2010. március 17., szerda

Máté 8 éves lett

Nyolc éves nagy fiúnk van. Már figyeltem egy ideje, hogy nő, növöget de nem akartam hinni a szememnek, hisz az nem lehet, hogy már EKKORA a mi fiúnk. Pedig így van. Az az ééédes kisbaba aki olyan nehezen akart megszületni, aki már a hasamba költözésnél is megviccelt többször is, aki már akkor kisajátított magának, szinte csak kettesben voltunk, hisz veszélyeztetett terhes voltam. Sosem felejtem el a napot, pont Zozit szoktattam be az oviban és pityeregve meséltem az óvonéninek, hogy vérzem. Kb 12 hetes voltam akkor. Zoli rohant haza értem, mentünk a kórházba a dokibácsihoz, Zozi pedig ott akart maradni az oviban, így ott hagytuk. Az ultrahangon kiderült, hogy elöl van a placenta, és teljesen a méhszájtól indul. Ha abban a pillanatban születtél volna kisfiam, nem tudta volna az orvos, hogy mit csináljon, hisz a "rendes" szülés kizárva a császár pedig komplikált lett volna. De Ő azt mondta, hogy szépen feljebb fog húzódni a méhlepény és minden rendben lesz. Talált még egy dudor szerűséget, ami szerintem az ikertesód volt de ezt így sosem mondta. Szigorú fekvésre ítélt a görcsök miatt. Annyi engedmény volt, hogy Zozit elvihettem reggel az oviba, majd hazahozhattam délután. Akkoriban három emeletet másztam meg négyszer, nagyon óvatosan, kímélve magam. Emlékszem amikor nagyobb lettél mekkora ficánkolásokat rendeztél az ovi öltözőben, amikor hallottad a gyerekek hangját. Kedvenced volt az " Itt a farsabg áll a bál " kezdetű dalocska, amit Zoé sokat énekelt Neked . Végig farfekvéses voltál de a doktorbácsi nyugtatott, hogy rengeteg farfekvéses baba született meg a kezei között és minden rendben volt. A dudor közben " szervelődött " a placenta pedig szépen felhúzódott ahogy nőtt a pocakom. Aztán a 37. héten volt egy műtétem. Még aznap " hazasírtam " magam. A kontrollnál derült ki, hogy a műtét közben harántfekvésbe mentél át. Azonnal be kellett feküdnöm. Hiába könyörögtem, sírtam, muszáj volt. Úgyhogy az a fogadalmam, hogy a következő szülésnél csak az utolsó pillanatban megyek be a kórházba dugába dőlt. A Papától kaptam mokszát és azzal " kezeltem " magam, hogy befordulj rendesen. Egyik éjjel nagy mocorgásra ébredtem de olyan furcsa is volt egyben. Reggel szóltam a dokinak, hogy szerintem befordultál. Akkor már napok óta voltak kisebb fájásaim. Az ultrahang igazat adott nekem. Vasárnap volt, fél kilenc és a szülőszobán találtam magam. Katika volt a szülésznőnk, aki nagyon odafigyelt mindenre. Még a rádiót is csak úgy kapcsolta be, hogy előtte megkérdezte, hogy nem zavar-e. A Sláger rádiót hallgattuk. Apa úton volt hozzánk. Zozi az Erzsimamáéknál maradt. Mielőtt Apa átvitte, Franklint nézett a Minimaxon és micsoda véletlen, pont kistestvére született a kisteknősnek. Nagyon örültem amikor végre megérkezett. Egy kicsit magam alatt voltam, mert mellettem ketten szültek meg, ráadásul az egyik baba koraszülött volt a másik anyukát meg el kellett vinni császározni és nagyon elszomorodtam. Teltek az órák, és nagyon, nagyon lassan haladtunk. Már teljesen nyitva volt a méhszáj de Te még akkor sem akartál kibújni. Az orvos és Katika próbáltak rávenni, hogy megszüless. Apa közben rosszul lett, így ki kellett menni. Addigra már megérkeztek Ilimamáék is. Velük ücsörgött a folyóson fal fehéren. Én közben kértem, hogy hagy " pihenjek " egy kicsit , mert fájás alatt kellett nyomnom. Így végig kínlódtam magamban egy fájást, "nyugodtan" mindenféle nyomás nélkül. Rögtön utána jöttek a tolófájások. A doktor úgy rohant Apa után, hogy "

- Jön a gyerek!!! Bejön?? Gyorsan, gyorsan, jön a baba!!!
( Közben elmondta bent, hogy lám, a Nők mennyire ösztönösek, mindig tudják, hogy mit kell tenniük, végig kinlódtam a fájásomat nyugodtan és be is indult a szülés, jöttek a régóta áhított tolófájások. És nagyon elégedett volt, én pláne:) )

Apa persze jött. Mit jött, szaladt. Így születtél meg március 10.-én 18:38 -kor. Sírtál, mi is. Megvártuk, hogy ne pulzáljon a köldökzsinór és csak akkor lett elvágva. Nagyon sokáig varrtak, mert összevissza szakadtam. Nagy voltál. 58cm és 3900g. Rögtön szopiztál és keservesen sírni kezdtél, amikor a csecsemős nővér távolodott Veled tőlem. Megérezted, hogy nem az én karomban vagy. Amíg engem varrtak a Mamáék bejöhettek megnézni Téged és én fel sem ismertem Őket, ahogy körbeálltak zöld ruhákban és Téged csodáltak. Még csodálkoztam is, hogy mit nézik ennyien a fiamat? Mivel kiszűrődött, hogy "de szép", milyen aranyos" nem aggódtam, hogy baj lehet. Amikor végre kikerültem a szülőszobáról a Mamáék mesélték, hogy a doktorbácsi gratulált Nekik Hozzád, és hozzám és azt mondta, hogy karakán vagyok.

Hát ez volt a Te születésed története kisfiam.

Nagyon örülünk, hogy vagy nekünk!!!

Szeretünk!!!!

Mama citrom tortája és az én rusztikus csokitortám ami naggyon rusztikusra sikerült...:)

3 megjegyzés:

éva írta...

Isten éltesse a nagyfiút. Nagyon, nagyon sokáig.
puszil,
éva

Mónika írta...

Ez nagyon szép volt Anya! Gratulálunk és boldog szülinapot kívánunk a Nagyfiunak!Sok puszi: M

Ági angyalai írta...

Hogy is szól a cím? Két piskóta és közöttük a krém.
Sok boldogságot a nyolc éves "krémnek". Nagyon nagyon édes!
Isten éltesse őt sokáig! És ne feledd, ez a te ünneped is!

Ágnes