvének.

.....

2009. október 6., kedd

- Szia Óvodaaa!


Már nem emlékszem, hogy kezdődött de napi program lett. Amikor reggelente elsuhanunk az óvi elött, hogy leparkoljunk a szemközti parkolóban, Napsikám megszólal:


-Szia Óvodaaaaaaaaaa!


Én meg visszaválaszolok elváltoztatott hangon, hogy:


- Szia Napsiiiiiiii!!!! - majd hozzá teszem a "rendes" hangomom, hogy:


- Hhhh, mi volt ez? Ki volt ez???? - és nevetünk együtt. Tegnap reggel szépen lezajlott minden a forgatókönyv szerint, amikor is Napsikám egy kéréssel fordult hozzám, miközben a kis hátizsákját vettük ki a csomagtartóból, melyben alvósbarátai lapultak.


- Anya, vegyél légyszíves egy szájat az óvinak, meg nekem egy rózsaszín létrát, jó?

- Szájat meg létrát?? Miért?

-Azért, hogy legyen szája az ovinak és én meg felmászok a rózsaszín létrára, hogy meg tudjam puszilni és Ő meg vissza. Meg legyen keze is, hogy át tudjon ölelni.

- És lába ne legyen?

- Ne, lába ne.

- Miért ne legyen lába?

- Hogy nehogy elszaladjon.......

2009. szeptember 29., kedd

"Idézetek" a nyári kertünkből

Már többször kértétek. Íme, képekben:












A sziklakertet, nem tudom milyen megfontolásból este fényképeztem.....










Egy mélből idézve, egy-két helyen cenzúrázva, kiegészítve:)




...."Napsi csütörtökön belázasodott, 39 fok volt a hője és beparáztam, hogy nehogy H1N1 legyünk de nem, és azóta sem lázas. Egyébként tetszik Neki az ovi, elöször nem sírt, aztán már egy kicsit igen de nagyon szereti. Első naptól kezdve ott alszik, mert ott akart. Mostanában kéri, hogy maradjak egy kicsit. Így megvárom amig reggelizik és csak utána megyek el. Neki is jó, nekem is. Nem sír és én sem érzem magam "gonosz" anyának. Máté 3 hétig sírt az iskola miatt. Mármint reggel amikor be kellett mennie. Még szerencse, hogy Zoé is abba a suliba jár, így bekiséri minden reggel és sokszor napközben is meglátogatja. Ez az első hét, hogy már nem sír Máté. Van rengeteg piros pontja matekból, egy csillagja Tesiből, 2 fekete magatartásból, mert állítólag verekedett, pedig ilyet sosem csinált még itthon sem, nemhogy máshol. Ő azt mondta, hogy csak "játék karate" volt, a Tannéni aszonta, hogy Ő komolyabbnak látta. És egyszer meg a WC ajtót rúgta meg. Ki tudja, hogy miért? Gondolom ez valami fiús dolog lehet... Meg van 5 ződ pontja is magatartásból, mert hol beszélget órán, hol a széken hintázik. De van 1 csillagja is, meg a többi piros. És van egy Noémije, aki hivatalosan nem tetszik Neki, pedig de. Zoé 5.- es lett és már nem tudom mit csinálok a szájával, mert akkora velünk és pofákat vág, meg sóhajtozik, meg dobbant, meg veri a lábát a földhöz amikor sértetten elvonul a szobájába. De nagyon kis okoska, van egy 5-se töriből, nyelvtanból és rajzból kettő. És 4 kisötöse németből. És ha megkérem valamire, elég hamar reagál rá és segít. Időnként meg sem kell kérnem.
A bódogságom hullámzik, hol így hol úgy de azért meg vagyok. Az egészségem meg TÜNETMENTES! És ez így van jól! "....

2009. augusztus 29., szombat

Napsi táncol

Az Ő álltala "dumbidumbi"-nak nevezett zenére
video

2009. augusztus 4., kedd

Nagylányom nélkül...

