2010. március 27., szombat

Napsi találkozása Miluval és NaPpal

Amikor az ember lánya még kicsi, nem aggódik, nem terheli felelősség apró vállait, csak él, unottan suliba jár és csak pár emberről gondolja azt, hogy Velük talán örökké tartja majd a kapcsolatot. De az Élet persze másképp hozza. Mindenkit elsodor az ár erre-arra és vagy volt olyan erős a barátság, hogy kibírja a nagy hullámokat vagy nem. Véletlenek persze nincsenek. Legalábbis szerintem. Senki nem kerül pl. véletlenül az iwiwre. És persze az sem véletlen, hogy az óriási hullámok között előkerülnek elfeledett barátok, osztálytársak. Engem NaP talált meg. Szinte semmi emlékem nincs Róla, - általános iskolában jártunk egy osztályba - talán csak az, hogy nagyon nyugodt fiúcska volt és jól tanult. Ő az a kifejezetten nem sok vizet zavaró figura volt. Bezzeg az Anyukája képe ma is elevenen bennem él. Kifejezetten szép nő, hatalmas lobogó fekete hajjal és a mosolya is feledhetettlen! Egy kislányt - engem - teljesen megbabonázott. Szóval nem gondoltam akkor, hogy én majd NaPpal "kapcsolatot" tartok és majd virágokat cserélünk a sziklakertből. Pedig de. Eljöttek és végre megismertem Milut is, aki egy imádni való kis nő. Szerintem Ők az a bizonyos borsó és a héja.
Elhozták a kutyusokat is. Míg Süti Grafittal ismerkedett,

Masni Puszedlit a degut felügyelte.

Jót beszéltünk, szinte mindenféle témát érintettünk, olyat is amit nem kellett volna;) és ki tudja mennyit felejtettünk befejezni, mert annyi minden más is az eszünkbe jutott.
Aztán eljöttek velem Napsikáért az oviba. Milunak nagyon tetszett az ovink. Minden kis állatkát végig nézett a folyosón, megcsodálta a csoportszobát. Napsi elöszőr elkeseredett, hogy érte mentem először de a tudat, hogy kint két kutyus is várja fellelkesítette.
Este már csicseregve mesélt.
- Ketten voltak, kettő kiskutya. Masni és Süti. És Sütit pont úgy hívják mint a Szilviék kutyáját a Sütit. És nagyon aranyosak voltak. És Sütit megsimogattam. Masninak meg fájt a lába. Milunak hívják az Anyukáját. Anya, hogy is hívták az Apukájukat?
- Peti. - válaszolom és nem javítom ki, mert én is így gondolom, többek Ők mint gazdik.
- Hát így hívják, Peti. És nagyon aranyosak voltak és majd eljönnek hozzánk máskor is és akkor is hozni fogják Sütit és Masnit. Ja és megmutattam a rajzomat.
Zozi és Matesz hallgatták kishúguk meséjét és néha felsóhajtottak, hogy.
- De jó volt Neked, hogy találkozhattál Velük.

Így történt. Nem tudhatjuk mit hoz az Élet. Abban viszont biztos vagyok, hogy Zozi és Máté is találkozni fog Miluval és NaPpal és meg lesz Nekik is a saját történetük Velük.
Így fonódik össze a múltam a jövővel. Húú és mennyi száll tekeredik még szanaszét arra várva, hogy egy óriási gombolyag legyen, amit dobálhatnak a hullámok....

1 megjegyzés:

Milu írta...

Dejóóóó!!
Evi, Én hasonlóképpen nagyon örülök, hogy végre személyesen is megismertelek! Abban biztos lehetsz, hogy nem most találkoztunk utoljára! :)
A témák érintése: Minden kellett. Ott és akkor úgy volt a jó! És biztos lesz , majd másképpen is. Mosolygósabban. Igaz? :)

Pussssziiii Neked és Napsinak és Zozinak és Máténak és természetesen Zolinak is!!!
Milu

Ui. Ne feledd: hétfőn tojás az oviba! :)