2009. december 30., szerda

Karácsony


Karácsonyunk nagyon csendes, nagyon nyugodt volt. A gyerekek annyira örültek annyira játszottak, hogy aznap este el is felejtettünk képeket készíteni. Finomat vacsoráztunk és sokáig, sokáig fent maradtunk. Aztán a szokásos ide-oda utazgatások a családhoz a rokonokhoz. Jó volt. Eltelt az évünk. Sikeres volt? Nyugodt szívvel írhatom, hogy igen. Együtt vagyunk szeretjük egymást és igenis bizonyítottam/bízonyítottuk, hogy mindent le lehet győzni. Keserűszájíz van? Van de nagyon sokan vannak akik megédesítik napjainkat. A legfontosabbakkal meg szerencsém van együtt Élni és ezt senki nem veheti el!!!!!

2009. december 23., szerda

Karácsony elefánttal






Szomorú dolog miatt beválalltam barátnőm gyerkőceit. Így plusz három gyermekkel lettünk többen. Mindenféle trükköt alkalmaztam, hogy minél jobban lefoglajam Őket. Ezért tegnap begyúrtam egy nagy adag mézeskalácstésztát. Már annyi de annyi receptet kipróbáltam és hiába a légmentes doboz, a zacskó, az alma, nekem mindig kemény maradt. Nem szórakoztam, nem keresgéltem, hanem egyszerűen a mézeskalács fűszerkeverék hátoldalán megadott receptet dobtam össze. Tök mindegy alapon. Amikor elsütöttem a mindenféle trükkömet, akkor elöszedtem a tésztát. A lányok egyből lázba jöttek a fiúk nem annyira, pedig előző nap Máté 128-szor kérdezte meg, hogy mikor fogunk sütni? Szóval elővettem a sütiformákat és a csajok nagyon ügyesen gyártották a mézeskalácsfigurákat. Többek között elefántot. Még magamban hőbörögtem is, hogy miért nem szorítkoztam a csillagokra, harangra, fenyőfára és egyéb "megfelelő" formára de nem szóltam. Mint késöbb kiderült maradi vagyok. Az elefántnak igenis helye van Karácsonykor, hisz erről szólnak a hírek, hogy egy Elefántot mikulásruhába öltöztettek Thaiföldön és Ő osztogatta az ajándékokat a gyerekeknek. Így pláne nem szólok a motorért, a vitorláshajóért sőt a cicáért sem. Amikor kisültek a figurák Ügyesen kidíszítették a Dr. Oetker cukormázzal amiért egy nagy csillagos ötöst adok a gyártónak, hisz a három 3,5 éves leányzó is könnyedén kezelte a műanyag tubuskát. Zoéról meg nem is beszélve, az Ő kezei közül gyönyörűségesnél gyönyörűségesebb munkák kerültek ki. Ilyenkorra a fiuk is csatlakoztak, sőt Máté még épp kitudott szagattni a maradék tésztából ezt-azt. Szóval szépséges sütikkel lettünk gazdagabbak és ne feledje senki,
Elefánttal a Karácsonyba!

Advent az oviban

...kicsit késöbb

2009. december 10., csütörtök

Más mondta

Bendegúz (ovistárs) meséli az Anyukájának:
- Anya, Napsinak Napocska a jele, ezért el is neveztük Napsugárnak.


Miki

Zoli mindenáron beakart öltözni Mikulásnak, mert eszébe jutott, hogy Napsinak még nem játszotta el. Emlékszem legelöször nem nagyon vágyott a jelmezre de a sikert látva nem okozott nehézséget legközelebb is beöltöznie. Mivel már gyakorlott három gyerekes Apuka egy pillanatig nem habozott, mint írtam ráadásul az Ő ötlete volt. A kapuig szaladt ki a sötétben és a gyerekek persze rögtön észre vették, hogy egy hajlott hátú öreg közeledik hozzájuk. Teljes lázban égtek. Én nem de Zoli sem, nagyon nehéz volt - és itt nyugodtan írhatom ezt a szót hisz ez jellemzi a legjobban- a röhögésünket visszafojtani, hisz a szedett-vedett, itt-ott szakadt ruha, a béna szakál, hát nem volt egyszerű a kinézett. A gyerekek énekeltek, Napsi félt de aztán megnyugodott. Láttam nagyon megkönyebbült, mire végre Zolimikulás elhagyta a házunkat. Utólag ezt mesélte a Mamájának:
- Nem az igazi volt a Mikulás. Ez Apa volt. Láttam a tigrises polóját és a nyakláncát is.
Hiába no. Ne öltözz Mikulásnak, ha nem rejted el a nyakláncodat, meg a tigrises polódat!