2011. augusztus 15., hétfő

Kamion

A történetet azzal kezdeném, hogy még gyerekkorunkban egymást ugrattuk, hogy milyen "jé" a kamijjjjon ? Pontos "jé" vagy elipszilonos? Mind a két "jét" mondták azok akik gondolkodás nélkül vágták rá a választ a kérdésre.

Amikor a gyerekek Anyuéknál voltak, rajtam volt a sor, hogy Zolival koptassuk az országutakat. Vannak helyek, ahova csak a sofőr mehet be, senki más. Ilyenkor fent lapultam az ágyon, meg sem moccanhattam. Így történt akkor éjjel is, amikor éjfélre kellett megérkeznünk egy raktárba. Pont valami kettős front volt, fájt a fejem, nem nagyon akartam menni, de tök egyedül maradni a házban pláne nem volt kedvem. Zoli figyelemmel követte a lepakolást, én meg egyre szarabbul lettem, már hányingerem is volt. Már azt a tervemet szövögettem, hogy hazavitetem magam , mert ezt biztos nem fogom majd kibírni. Aztán arra ébredtem, hogy elindultunk, Zoli félre állt és felmászott mellém. Furcsa volt, hogy azon a pici ágyon annyira jót aludtunk de 5 kor már mentünk is tovább. Szerencsére a fejfájás megszűnt. Reggelit vettünk kávét ittunk, aztán Szlovákiába vettük az utat. Végig beszélgettünk, nevetgéltünk. Régi emlékeket elevenítettünk fel. Aztán újra Magyarország és egy sörgyár, ahol kitessékeltek az autóból. Ezt meg kell valljam nagyon a szívemre vettem és a többi sofőr előtt levágtam egy laza hisztit. Pont nagyon sütött a Nap, árnyék sehol és kitessékeltek ... felkaptam a teámat, kiugrottam az autóból aztán földhöz vágtam a flakont. Mivel az előző napon eshetett, így bele állt a sárba, ahova figyelmetlenül én is lehuppantam. Egy darabig ültem duzzogtam. Aztán nedvesedett a gatyám és fel kellett kelnem. Egy kamion mögé ültem, hogy senki ne lásson. Közben hallottam a sofőröket beszélni, hogy mennyire elegük van, reggel óta ott állnak, nem mondd senki semmit, nem tudják, hogy lesz-e fuvar vagy nem. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem csak Zoliéknál van így. Egyből arra gondoltam, hogy így kellett lenni, hogy kizavartak, hogy ezt hallanom kellet. Nyomkodtam a sudokut a telefonomon, vártam. Aztán jött Zoli megcsörgetett Nagy kegyesen feltápászodtam, elindultam felé, közben megmutattam a középső ujjamat, távolról hallottam, hogy a sofőrök röhögnek. Amikor beszálltam, még egyszer megerősített Zoli, hogy TÉNYLEG nem tudta, hogy ide nem lehet kísérőnek bemennie. Arra már nem emlékszem, hogy mikor léptem túl a sértettségemen de azt tudom, hogy nem sokára újra együtt nevettünk, integettünk a felüljárón álló gyerekeknek, akik lelkesen mutogattak, hogy dudáljunk. Innen üzenném, ha véletlenül pont olvasnák, hogy az a kvarcjáték cincogás, na az volt az óriási dudálás, mivel nem működik rendesen....

Búcsúzóul elárulom, hogy összeakartam kombinálni magamat a kamion előtt állva a Scania logóval, mert szerintem jó lett volna, hogy a számból jön a láng a napunkra utalva de túl nagy volt a fejem és hol a koronát takartam el, hol az orromból jött a láng. Zoli szerint úgyis jó lett volna.....hát nem tudom......



1 megjegyzés:

Mónika írta...

Ez helyes volt!:)))) Puszi! M