2010. február 26., péntek

Napsi farsangja

Napsikám pár naponta változtatta meg, hogy mi szeretne lenni a farsangon. Először kijelentette, hogy malac lesz. Így egyszerűen: MALAC, nem Malacka a Micimackóból. Már elképzeltem a rózsaszín ruhát, a kurta farkacskát. Göndör szőrben nem gondolkoztam, mert nem nyilatkozott mangalicaságáról, így a natúrban maradtam én magamban. Majd jött a Napocska. Természetesen elképzeltem a jelmezt, gondolatban már kivágtam a sugarakat, amikor azt találta mondani egy óvodai reggelen az öltözőben, mikor elmélázott a szomszéd szekrény maci jelén, hogy Ő inkább maci lesz. Nem estem kétségbe, hisz még Zozinak varrtam egy oroszlán jelmezt, amit át lehet kombinálni macivá. Törtem a fejem, hogy hova is raktam a maci füleket? De kislányom egyszer csak kijelentette, hogy Ő Királynő lesz. Rezzenéstelen arccal vettem tudomásul, és gondolkodóba estem, hogy vajon elég lesz a H&M-es balerina szoknya vagy az Ikeás, királylány szoknya? Aztán Napsikám visszatért a Napocska jelmezhez. Egy délután raktuk össze közösen. Még Máté is segített. Zoé és Napsika vörös krepppapírt sodortak, majd tekertek ceruzákra, hogy loknikká alakuljanak át. Ez lett volna a láng hatású póthaj, ami aztán nem került Napsikám fürtjei közé, mert nem engedte, pedig nagyon látványossá tette volna haj koronáját. Este izgalommal, feküdt le, alig várta a reggelt.Derűsen ébredt, énekelték az " Itt a farsang áll a bál" kezdetűt. Zoziékat kiraktuk az iskolánál. Apukájukon volta sor, hogy elvigyük egy tankolással egybekötve a munkába. Alig kanyarodtunk ki az iskolától, amikor belénk jöttek jobb oldalról. A két ajtó tropa, nyitni se lehetett. Napsikám pityergett, én is, hogy ez a kis Suzukink van az is összetörik. Zoli kiszállt az autóból, oda ment a sráchoz, kezet fogott, bemutatkozott, majd vidáman hozzá tette," jól kezdődik a napunk ". Én szégyenkezve de bevallom, hogy ha egyedül lettem volna, akkor biztos leordítottam volna a fejét, hm...
A srác elismerte a hibát, papírokat töltöttek. Aztán, tankolás, munka és vissza az óvodába. Utolsó pillanatban értünk oda. Már mindenki jelmezben volt. Majdnem az összes lány valami Hercegnő, vagy Királynő volt. Napsi alig akart átöltözni. Többször megkérdeztem, hogy akar-e maradni, de mindig igennel felelt. A poló alól nem volt hajlandó levenni a Lizzy town-os Stephani-s hosszú ujjút de az nem rontott az összhatáson. Nem engedte a hajába rakni a loknikat, és kijelentette, hogy akkor Ő inkább Királynő szeretne lenni. Mondtam, hogy Ő a Napkirálynő.
- Nem! - Mondta Ő.
Én Napocska vagyok! - ebben maradtunk. Nem kicsit megkönnyebűlve lélegeztem fel.
Igazán nem akart részt venni a játékokban, végig mellette kellett lennem. A Bújj-bújj zöld ágnál, azért oda állt kaput tartani.
A torna teremben ropott egyet a Kolompossal, szigorúan mellettem állva. Visszatérve a csoportba pedig már-már boldogan tömte magába a fánkot, meg a többi édességet.
Hát így zajlott a farsangunk napja...

2010. február 11., csütörtök

Nem hall, nem beszél, nem lát

- Ki borította ki???
- Ki kente szét???
- Ezt ki csinálta???
- Melyikőtök nyúlt hozzá?
- Melyik dobálta szét???
- Ki hagyta égve a lámpát???
- Kinél volt utoljára???
- Melyik kiabál???
- Ki nem húzta le a W.C-t???
- Ki látta???
- Ki hallotta???
- Melyik nem hallotta???
- Ki mondja meg???
- Ki nem rakta el???
- Ki hagyta nyitva???
- Ki csukta be???
... stb.
Mert annyi de annyi rengeteg kérdés és nem, hogy naponta, akár óránként is. Ilyenkor senki nem tud semmit. Napsi nem hallotta, Máté nem mond semmit és Zoé természetesen nem látott semmit:

Teljes az egyetértés, főleg ha egymást kell megvédeniük.
- Nagggyon érdekes!- mondom ilyenkor én vagy az Apjuk.
- Ilyenkor persze semminek nincs gazdája! - folytatom.
- Biztos a lények voltak. - teszek rá még egy lapáttal.
- Nem hiszem el, hogy senki nem tud semmiről. - mondom beletörődötten, mivel semmi reagálás. Na ilyenkor szokott jönni a hadoválás. " Ők TÉÉÉÉNYLEG nem tudnak semmiről semmit.
A három kismajom. A szobor jutott Róluk eszembe. Végülis örülnöm kéne, hogy ilyen nagy az egyetértés.
Legalábbis ilyenkor.......
Örülök is.
Legalábbis ilyenkor....... :))))

2010. február 10., szerda

Itt a farsang áll a bál

Mátém kalóz volt. Igazából az utolsó pillanatban "törődött" bele, hogy beöltözik. Egész héten azt hajtogatta, hogy Ő bizony be nem öltözik. Ő bizony nem lesz semmi, csak úgy mászkál majd a többi gyerek között. Csakhogy Ő nem tudta, hogy úgy lesz minden, ahogy Ő azt el sem képzelte. Nem erőltettem, nem vitatkoztam. A farsang előtti napon elővettem a tavalyi kalóz jelmezt, amit akkor a betegsége miatt nem tudott felvenni.
- Próbáld csak fel. - kértem. Fiam szó nélkül vetkőzni, majd öltözni kezdett. Majd együtt megkerestük a "mekis, heppi miles" Pán Péteres kis tőrjét, amit lazán a derekához szúrt. Nézegette magát a tükörben. Somolygott. Magától nem mondott semmit.
- Na, jó leszel így? -kérdeztem nem törődöm hangon, nehogy a túl izgatottságom ráragadjon és mondjon egy " azért sem nem - et. (Mert hát Máténk ilyen.)
- Igen. Nagyon. - és már hangot adott boldogságának egy mélyített hangú :- váááhháá - kiáltással, miközben Sandokán ugrásfélét produkált a tükör előtt. A végeredményt elégedett arc kifejezéssel nyugtázta saját magának.
Így "törődött" bele a jelmezbe és így lett kalóz a kicsi fiam Máté.

Jégcsapok







Na jégcsapok nincsenek a házunkon sehol, gyermekeim nagy-nagy szomorúságára. De nem lennék én az anyjuk ha nem találnék ki valami jégcsappótlós játékot és Ők nem lennének a mi gyerekeink ha nem örülnének neki. Ez pedig nem más, mint útközben jégcsapot számolunk. Zozié a jobb oldal, Météé pedig a bal. És lelkesen számolják a házakat, ahol lógnak a jégcsapok. És egy nap mindketten nyernek, hisz a hazafelé úton átkerülnek a másik oldalra. Napsika hallgatja Őket, időnként felkiállt:


-Ott is eeeegy. Aztaaaaaaaa! Mekkkoraaaa! Nézzéteeeek!.


Mi pedig nem győzünk ámulni.
Tegnap, amikor beszálltunk az ovi előtt az autóba, Napsikánk felkiálltott:


- Úlisteeeeen!!!! Milyen hosszúúúú!!


- Mi hosszú?


- Hát a vízcsap.....



Ezen felbuzdúlva vízcsapokat számoltak kacagva a hazafelé úton, melyek átlátszóan, csöpögősen lógtak a hófödte háztetőkről.

2010. február 9., kedd

Pörkölt csirkéből, békülősdugás miatt önkezűleg férfiaknak....

