2010. április 3., szombat

4 éves Napsikánk


Drága kislányom, Napsi!


Elmesélem Neked és a Világnak, hogy, hogy születtél meg.


- Nézze, repülő fent, gyermek bent nem maradt. - Mondta az egyik orvos aki megnézte NST leleteimet és együtt nevettünk. Mindig mindenkiből próbáltam kicsikarni egy elismerő felkiáltást, amikor meglátja a fájásgörbéimet de nem sikerült. Ilyenkor mosolyogtak és nyugtattak, ne aggódjak az igazi görbéimnek is eljön az ideje. Én meg úgy éreztem, hogy nemhogy közelednék, távolodom a szüléstől. Március 22.-e óta voltam bent egy téves riasztás miatt. Így az elhatározásom, hogy nem fogom elkapkodni a kórházba menést most is dugába dőlt. Irigykedve néztem a babáikat tologató anyukákat az osztályon. Már arra a szintre is eljutottam, hogy csak futólag néztem meg a piciket a kocsikban. Nem álltam meg csodálni. Éjszakánként a hasam tapogattam, hogy tényleg terhes vagyok-e? Igaz az egész vagy csak álmodtam?

Szerencsére az osztályon mindenki nagyon kedves volt. Legtöbbet Claudia doktornővel és Kovács doktorral találkoztam a saját orvosomon kívül. Nagyon közvetlenek voltak, mindig megnevettetek és Ők is velem nevettek.

Március 29.-e volt a jósolt idő de Te mint ahogy a testvéreid is, másképp gondoltad. Április harmadikán reggel kilenckor a doktorbácsi vizsgált, körülöttünk rengeteg fehérköppenyes és mindenki hümmögött, tapogatott és ultrahangképet, a Tiedet nézegetette.

- Jó, akkor szülőszoba. - mondták végezetül. Boldogságom határtalan volt! Természetesen telefon Apának, aki azonnal rohant. Hétfő volt. Csodálatosan sütött a nap. Megkaptam az infúziót és feküdtem. Szinte alig voltak fájásaim. A szülőszobán viszont nagyüzem volt. Egymás után jöttek a kismamák. Apukáddal nevetgéltünk, sutyorogtunk. Néha elment, bevizezett egy rongyot, akkor izgatottan vártam, nehogy lemaradjon egy fájásról, mert úgy éreztem Nélküle nem bírom ki. A vizes ruhával törölgette az arcom és a szám. Érdekes ez a művelet csak Nálad fordult elő. Szóval sutyorogtunk. Elmesélte, hogy mi történt a Lostban. Belekérdeztem többször is, mert nekem minden apró részlet fontos volt és csak mesélt, szinte láttam magam előtt az egész filmet. Aztán viccelődött. A doktorbácsi és a szülésznő, Anikó sokszor ránk néztek de inkább távolról mosolyogtak ránk. És mindig tudták mikor kell odajönniük.

- Nagyon jól szülő nő. - mondta az Orvosom a szülésznőnek.

- Nem lesz gond majd meglátja. - és összenéztek és mosolyogtak. Hogy itt mire gondolt, hogy nem vagyok hisztis, hogy nem ordítozom? Vegyük úgy, hogy igen.

Én meg csak vártam az óriási fájdalmakat. Már nagyon fájt és Apukád azt mondta, hogy jól csinálom. Én meg nem hittem Neki. Mondtam, hogy ez még kismiska az előző szülésekhez képest és rövidebb ideig is tartanak a fájások, soha nem érünk a végére. Mellettem egy első babáját szülő anyuka feküdt. Hallottam amikor jöttek a fájásai és én a felénél becsatlakoztam, aztán hamarabb le, amíg Ő még mindig "fájt".

- Látod?- kérdeztem Apucid. -Valami nem jó. - mondtam elkeseredetten.

- Dehogynem. Már ide tolták a műszereket.

- Az nem lehet. - csodálkozva felültem és valóban, ott volt az ágy végében a kis kocsi. Mindezt úgy tették, hogy semmit nem vettem észre az egészből.

Mosolyogtam, vártalak, és szuggeráltam magam, hogy " minden fájással egyre közelebb kerülök Hozzád"

Egyszer csak megérkeztek a tolófájások. Igazából nem is akartam elhinni, hogy ilyen "lájtosan" is lehet szülni. Anikó és a doktorbácsi mellém álltak, én dirigáltam.

- Szeretném feljebb az ágyat.- és Anikó pumpált a lábával.

- Így jó, köszönöm. - mondtam.

- Kényelmes? - kérdezte a doki.

- Igen teljesen. - és félig ülő helyzetben feküdtem és vártam. És vártam, és vártam, és vártam és mindenki csak várt.

- Ez normális, hogy ennyi idő eltelt a fájás óta? - kérdeztem.

