2009. október 9., péntek

Amikor csak hümmögünk....


A történet több mint kínos de akinek eddig meséltem mind azt kérdezte miközben fuldoklott a röhögéstől, hogy:


- De miért nem írod le a naplódba? Ennek muszáj ott lennie!


Többszöri kérésre hagytam magam meggyőzni és bepötyögöm a történetet, amikor csak hümmögünk.


Ilyesmiről az ember nem szívesen ír de mivel meg vagyok győzve, le kell írnom az előzményeket. Nem is tudom, hogy hangzana ez legjobban de mindegy belecsapok. Szóval a bal "fenékrészemen" fürdésnél éreztem egy csomót. Hetekig hagytam, hiába mondta a háziorvos, hogy menjek sebészetre nem mentem. Aztán kitaláltam, hogy majd én azt jóóól szétmaszirozom. Hát nem sikerült. Jól bedurrant. Így elmentem sebészetre, ahol felvágták és most nyitva hagyják, hogy ürüljön a cucc. Remdszeresen kell járnom kezelésre, kötözésre. Csak mellékesen jegyzem meg, ha időben elmentem volna egy krém elég lett volna...


( nem hiszem el, hogy erről írok :D )


Egyik alkalommal Napsikám is elkisért. A folyósó természetesen tele, mindenki csendben üldögél. Napsikám lóbálja a lábát a széken. Egyszer csak kitalálja, hogy hívjuk fel a Mamát, az én Anyukámat .


- Szia Mammmaa! - hangja édesen belecsendül a néma folyósóba. Többen felkapják a fejüket, ránéznek és mosolyognak. Páran halkan a szomszédjukhoz szólnak, hogy "miiilyen ééédes, ahogy mondta, hogy "Mammmaa"

- Szia Napsikám! Elkisérted Anyát az orvoshoz?

- Igen, eljöttünk.

- És mit csináltok?

- Hát várjuk, hogy a doktorbácsi megizélje Anya fenekét.- A folyósón mint a cunami söpör végig a nevetés, ki diszkréten visszafolytva próbál nevetni de a többség teret enged jókedvének.

.....

2009. október 6., kedd

- Szia Óvodaaa!


Már nem emlékszem, hogy kezdődött de napi program lett. Amikor reggelente elsuhanunk az óvi elött, hogy leparkoljunk a szemközti parkolóban, Napsikám megszólal:


-Szia Óvodaaaaaaaaaa!


Én meg visszaválaszolok elváltoztatott hangon, hogy:


- Szia Napsiiiiiiii!!!! - majd hozzá teszem a "rendes" hangomom, hogy:


- Hhhh, mi volt ez? Ki volt ez???? - és nevetünk együtt. Tegnap reggel szépen lezajlott minden a forgatókönyv szerint, amikor is Napsikám egy kéréssel fordult hozzám, miközben a kis hátizsákját vettük ki a csomagtartóból, melyben alvósbarátai lapultak.


- Anya, vegyél légyszíves egy szájat az óvinak, meg nekem egy rózsaszín létrát, jó?

- Szájat meg létrát?? Miért?

-Azért, hogy legyen szája az ovinak és én meg felmászok a rózsaszín létrára, hogy meg tudjam puszilni és Ő meg vissza. Meg legyen keze is, hogy át tudjon ölelni.

- És lába ne legyen?

- Ne, lába ne.

- Miért ne legyen lába?

- Hogy nehogy elszaladjon.......