2009. július 28., kedd

Ami fáj



*




Hol is kezdjem? - gondoltam magamban, hisz annyi de annyi a pótolni való.



Talán a leges legelején. Ágnes hozzászólása ( "Beteg vagyok"-ban ) annyira de annyira igaz volt. ( Amikor olvastalak leesett az állam, mert olyan tanácsot biztatást adtál, mintha tudtad volna mi történt velem) Sajnos tudom, hogy mi miatt lettem ennyire beteg. Igazán nem akarok ebbe bele menni de virágnyelven, illetve csak érintőlegesen. Az egész Januárban kezdődött egy gyönyörűséges tényleg csodálatos Karácsony után. Szar dolog 36 évesen megtudni, hogy nem rózsaszín a Világ, hogy nem úgy van minden ahogy gondoltam. Azt gondoltam hazugság az egész Életem és egy picit meg akartam halni. Akik tényleg és igazán szerettek mellettem voltak, hacsak telefonon is de ott voltak. Aztán még több apró pofon és kórházba kerültem. Mindenki azt mondta, hogy ne hagyjam magam, hogy igenis álljak talpra. És azt hiszem büszke lehetek magamra, mert megtettem. Nehéz, még mindig fáj, sajog de akkor se hagyom magam! Nem hagyom az Életem, nem hagyom a gyerekeim, nem hagyom a Családom miatt. A gonosz emberek pedig hiszem és tudom, hogy megkapják méltó büntetésüket. Nem tőlem, hanem a fentiektől. Én a kisujjamat sem fogom mozdítani. Egy egészen picit sem!!!! (Időnként azért eljátszom a gondolattal... :) )Megbocsájtottam. Nagyon nehéz volt de már könnyebb a lelkem. Igaz, hogy most is a sírás fojtogat miközben ezt írom, de tudom, hogy enyhülni fog a fájdalom és talán már arra is rájöttem, hogy ennek miért most kellett történnie.


Nektek meg drága barátaim akik mellettem voltatok, az én kis Családom a Gyerekek, Anya, Apa és Te Zolim köszi, hogy segítettetek.


Bízom benne, hogy jól döntöttem...




.... ugye jól döntöttem?....




*

Nincsenek megjegyzések: