2010. február 10., szerda

Jégcsapok







Na jégcsapok nincsenek a házunkon sehol, gyermekeim nagy-nagy szomorúságára. De nem lennék én az anyjuk ha nem találnék ki valami jégcsappótlós játékot és Ők nem lennének a mi gyerekeink ha nem örülnének neki. Ez pedig nem más, mint útközben jégcsapot számolunk. Zozié a jobb oldal, Météé pedig a bal. És lelkesen számolják a házakat, ahol lógnak a jégcsapok. És egy nap mindketten nyernek, hisz a hazafelé úton átkerülnek a másik oldalra. Napsika hallgatja Őket, időnként felkiállt:


-Ott is eeeegy. Aztaaaaaaaa! Mekkkoraaaa! Nézzéteeeek!.


Mi pedig nem győzünk ámulni.
Tegnap, amikor beszálltunk az ovi előtt az autóba, Napsikánk felkiálltott:


- Úlisteeeeen!!!! Milyen hosszúúúú!!


- Mi hosszú?


- Hát a vízcsap.....



Ezen felbuzdúlva vízcsapokat számoltak kacagva a hazafelé úton, melyek átlátszóan, csöpögősen lógtak a hófödte háztetőkről.

1 megjegyzés:

Ági angyalai írta...

De jó, hogy a te gyönyörű gyerekeid is tudnak lelkesedni egy jégcsap láttán !
Tudod, hogy ugyanígy jövünk haza mi is, csak azzal a különbséggel, hogy ők igyekeznek letörni egy egy szép példányt és minden tiltásom ellen nyalogatni.
Ágnes