2010. március 12., péntek

Apucimtól nőnapra

Mama miért?
Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját: Mert én nõ vagyok - válaszolta az asszony. Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. -És ezt soha nem is fogod megérteni. - válaszolta gyermekét átölelve az anya. Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is: - Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?- Minden nõ ok nélkül sír. - Ez volt minden, amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ. Vajon miért sírnak időközönként a nők?
Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat:- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt: - Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is továbbmenjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja: egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nõ érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy sziklaszilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nõ szépsége tehát, nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az õ formássága, de még nem is attól, ahogyan a haját viseli. Egy nõ szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.
ÁLDJA MEG AZ ISTEN ŐKET!
Köszi Apa, hümmögtem és mosolyogtam:)

1 megjegyzés:

sedith írta...

Ismertem már a történetet, de mindig meghat, ahányszor olvasom. :)
Puszillak