Hozzávalók:
- 7 csirke apróléka
- néhány hülye mondat pár nappal korábban
- só, bors, paprika
- 3 nap különalvás
- víz, tűz
- jegygyűrűt nem hordó asszony
- néhány hülye mondat a pár nap alatt
- leveskocka, delikát, olaj, hagyma
- ágy, fazék
- fakanál, koton, főzősör
Kedves Receptolvasó! Együtt fogunk főzni, engedelmeddel tegezlek.
Tehát:
Fontos, nagyon fontos!
Sose főzz ezelőtt pörköltet!
A csirkeaprólékot a mélyhűtőből a nő előző nap vegye ki. Pár nappal korábban tépelődve mondja azt neked, hogy az a baj, úgy érzi, csökkentek benne az érzések feléd. Tegye mindezt konkrét rákérdezésre, melyet a hetedik kínlódó nap után munkából hazaérve, majd a boltból egy üveg jégerrel és sörökkel ismét hazatérve ejtesz meg, két kitöltött feles és egy nyitott sör felvonultatásával egyértelművé téve, hogy akkor te most beszélgetni szeretnél, nagyjából ekképp: miért nem hordod a jegygyűrűdet? Nyiss ki egy sört. Aludj a nappaliban 3 napig.
A csirkeaprólékot nézd meredten minden alkalommal, mikor a konyhába kimész, de mégse tudsz enni, mert valami remegteti a gyomrodat. Külön vedd észre, hogy a zacskóból szivárog a vér, de ne zavarjon. (Onnan lehet tudni, hogy hét csirke darabjai vannak a becsomózott nájlonban, mert a nő anyja ráírta kék filccel egy papírra, ami a zacskóra van ragasztva. A hét számmal legyen írva.)
A nő a főzés előtt 3 órával kérdezze meg tőled, hogy miért alszol napok óta a nappaliban. Legyen érdekes érzésed: vajon hülye ez? Mondd neki azt, hogy hát azért, mert nem érzed úgy, hogy hozzá kéne bújnod. Vedd tudomásul, hogy erre azt mondja, hogy ezzel nem teszed jobbá a dolgot, nem kerültök közelebb. Ez így is van. Ezt ízlés szerint megállapíthatod. Mindenképpen mondani kell, hogy te utoljára azt az infót fogtad föl, hogy őbenne csökken az érzés irántad. A gyűrűre utalhatsz, megint csak ízlés szerint, anélkül talán nem lesz olyan markáns az íze - ki hogy szereti.
Menjetek a konyhába.
A nő mondja azt, hogy ő azt szeretné, ha minden úgy lenne, mint régen. Erre egyszerűen azt kell mondani, hogy oké, de jöjj tisztába az érzéseiddel, és ha ez kész, és kiderült, hogy vannak, akkor próbáld meg kifejezni azokat. Erre a nő bújjon hozzád, adjon aránytalanul sok puszit, ölelgessen a szokásosnál jóval tovább, te pedig kimérten simogasd a hátát, aztán hidd el, hogy minden rendben van, és most már adhatsz neki egy puszit szívből.
Javaslod, hogy menjetek be az ágyba még egy kicsit beszélgetni.
A nő mondja azt, hogy neki dolgozni kell menni, és a pörköltet is meg kell még főznie előtte. Itt nagyon fontos, hogy azt mondd: majd én megfőzöm. Erre a nő mosolyogjon csábosan, és induljon a háló felé.
Bújjatok be az ágyba, és ízlés szerint. (Ha nemrég hagyta abba a gyógyszert, mert akkor még terveitek voltak, akkor ezen a ponton kell a koton, biztos, ami biztos.)
Miután elkísérted, és hazaértél, nyiss ki egy sört. Mosolyogj.A csirkeparólékot a véres nájlonból vedd ki, és alaposan mosd meg. Mármint nem zacskót, azt ki kell dobni. Ha te is utálod a rágós zuzadarabokat, akkor azokat vágd ki belőle a picsába! És közben gondolj arra, hogy akkor most hogy is van ez? Reggel a kanapén keltél, most meg a konyhában szorgoskodsz, kielégülten, és elvileg minden rendben. Ámulj el rajta, hogy ez ilyen egyszerű, és érezz egy kis bizonytalanságot, vagy hitetlenséget - ízlés szerint.
Vágd föl a hagymát, ahogy szoktad, és közben tartsd a megmosott undorító csirkelábakat, és egyéb gusztustalanságok egész sorát víz alatt, hogy azt hihesd, ezalatt kiázik, de legalább egy kicsit tisztább lesz. Mielőtt a hagymát belevágod az olajba, jöjj rá, hogy nem törölted ki rendesen a frissen elmosott fazekat, azért spriccel a plafonig az olaj és víz reakciója. Újabb mosogatás, és -ezúttal valóban - szárazra törlés után ismét tégy bele olajat, és gyújts alá.A már meleg olajon bingyizzed kicsit a hagymát, egy kis sót már itt tehetsz rá, ahogy a haverod mondja, akit közben felhívtál telefonon, aztán a tűzről levéve mehet bele a paprika, olyan három kávéskanállal. És rögtön utána a hús. Szarul néz ki, de finom lesz. Vissza a tűzre. Önts bele vizet, húzz egy nagyot a sörödből, és határozd el, hogy elhiszed, hogy minden rendben van. Mert ha nincs, azzal sem tudsz semmit kezdeni, és nem is akarsz.
Öntsd föl vízzel az egész katyvaszt, hogy ellepje a húst, aztán kis só, bors, paprika, csili, delikát, leveskocka, meg amit találsz, és bízol benne. A leveskockát ne próbáld meg whiskeys pohárnyi meleg vízben feloldani, nem lehet. Nyugodtan dobd bele, ahogy van.
Nagylángon rotyogjon egy kellemeset, aztán kisláng (erről is jusson eszedbe, hogy most már igenis vannak olyan dolgok, amik mindig eszedbe jutnak, ha akarod, ha nem, és hogy ezek szaporodnak, és igenis, sajnos, ma is szaporodtak), aztán fedő rá, és sör ivás.
Ha közben a blogodon meg akarod írni a receptet, hogy szabadulj valamitől legalább, mert a fejedben gondolatdugó van, akkor azt most kell elkezdeni, és nem a sörözést nyomatni. Ha nem, akkor igen. Egy-másfél órán keresztül lassú tűzön, fedő alatt, 3-4 alkalommal megkeverve rotyogjék. Közben idd meg a sört, meg még egyet, és töltsd föl a képeket.
Főzz tésztát, szedj, és egyél!
Jó étvágyat!
Ha jó volt, ha nem, ne gondolkodj tovább ezen, majd lesz, ami lesz, úgyis észre fogod venni. Fogd a paplanodat, és vonulj be a hálóba aludni.