...telnek napjaink. Zozkánk táborban van. A szokásos Lovas és Sport táborban, amire évek óta vidáman készülődik, izgatottan vár és mosolyogva, élményekkel, lószagú ruhákkal tér haza. Egész mostanáig....Addig minden stimmel, hogy "vidáman készülődik, izgatottan vár" , sőt szinte csak egy futó puszival búcsuzott és már fent is volt a buszon Vasárnap délelött 10:00-kor. Aztán Hétfőn reggel már panaszkodott a harmadik szobatársra és tegnap este zokogva hívott fel. Fájlalta a fejét, mondta, hogy minden olyan rossz, mert V. állandóan piszkálja Őket és odáig merészkedett, hogy Zoét "bamba disznónak" titulálta. Az én gyönyörűm csak sírt, én meg tehetettlennek éreztem magam, hogy több kilóméter távolságból nem tudok most rögtön odaszaladni és megölelni, megpuszilgatni. Próbáltam biztatni, hogy A-val fogjanak össze és ne hagyják magukat, és kérje ki magának, ha így beszél velük. Még megeresztettem egy olyat is, hogy mondja meg kedves V-nek, hogy ha Ő megadja neki a tiszteletet, akkor adja meg ő is és szájba vágja, ha mégegyszer csúfolja. Nehéz helyzet. Szóljak a tanító bácsinak? És mi van ha Ő csak kis gyerekcivakodásnak veszi? Ha mi jövünk ki szarul, mert telefonáltam, hogy intézkedjen?
Reggel és ebéd után jó hangulatban volt a drágám. Remélem így is marad és nem lesznek terorizálva a tábor végéig....

2009. július 28., kedd

Piritós és lekvár

Mi legyen a reggeli? Kérdezem minden reggel a gyerekektől és olyankor én is mindig azt eszem amit Ők. Nem úgy amikor beteg voltam és nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy mit eszem. Ők is tudták. Napsikám lábadozásom alatt pirítóst evett velem.
- Pirítós és lekvár legyen. -kérte és kapta. Saját magának kente. Jó ízűen ropgtattuk rögtön azután, hogy a többieket kikisértük az autóhoz csak úgy pizsiben, kócos hajjal és így ültünk le enni is.


Anyáknapja

*
Máté szemével én :)
Igaz majdnem elsírta magát, nagyon izgult de elmondta az én különbejáratú versemet. Az Óvonénik már előre tudósítottak, hogy a Máté ooolyan szépet fog mondani és ooolyan ügyes:)
Én meg sírtam:)
Aztán a haverok pacsit adtak Neki," jó voltált"-mutattak és Csillanéni is megsimizte. Mindez a videó végén:)


video

*

Madarak és Fák napja

Mert szeretjük Őket, ezért voltunk egy ilyen rendezvényen is.

Napsi szülinapja


NAPSUGÁR. Így csupa nagybetűvel, mert Ő pont olyan. Egy édes-édes lányka. Halandzsanyelven énekel, táncol, tornázik, spárgázik. Nem rég azt mondta:


"Amikor kicsi voltam és nagy, akkor a színpadon táncoltam és az emberek megtapsoltak."


De ilyen is történt Vele:

A Nagymamával az én Anyukámmal elment vásárolni és vettek epres illatú fogkrémet. Örömmel újságolta hazérkezésükkor a Nagypapájának az én Apukámnak, hogy:

-Képzeld Papa! Vettünk epres fogkrémet.

-Tényleg? Hol vettétek?

- Istenem Papa! Hát a boltban!