- Minden rendben van Evelin, tudja, "Nincs két egyforma szülés" - ezt már egyszerre mondtuk és vigyorogtam. Szóval vártunk, Apa fogta a kezem, időnként megcsókolta, simogatta én meg csak vigyorogtam. Nemsokára láthatlak, végig ez járt az eszemben. Aztán végre jött a fájás és kibújt a fejed és én megsimogattam. Aztán a következő fájásnál, amikor pont abba akartam hagyni a nyomást a doktorbácsi elkiáltotta magát

- Ez az, levegőcsere, nyomva tartjuk és rányomunk, tovább!!! - és nem vitatkoztam, nyomva tartottam, közben levegőt cseréltem, mindent bele adtam amit csak tudtam és kibújtál. Oldalt feküdtél és rám néztél. Pislogtál. Kis kezeid összekulcsolva pihentek. Aztán kiszívták a torkodat. Némán tűrted. Aztán az orrodat és elkezdtél sírni. Közben simogattalak.

- Milyen kis mohó Evelin- ezt rám értette a doktorbácsi, hogy máris taperoltalak. Aztán végre érezhettelek. Apa puszilt Téged, engem és akkor jutott eszembe, hogy rá se néztem, végig csak Te érdekeltél. De később elmesélte, hogy Téged is megkönnyezett, mint ahogy én is.

- Hány órakkor született? - kérdeztem

- Hű nem néztem az órára - mondta a dokibácsi és Anikóra pillantott.

- Én sem. - mondta Ő.

- 13:28 volt - kiabálta egy másik szülésznő az asztaltól - Én megnéztem. És mi lesz a neve a kislánynak?

- Napsugár. - feleltük kórusban Apával. És többen felkiáltottak, hogy " hú de szép név" és annyira jó érzés volt. Aztán életében először elvágta Apa a köldökzsínórt, persze szigorúan megvárva, hogy ne pulzáljon. Az olló nehezen vitte, de megbirkózott vele. És itt vége is az egész szülésnek. Semmi vágás, semmi varrat. Ennyi. Szuper volt. Alig 4 óra. Elvittek fürdeni, utána rögtön szopiztál, és iszonyú ordítást csaptál, amikor Apa segített átrakni a másik cicimre. Még ott a szülőszobán buktál is, szinte narancssárgát. A doktorbácsi amikor ránk nézett azt mondta, hogy milyen kisimult vagyok, nem is látszik, hogy szültem.
Csak néztelek édesem és a Sehány éves kislány jutott az eszembe, pont úgy néztél ki a nagy fekete hajaddal. Szóval hétfő volt, ragyogó napsütésbe születtél, aznap negyedikként a kórházban. Azon a napon összesen 11 kisbaba született, ebből kettő volt fiú. 53 centivel és 3250 grammal bújtál hozzám. Te voltál a legapróbb a testvéreid között. Kos a horoszkópod és oroszlán az aszcendensed. Aki egy kicsit is járatos az asztrológiában, ilyenkor felszisszen. Mi csak mosolygunk, mert igazi ajándék vagy!

Nagyon szeretünk mindannyian.


Ez volt hát a születésed története. Isten éltessen nagyon sokáig drága, okos, aranyos kislányom!!!!

7 megjegyzés:

Mónika írta...

De szépek vagytok!:-O :) Isten éltesse Napsit szülinapján! Legyetek nagyon-nagyon boldogok!
Áldott Húsvétot!Puszi: M

g.Vivien írta...

Gyönyörűen leírtad! Könnyek gyűltek a szemembe és sajnálom, hogy én nem élhettem át a természetes szülés élményét.

Nagyon, de nagyon sok boldogságot kívánok Napsugárnak! :)

Hozzáteszem, én is kos vagyok, és tudom, hogy nagyon sok jó tulajdonság is szorult a nem kevés kellemetlen tulajdonság mellé... :) Ja, és neveléssel sok rosszat háttérbe lehet szorítani. :)

Kellemes húsvéti ünnepeket!
Puszi.

Vivien

éva írta...

Jó volt olvasni a soraidat.
Isten éltesse sokáig kicsi lányotokat.
puszil,
éva

sedith írta...

Gyönyörűen írtál, Evelin! Én is megkönnyeztem!:) Boldog születésnapot Napsugárnak, boldog szülésnapot Neked!
Emellett pedig boldog Ünnepet is kívánok!
Puszillak!:)

Milu írta...

Nagyon BOLDOG Szülinapot kívánok tündér Napsugárnak!!! :)
Milu

Ági angyalai írta...

Sok boldogságot kívánunk mi is Napsugaradnak!
Ágnes és a csajok

Ewe írta...

Mindenkinek nagyon szépen köszönjük!!!:)))

Puszi,
Napsi és Evi