2009. július 28., kedd

Piritós és lekvár

Mi legyen a reggeli? Kérdezem minden reggel a gyerekektől és olyankor én is mindig azt eszem amit Ők. Nem úgy amikor beteg voltam és nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy mit eszem. Ők is tudták. Napsikám lábadozásom alatt pirítóst evett velem.
- Pirítós és lekvár legyen. -kérte és kapta. Saját magának kente. Jó ízűen ropgtattuk rögtön azután, hogy a többieket kikisértük az autóhoz csak úgy pizsiben, kócos hajjal és így ültünk le enni is.


Anyáknapja

*
Máté szemével én :)
Igaz majdnem elsírta magát, nagyon izgult de elmondta az én különbejáratú versemet. Az Óvonénik már előre tudósítottak, hogy a Máté ooolyan szépet fog mondani és ooolyan ügyes:)
Én meg sírtam:)
Aztán a haverok pacsit adtak Neki," jó voltált"-mutattak és Csillanéni is megsimizte. Mindez a videó végén:)


*

Madarak és Fák napja

Mert szeretjük Őket, ezért voltunk egy ilyen rendezvényen is.

Napsi szülinapja


NAPSUGÁR. Így csupa nagybetűvel, mert Ő pont olyan. Egy édes-édes lányka. Halandzsanyelven énekel, táncol, tornázik, spárgázik. Nem rég azt mondta:


"Amikor kicsi voltam és nagy, akkor a színpadon táncoltam és az emberek megtapsoltak."


De ilyen is történt Vele:

A Nagymamával az én Anyukámmal elment vásárolni és vettek epres illatú fogkrémet. Örömmel újságolta hazérkezésükkor a Nagypapájának az én Apukámnak, hogy:

-Képzeld Papa! Vettünk epres fogkrémet.

-Tényleg? Hol vettétek?

- Istenem Papa! Hát a boltban!


Kedvenc meséje a Lazy Town, Sportacus. Sokszor játsza, hogy Ő Stephanie vagy épp a meséből idéz. Ezért nálunk a gyümölcs sportcsemege. Szeret mesét hallgatni, nagyon szépen rajzol már most! Színezni is úgy tud, hogy csak csodálkozunk a mi kis 3 éves lánykánkon, hogy alig-alig megy ki a vonalból. Várja az Óvodát. Ki hinné de a Napocskát választotta jeléül. Ezt már egy éve lestoppolta. Szeptembertől tornára is szeretne járni. Sokat bicajozik Mátéval. Beleugrik a legmagasabb létrafokról a medencénkbe, lemegy a víz alá, úszni tanul. És csicsereg, dirigál és kacag, kacag! Egyik este féltizenegykor rájött, hogy tudja a "Csepp, csepp" kezdetű dalocskát kivülről és azóta azt énekeli. (a csengőhangom is az :) ) Fél a vihartól a nagy széltől. Talán miattunk, mert olyankor felpörögve, hangoskodva rohangálunk a kertben és mentjük a menthetőt.

Velünk alszik el a mi ágyunkban és onnan kerül az Ő ágyikójába. Olykor magától befekszik a kiságyba:

-Simizd a lábam. - kéri és úgy alszik el.

Máté szülinapja


Kedves NaP!:)


Igazából, hogy ma írok, Te illetve Ti adtátok a löketet. Így írok és pótolok. Igaz nem hosszú sorokkal de legalább képpekkel igyekszem behozni a lemaradást.


Mátékánk 7 éves lett. Mit tudhatunk Róla? Nem akar iskolába menni de már óviba sem. Imádja az autókat és a számítógépes játékokat. Nem mindig szeret tornázni, viszont imád bicajozni. Egyre ügyesebben rajzol, egyre jobb a figyelme, egyre kitartóbb. Nagyon jó humora van. Szeret hozzám bújni és olyankor nem mozdul egy picit sem. Kedvenc filmjei amikben autók vannak vagy robotok. Fél a sötétben, viszont ha rádió szól akkor nem. Sokszor csak úgy lefekszik az ágyára és mesekönyvet nézeget. A nevét letudja írni és még pár más szót is. Azt szeretné ha megtanítanám olvasni.

Ami fáj



*




Hol is kezdjem? - gondoltam magamban, hisz annyi de annyi a pótolni való.



Talán a leges legelején. Ágnes hozzászólása ( "Beteg vagyok"-ban ) annyira de annyira igaz volt. ( Amikor olvastalak leesett az állam, mert olyan tanácsot biztatást adtál, mintha tudtad volna mi történt velem) Sajnos tudom, hogy mi miatt lettem ennyire beteg. Igazán nem akarok ebbe bele menni de virágnyelven, illetve csak érintőlegesen. Az egész Januárban kezdődött egy gyönyörűséges tényleg csodálatos Karácsony után. Szar dolog 36 évesen megtudni, hogy nem rózsaszín a Világ, hogy nem úgy van minden ahogy gondoltam. Azt gondoltam hazugság az egész Életem és egy picit meg akartam halni. Akik tényleg és igazán szerettek mellettem voltak, hacsak telefonon is de ott voltak. Aztán még több apró pofon és kórházba kerültem. Mindenki azt mondta, hogy ne hagyjam magam, hogy igenis álljak talpra. És azt hiszem büszke lehetek magamra, mert megtettem. Nehéz, még mindig fáj, sajog de akkor se hagyom magam! Nem hagyom az Életem, nem hagyom a gyerekeim, nem hagyom a Családom miatt. A gonosz emberek pedig hiszem és tudom, hogy megkapják méltó büntetésüket. Nem tőlem, hanem a fentiektől. Én a kisujjamat sem fogom mozdítani. Egy egészen picit sem!!!! (Időnként azért eljátszom a gondolattal... :) )Megbocsájtottam. Nagyon nehéz volt de már könnyebb a lelkem. Igaz, hogy most is a sírás fojtogat miközben ezt írom, de tudom, hogy enyhülni fog a fájdalom és talán már arra is rájöttem, hogy ennek miért most kellett történnie.


Nektek meg drága barátaim akik mellettem voltatok, az én kis Családom a Gyerekek, Anya, Apa és Te Zolim köszi, hogy segítettetek.


Bízom benne, hogy jól döntöttem...




.... ugye jól döntöttem?....




*