Kedvenc meséje a Lazy Town, Sportacus. Sokszor játsza, hogy Ő Stephanie vagy épp a meséből idéz. Ezért nálunk a gyümölcs sportcsemege. Szeret mesét hallgatni, nagyon szépen rajzol már most! Színezni is úgy tud, hogy csak csodálkozunk a mi kis 3 éves lánykánkon, hogy alig-alig megy ki a vonalból. Várja az Óvodát. Ki hinné de a Napocskát választotta jeléül. Ezt már egy éve lestoppolta. Szeptembertől tornára is szeretne járni. Sokat bicajozik Mátéval. Beleugrik a legmagasabb létrafokról a medencénkbe, lemegy a víz alá, úszni tanul. És csicsereg, dirigál és kacag, kacag! Egyik este féltizenegykor rájött, hogy tudja a "Csepp, csepp" kezdetű dalocskát kivülről és azóta azt énekeli. (a csengőhangom is az :) ) Fél a vihartól a nagy széltől. Talán miattunk, mert olyankor felpörögve, hangoskodva rohangálunk a kertben és mentjük a menthetőt.

Velünk alszik el a mi ágyunkban és onnan kerül az Ő ágyikójába. Olykor magától befekszik a kiságyba:

-Simizd a lábam. - kéri és úgy alszik el.

Máté szülinapja


Kedves NaP!:)


Igazából, hogy ma írok, Te illetve Ti adtátok a löketet. Így írok és pótolok. Igaz nem hosszú sorokkal de legalább képpekkel igyekszem behozni a lemaradást.


Mátékánk 7 éves lett. Mit tudhatunk Róla? Nem akar iskolába menni de már óviba sem. Imádja az autókat és a számítógépes játékokat. Nem mindig szeret tornázni, viszont imád bicajozni. Egyre ügyesebben rajzol, egyre jobb a figyelme, egyre kitartóbb. Nagyon jó humora van. Szeret hozzám bújni és olyankor nem mozdul egy picit sem. Kedvenc filmjei amikben autók vannak vagy robotok. Fél a sötétben, viszont ha rádió szól akkor nem. Sokszor csak úgy lefekszik az ágyára és mesekönyvet nézeget. A nevét letudja írni és még pár más szót is. Azt szeretné ha megtanítanám olvasni.

Ami fáj



*




Hol is kezdjem? - gondoltam magamban, hisz annyi de annyi a pótolni való.



Talán a leges legelején. Ágnes hozzászólása ( "Beteg vagyok"-ban ) annyira de annyira igaz volt. ( Amikor olvastalak leesett az állam, mert olyan tanácsot biztatást adtál, mintha tudtad volna mi történt velem) Sajnos tudom, hogy mi miatt lettem ennyire beteg. Igazán nem akarok ebbe bele menni de virágnyelven, illetve csak érintőlegesen. Az egész Januárban kezdődött egy gyönyörűséges tényleg csodálatos Karácsony után. Szar dolog 36 évesen megtudni, hogy nem rózsaszín a Világ, hogy nem úgy van minden ahogy gondoltam. Azt gondoltam hazugság az egész Életem és egy picit meg akartam halni. Akik tényleg és igazán szerettek mellettem voltak, hacsak telefonon is de ott voltak. Aztán még több apró pofon és kórházba kerültem. Mindenki azt mondta, hogy ne hagyjam magam, hogy igenis álljak talpra. És azt hiszem büszke lehetek magamra, mert megtettem. Nehéz, még mindig fáj, sajog de akkor se hagyom magam! Nem hagyom az Életem, nem hagyom a gyerekeim, nem hagyom a Családom miatt. A gonosz emberek pedig hiszem és tudom, hogy megkapják méltó büntetésüket. Nem tőlem, hanem a fentiektől. Én a kisujjamat sem fogom mozdítani. Egy egészen picit sem!!!! (Időnként azért eljátszom a gondolattal... :) )Megbocsájtottam. Nagyon nehéz volt de már könnyebb a lelkem. Igaz, hogy most is a sírás fojtogat miközben ezt írom, de tudom, hogy enyhülni fog a fájdalom és talán már arra is rájöttem, hogy ennek miért most kellett történnie.


Nektek meg drága barátaim akik mellettem voltatok, az én kis Családom a Gyerekek, Anya, Apa és Te Zolim köszi, hogy segítettetek.


Bízom benne, hogy jól döntöttem...




.... ugye jól döntöttem?....




*

2009. június 17., szerda

Tünetmentes

Végre!
Most már elárulhatom, hogy borzalmasan el voltam keseredve, sokat sírtam saját magam miatt és most már bevallom, hogy az a 45,5kg csak 43kg volt. Anyukámnak sem mertem bevallani és mivel olvassa Ő is a naplót, hát csaltam pár kilót. Viszont híztam:) Már 53kg vagyok ami nálam nagy szó, 1kilóval több vagyok mint szoktam:))))
Rengeteg mesélni valóm van, annyi minden történt velünk. Pénteken vizsgázok 13:00-kor egészségügyből. Addig még tanulnom kell és utána szépen elkezdek pótolgatni. Hiszen túl vagyunk szülinapokon, anyáknapján és és ovis ballagáson. Nem szólva arról, hogy Máté élete első táborozásán vesz éppen részt a lányok pedig nagymamáznak.
És egy kis izelítő. Az Anyáknapi ünnepségen hallgathattuk meg a gyerekeink kívánságait magnóról, amíg Ők készülődtek. Volt nagy sírás-rívás az anyukák részéről. Nem tagadom én is sírva hallgattam végig.
(csak hang)
video

2009. április 14., kedd

Javulgatok


Két kép Róluk, akik miatt minél hamarabb meg akarok, gyógyulni, hisz annyira várják már!!! Mátét nagyon nehéz fotózni, ezért van nőuralom.

Kedveskéim!:)

Mindenkinek nagyon köszönöm a biztatást, Éva Neked is, így ismeretlenül, nagyon jól estek a soraid!:)


Milu, NaP! :))))


Hát nem elég a magatok baja, még az enyémet is a nyakatokba vennétek???:))) Nagyon-nagyon köszönöm!!!!!!!!:))) És a gyógyenergiát is:))))) És azért röhögtem is:)))))


Edit, nem kaptam üziket...a másikra küldted vagy hova??? Köszi neked is:))) Köszi a köszöntést!!!!:)))


Móni Neked meg megírtam, köszi itt is!!!!:)))))))))))))))



Már javulgatok. Már tudok pakolgatni, tenni-venni. Viszont gugolásból csak segítséggel vagy támaszkodva tudok felállni. A lépcsőzés is elég nehezemre esik, mindig beremeg a lábam. Sokszor elfáradok, ilyenkor leülök lihegni. Néha idegesít ha nem úgy tudom csinálni a dolgokat ahogy régen de már kezdek ehez is hozzá szokni és nem elvárni magamtól a régi dolgokat.


Napsikámat alig bírom megemelni. Mondjuk nem is szoktam mert félek elejtem de nagyon furcsa, hogy nem tudom ölbe kapni lánykámat amikor csak akarom. Lassan nagyon lassan hízok. Állítólag ez a jó a fokozatosság, ugyanugy mint a fogyókúránál. Bíztatnak, hogy türelem, türelem. Kénytelen vagyok az lenni. Szövettan eredményem még mindig nincs kész. Ct szerint kóros elváltozás nincs szerencsére, a többit még nem elemezték ki, mert a Dokinénim szabin van. Szedem a gyógyszereket, pihengetek és bízom és akarok!:)))




Ja és mindig éhes vagyok és ez jóóóóóóóóóó:))))))))))))))))))))))
*

2009. április 5., vasárnap

Beteg vagyok:(

Írnék én de sajna beteg vagyok. Nem most kezdődött de most tetőzött. Lefogytam 45.5 kg-ra, 3hétig lázas voltam. Olykor 40.7-re is felment a hőm. Influenzára gyanakodtak. Megjártam a kórházat a héten jöttem haza. Végre a gyógyulás útjára léptem, bár sokkal látványosabbat várnék magamtól 1 hét után. Túl vagyok életem legszarabb vizsgálatán, hétfőn vár rám egy ct. Valószínűleg chron vagy colitis a betegségem neve. Majd a szövettan megmondja. Meg akarok gyógyulni, meg akarok erősödni!!!! Most csak ennyi, mert még nagyon nem vagyok a toppon. Csak, hogy tudjatok rólam....